Balázs Péter külügyminiszter után Oszkó Péter a szocialista kormány második tagja, aki szakítva a baloldali bojkottal kamera elé állt a HírTV-ben. Ugyan alapesetben a szocialista kormánytagok nem tartoznak nálam a népszerűségi toplistába, a pénzügyminiszter mégis kellemes meglepetést okozott.
Oszkó Péter legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egész egyszerűen normális. Nem vicc, komoly! Pénzügyminiszterként Veress János és Draskovics Tibor – holtversenyben – olyan mélységekbe taszították a pénzügyi tárca mindenkori vezetőjének megítélését, ami már egy fingógörcsös mordori orknak is vérciki lenne. Ehhez képest nyilván nem nehéz kedvező benyomást kelteni, Oszkó azonban önmagában is egy relatíve megnyerő jelenség. Ha valaki kérdést tesz fel neki, válaszol; nem tekinti levegőnek a másik oldal sajtómunkásait; elfogadja a meghívást a rivális televízióba. Ellenben nem fejeli le a kamerát, nem löki fel a riportert és – legalábbis látványosan – nem hazudik a fiskális politika állapotáról. Nyilvános szereplésein próbál kedélyes – néha egyenesen kedves – lenni; és nem kap idegrángást attól, ha valaki merészeli megkérdőjelezni, hogy egy adott pénzügyi kérdésben helyesen járt-e el. Ez a viselkedési minta alapesetben nem lenne említésre méltó; azonban a magyar belpolitika dzsungelharcos hétköznapjaiban úgy gondolom Oszkó megérdemel egy ilyen röpke gesztust.
A miniszter úr nyilatkozatának tartalmi része már némileg több kívánni valót hagy maga után.
Riporteri kérdésre Oszkó kijelentette: Magyarországon a multinacionális cégek nem részesülnek külön kedvezményekben. Vannak különböző adókedvezmények, amiket bárki igénybe vehet. Az a tény, hogy az igazán kedvező lehetőségeket meg pont a nagy gazdasági társaságok vehetik igénybe, tisztán a véletlen műve. Na ez úgy kamu, ahogy van! Teljesen nyilvánvaló, hogy egy adott kedvezményt egy adott volumen felett kizárólag a nagyméretű gazdasági társaságok vehetnek igénybe; amelyek jellemzően részvénytársasági formában működnek, tulajdonosi körük meghatározó része külföldi, és a határokon átívelő gazdasági tevékenységükkel multinacionális cégnek számítanak. Ha tehát a magyar adórendszerben igénybe vehető kedvezmények meghatározott hányada egy adott gazdasági méret felett lehet csak hatékony, akkor ez az adórendszer a multikat preferálja. Ezt lehet tagadni, de nem érdemes.
A Deloitte-el kapcsolatban Oszkó megjegyezte, hogy bár volt cége hétmilliárdos bevétel mellett mindössze ötmillió forint társasági adót fizetett, ez üzleti szempontból nem etikátlan, mert az alkalmazottak után a TB-járulék sokkal magasabb. Gyönyörű kifogás. Azonban a miniszter úr figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy amíg a TB-járulék elsődlegesen a cég munkavállalóinak társadalombiztosítási kiadásait hivatott fedezni, addig a költségvetés számára a társasági adó jelenti a ténylegesen szabadon felhasználható bevételt.
Ha már adószakértő…
Utolsó hozzászólások