Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, szól a mondás, én pedig ezzel fogok szembemenni. Jelenleg egyetlen párt nem akarja a kegyeimet keresni, nem hajlandóak hozzám szólni, de én így nem tudok rájuk szavazni. Még anyázva, befogott orral sem. Úgyhogy lelkiismeretemet megnyugtatandó leírom a minimumkövetelményeimet. Aztán ha valaki be szeretne jelentkezni a szavazatomért, hát hajrá, várom szeretettel!

1)    Magyar és keresztény hagyomány és erkölcs tisztelete

Nem várom el, hogy a párt higgyen, ha egyáltalán egy párt képes lehet ilyenre, de a tiszteletet és az alázatot igen. Tetszik, nem tetszik, erkölcsünk, jogrendünk a keresztény hagyományra épül, identitásunk pedig, mondjon akárki akármit, még mindig elsősorban magyar, nem európai, nem világpolgár.

Elvárom, hogy a XX. század tragédiáit a megfelelő tisztelettel és érzékenységgel kezeljék. Tanácsköztársaság, Trianon, a holokauszt és a nemzetiszocialista rezsim, a két világháború katonai és civil áldozatai, Párizs, a délvidéki mészárlással, Benes-dekrétumokkal, a román pogromokkal, Csonka-Magyarország bolsevizálása, az 56os forradalom és a „puha” diktatúra olyan viszonyítási pontok, ahol nem lehet vita.

2)    Kapitalista szemlélet

Elegem van a szocializmusból. Láthattuk elégszer, hogy nem működik. A demokrácia egyik velejárója a szociális demagógia, és ezt tudomásul veszem, de azt nem fogadom el, hogy több mint húsz évvel a Vörös Hadsereg kivonulása után még mindig szocializmust akarjon valaki építeni! Címkézze akárhogy, találjon ki akármilyen kifogást. Nem kell „jóléti rendszerváltás”, nem kell „unortodox gazdaságpolitika”.

Kapitalizmust! Szubszidiaritást! Öngondoskodást! Felelősségvállalást!

3)    Szembenézés a kommunista múlttal

Nem kell fehérterror(, de (o: ), nem kell megtorlás(, de (o: ), de igenis szükség lenne legalább egy nyilvános gyónásra, gyóntatásra. Tudni akarom, kik működtették a diktatúrát, és azt akarom, hogy tegyék világossá: amit csináltak az bűn volt! Pufajkás ne lehessen miniszterelnök, Kádár miniszterhelyettese ne lehessen köztársasági elnök. Akkor sem, ha a mi kutyánk kölyke(, lett, mikor éppen megérte neki)! SZT-tisztek, tartótisztek, MSZMP KB-tagok takarodjanak a politikából! Párttagok, ügynökök pedig tegyenek egy lépést hátra!

4)    Oktatás a nemzetstratégia alappillére

Magyarországnak egyszerűen nincs más kitörési pontja, mint az oktatás. Ásványi kincseink nincsenek, ha lennénk, nem tudnánk megvédeni őket. Teljesen fölösleges a jackpotban reménykedni… Koncentráljunk inkább arra, hogy végig tudjunk menni a nehezebb úton! A magyar szürkeállomány megint nagy kincs lehet, és kell is, hogy legyen, mert más versenyképes termékünk nincsen.

Nem hiszek abban, hogy demokráciában megvalósítható lenne Klebelsberg programja. Nincs olyan ország, amely a GDP-je 10%-át költené jelenleg oktatásra. De igen is legyen kitüntetett szerepe az oktatásnak! Elkötelezettséget szeretnék látni és minőséget, nem azt, hogy koncként odalökjék az egész területet a koalíciós partner kijelölt egó-huszárjának, aki a saját kis homokozójának tekinti azt, ahol kiélheti az egyéni perverzióit.

5)    Cigánykérdés kezelése

Kényes téma, ahol egyszerre kell nekimenni a képmutató Nyugatnak és a félelem és bizonytalanság miatt szélsőségessé váló közhangulatnak, mindezt úgy, hogy egy igazi cigányprogramnak (több) évtizedes átfutási ideje lenne. A cigányprobléma kezelésére nincsenek jó módszerek. Ha az ember segít, eteti a trollt, ha büntet, azokat nyomja még lejjebb, akik már így is sok estben állati szintre aljasodtak. De ez nem az a probléma, amit figyelmen kívül lehet hagyni.

Nem érdekel a sunyi terelés, hányok a kisebbségfétistől, de nem is olcsó hangulatkeltésre van szükség. Egy higgadt, következetes, de konok programot akarok látni, amely őszintén viszonyul ehhez a kihíváshoz. (Persze, amennyire szükséges, a PC-nyelvezetbe becsomagolva)!

6)    Jogállamot!

A jogállam sajnos a tömegeknek mindig csak addig kell, ameddig visszaigazolja őket. Ha éppen nem kényelmes, akkor rögtön lehet egy kicsit trükközni, vagy egész egyszerűen lehúzni a WC-n az egészet.

A szocialisták szépen privatizálták a közvagyon nagy részét a diktatúrában szerzett előnyök kihasználásával. És ez abban a szekértáborban senkit nem zavart annyira, hogy azt mondja, hogy elég! 2006 őszén pogromot rendeztek Budapesten, majd a kézivezérelt rendőrséggel, és az ehhez asszisztáló ügyészséggel, bírókkal megfélemlítették az ellenzéket. Persze meg lehet magyarázni…

A Fidesz ámokfutást rendez a 2/3addal. Ők hozzák a szabályokat, de még azokat sem hajlandóak betartani. De ezt is meg lehet magyarázni… Sőt még szurkolni is lehet neki!

Azt akarom, hogyha a buzimenet jogszerű, akkor az állam ne játszadozzon a polgárokkal! Akkor sem, ha az állam működtetői nem értenek egyet a demonstrációval!

Azt akarom, hogy egy ellenzéki médiaszenzációra ne hozzanak nonszensz, szabadságot korlátozó törvényt! Ha a Magyar Gárda valakit megver, akkor legyen ott a megfelelő szerv, de ne mondja meg állambácsi, hogy milyen ruhába öltözhetek, és a haverjaimmal hogyan sétálgathatok!

Ezek persze a nagy dolgok, de le lehet menni egészen az egészen aprókig. Hogy nem éri meg bejelenteni a munkást, mert akkorák az adóterhek. Hogy le kell fizetni az orvost azért, hogy egyáltalán reménykedni lehessen a tisztességes kezelésben. Hogy a rendőrnek nem éri meg üldözni a bűnt, és az egyszeri polgár is jobban jár, ha a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Hogy az ember a legtöbb esetben, akkor sem fordul a bírósághoz, amikor jogtalanság éri, mert bonyolult, költséges, időigényes és korrupt.

Ennyi lenne. Ebben benne sincs, hogy milyen irányba szeretném, hogy Magyarország tovább menjen. Nincs benne a világnézetem, ez tényleg a minimum. Ha úgy vesszük ez egyáltalán nem kevés, sőt teljesíthetetlen, de nekem az már elég lenne, ha ezek a pontok mint irányelvek megvalósulnának. Valószínűleg így is sok lesz, de ez alá, úgy gondolom, nem szabad menni.