"Gyere vissza, Feri, segíteni kell!", hangzott el tegnap Kardos-Horváth János művészúr, a Kafkáz együttes frontembere, nem mellesleg az LMP politikusa (veróki magatartás lenne nem politikusnak hívni egy EP képviselőjelöltet) szájából tegnap, a sajtószabadságért rendezett, szigorúan civil eseményen, megjegyzem, nem kis iróniával. Az Index munkatársai meg szerették volna tudni tőle, hogy mégis ki az a Feri, akiről szó van a dalban, ám a művészúr sajnos nem fejtette meg ezt a talányt, és még csak a nyuszikás viccből ismert csattanót sem sütötte el. Pedig azon legalább őszintén lehetett volna nevetni. Nem úgy, mint azon a rakás szerencsétlenen, aki örömmel tapsolt saját csőlátásának kifigurázásához.
A kérdést tehát nekünk kell megválaszolni: ki az a Feri, akit visszasírunk, akitől Magyarország felemelkedését várjuk? Tessék szépen szavazni a cikk végén a lenti lehetőségekre!
1. Magyarországon az elmúlt 50 évben az egyik legnagyobb hatású (és itt a káros hatásokat is értem) politikusunkat, Ferit, a nemzetvezetőt mostanában kevesen hiányolják. Előnyein hosszasan gondolkodtam, talán a legpozitívabb tulajdonsága az volt, hogy Rákosival nem csak egyazon börtönben ült, de a választókörzetük is ugyanaz az Angyalföld volt, így sikerült egymás elől elszívni a levegőt. Érdekes, hogy a baloldal még mindig ott a legerősebb Budapesten, nem? Természetes, ha manapság az ellenzék úgy érzi, hogy egy erős, (névlegesen) jobboldali kormánypárttal szemben újra egy erős, (szélső) baloldali politikusra van szükség. Szálasiéknak annak idején sikerült megdönteni Horthyék "centrális politikai erőterét", ebből a szempontból méltó példaképe lehet a mai nemzedéknek is. Már csak szólni kellene Angela Merkelnek, hogy küldheti az ejtőernyős kommandót.
2. A második lehetőség, ami felötlött bennem, az egy másik Feri, aki úgyszintén baloldali pártelnök-miniszterelnök volt még néhány éve. Jó tulajdonságaként tarthatjuk számon az MSZP szétverését, a fergeteges igazságbeszédet illetve azt, hogy megmentette a rendőrlovasságot a teljes megszüntetéstől azzal, hogy bizonyította létjogosultságukat a demokráciáért folytatott küzdelemben. Bár fáklyalelkű Ferencünk kissé kényszermozgásos, idegileg kissé labilis és az igazság minden szeletének kibontásával is gondja támadt már, ettől még egyértelmű, hogy egy igaz demokrata, akinek helyén van a szíve, és még táncolni is tud. Miért ne sírhatná vissza egy LMP-s?
3. Mint az már bizonyára mindenkinek feltűnt, idén Liszt év van, és ennek örömére a Ferihegyet is átneveznék Lisztferi repülőtérre. Liszt (nem keverendő Franz von Liszttel, a kiváló kriminológussal) kitűnő zeneszerző és zongorista volt, így nem csoda, ha egy kultúra iránt elkötelezett fiatalember hiányolja egy ilyen géniusznak a jelenlétét a magyar zenei életből. Fájdalmában osztozunk.
4. Szerkesztőségünk több tagja is feltétel nélkül egyetértene Kardos-Horváth Jánossal, amennyiben Feri alatt Ferenc Józsefet érette, aki Ausztria császára, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgár országok apostoli, úgy Illíria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsicza s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság Ura. Tény és való, hogy soha nem volt a Táncsics Alapítvány elnöke, de még csak nem is szimpatizált Táncsiccsal soha. Talán még a sajtószabadság sem állt oly' közel a szívéhez. Személyében mégis egy karizmatikus, a népe által már-már rajongásig szeretett uralkodót ismerhettünk meg, aki képes volt egy szélsőségektől relatíve mentes, békés, virágzó és stabil birodalmat működtetni.
Szavazzatok hát:
Utolsó hozzászólások