Gondolom sokaknak feltűnt, a párkapcsolatok nagy része másból sem áll, minthogy a „köcsög” fogadja a domináns fél alázásait. Aztán vége, de rögtön kezdődik elölről, egy újabb alfahímmel/anyatigrissel. Láthatóan ugyanis az alárendelt félnek lelki szükséglete önmaga porba tiprása.
Ha ez így van választott szerelmünkkel, ugyan miért ne lenne így választott pártunkkal?

A célközönség

Egy A Párt támogatói sokféle rétegből állnak össze. Vannak a nagykutyák, milliárdos „szponzorok”, aztán a kiskutyák, akik a milliós csontokat várják. Mamelukok, akik politikai karriert akarnak, és lelkes ifjoncok, akik a világ, de legalábbis Magyarország megváltásán ügyködnek. Az ő motivációjuk tiszta, logikus, és bár nem feltétlenül tisztességes, egészségesnek mondható.

De emellett van egy hatalmas tömeg, a Békemenet tömege. Ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy az érintettek száma ennek többszöröse mindkét oldalon. Ők a hívők, a jó feleségek, akik nem tudnak elégszer átesni a vak komondoron.

De hát miért? Fölösleges azon morfondírozni, vajon mit kapnak ellenszolgáltatásként. Nem, őket nem érdeklik a materiális hívságok, ők nem érdekeltek a bizniszben. Nem állást kapnak, hanem ha kell állást veszítenek. Nem indultak lezsírozott pályázatokon, hanem ők finanszírozzák ezeket. Nem használják a különböző listákat, hanem róluk készül a lista.

Amiért különlegesen fontos ez a csoport: ők a víz, amelyen úszik a bárka…

Az, aminek látszik

Van egy amerikai mondás: Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy totyog, úgy hápog, mint egy kacsa, az bizony egy kacsa.

Megint visszautalnék a párkapcsolatokra: gondolom, mindenki ismer ilyen embert, vagy nőt, akit akárhány megaláztatás is ér, mindig megmagyarázza, hogy a másik nem olyan ám! Jaj, most hidegfront van, jaj hát háromszor kapott piros lámpát egymás után, pont tíz éve halt meg a kedvenc kutyája…

Bizarr, de így működik ez választó és párt között is. A logika már rég vérébe ragadva piheg, amikor a szív játszi könnyedséggel találja ki a képtelenebbnél képtelenebb mentségeket. Egyszerűen képtelen elfogadni a hívő, hogy a kacsa az kacsa. Nem, annak többnek kell lennie! Valami fantasztikus, komplex, megfoghatatlan és hatalmas entitásnak! Transzcendensnek, szakrálisnak! Minél inkább a kacsát látom, annál inkább butuska vagyok, mert nincs előttem a NAGY KÉP, amit fent az OKOSOK látnak!

A párt propagandistáinak nincs nehéz dolguk. Igazából mostanában már egyáltalán nem is erőltetik meg magukat, ahogy maguk a döntéshozók sem. Gyurcsányék még vért izzadtak, hogy eltakarják a valóságot, a fideszesek már egyszerűen csak letagadják, vagy a Csubakka-védelemhez folyamodnak. Trafikügy? Bajnai! Tündérmese? Hát mit keres Oszkó a WizzAriben?

Nekem a személyes kedvencem a Schmitt-ügy( aka: bulvárkacsa). Pontosan azért mert kristálytiszta mindenki által érthető, felfogható. De a beteg elme nem adja fel: ahol egy egyenessel összeköthetné a két pontot, oda is csodálatos mesét sző összeesküvésről, világuralomra törő háttérhatalomról, krisztusi küldetésről. (Jegyzem meg: Krisztus nem véletlenül tanított egyszerű példabeszédekkel: az igazság nehéz, de nem komplikált.)

Szóval nehéz lehet manapság hithű fideszesnek lenni, ahogy nehéz lehetett Gyurcsánynak is csápolni. Fantasztikus miket ki nem bír az ember, ha „szeret”. Önként beáll a pofonfa alá és tartja oda végtelennek látszó ciklusban a bal, majd a jobb orcáját… 

Hol nemzet süllyed el…

A gond az, hogy nem lehet leírni a sztorit annyival, hogy aki hülye, haljon meg. A párthoz és a megaláztatáshoz érzelmileg kötődők száma messze túllépte a kritikus pontot, rájuk épül az egész rendszer. Mind felfelé: a milliárdosok, a szerencselovagok, a propagandisták és a saját ostobaságuk által gúzsba kötött politikusok. A bűn természete olyan, hogy nem azt roncsolja elsősorban, aki ellen irányul, hanem akiből indul. Úgy tűnik, mintha a propagandisták, politikusok könnyed játékot játszanának a hívőkkel, valójában őket teszi tönkre ez az egész a legjobban. Mára eljutottunk oda, hogy a Fideszben nincs ember, csak féreg. Hogy fideszközeli „gondolkodókra” normális ember nem kíváncsi. Nem alakul ki elit, hanem csak egy önmagával meghasonlott könyökölő vagyonos, de leginkább egyszerűen csak egzisztenciával rendelkező zsoldossereg.

Mind lefelé: ez az a tömeg, amelyiknek gravitációs ereje van, és a mocsarat mozgatja. Ez a tömeg tesz egy pártot elfogadottá, akire aztán a maradék 7millió választópolgár eldönti , hogy szavaz-e, és 5millió szavaz is. Nekik nem sok fogalmuk van a politikai aktualitásokról, egy részüknek van oldalidentitása, a többi aszerint szavaz kormányra vagy ellenzékre, hogy neki anyagilag hogyan jött ki az utolsó négy év.

Ne alázd magad!

Éppen ezért szükségszerű megálljt parancsolni az őrületnek. Aki ezt a játékot be tudja fejezni az, aki érdekelt a befejezésében. Ha a politikus, értelmiségi őszinte, bukja a karrierjét, ellenben a hívő individuumot saját gyengeségébe vetett hiten kívül semmi nem tartja vissza. 

Hát ne alázd magad!

Ne magyarázd meg, amit nem neked kell! Ne védd a politikust, ha te vagy a megrendelő, és te viseled a bénázás és korrupció terheit! Szerezz gerincet, húzd ki magad és követelj, mert a nemzet te vagy! Ha a párt aláz, hagyd ott! Ha hazudik, ne hidd el! Nehéz elfogadni a valóságot olyan ridegnek, amilyen, de nincs más út: az esetek 99% bizony pontosan az, aminek látszik.

Aztán szavazásnál még mindig úgy dönthetsz, ahogy akarsz. Lehet „befogott orral, anyázva” szavazni.

De a lényeg: a szavazatodat add csak, ne az önbecsülésedet!