Történt 2009. október 10. szép szombati napján, hogy a Kossuth téren Kósa Lajos (Fidesz) vezetésével és Karsai József (MSZP) lelkes részvételével tüntetés zajlott az önkormányzatokat érintő megszorítások ellen.

Tüntetések általában a mindenkori regnáló hatalomnak vannak címezve és az nem túl  meglepő módon nem is szokott ennek örülni. Eddig még nincs is gond. Csak egy állítólagos demokráciában nem egészen mindegy, hogy a hatalmon ill. annak közelében lévők éppen hogyan nyilvánítják ki a nemtetszésüket mások nemtetszése felett. Könnygáz, szemkilövetés és Kossuth idézet miatti letartóztatás ezúttal nem volt, cserébe verbálisan annál nagyobbat alakított az SZDSZ az eseményt értékelő nyilatkozatában:

"Kevés szánalmasabb dolgot tudunk elképzelni, mint egy tüntető országgyűlési képviselőt vagy polgármestert. Az viszont egyenesen elszomorító, hogy a hírek szerint a Fidesz vezette önkormányzatok nyomást gyakorolnak alkalmazottaikra: vegyenek részt a szombati pártrendezvényen."

Az, hogy a korbáccsal demonstrálni hajtott fideszes önkormányzati alkalmazottakról szóló hírek mennyire igazak, legyen egy dolog. Pláne, hogy az ő munkahelyük is veszélybe kerül(het) a megszorítások miatt, így esetleg tarkóra szegezett pisztoly nélkül is volt motivációjuk bőven a Parlament elé vonulni.

De az első mondat az igazi csemege. Tüntető képviselők és polgármesterek szánalmasak lennének? Érdekes, mit is mond a dologról a jelentős mértékben az SZDSZ által átszövegezett, rendszerváltó alkotmányunk:

"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

Azaz micsoda szánalmas dolog már, ha élnek egyesek a demokratikus alkotmányos jogaikkal. Ne adj isten nem egy kedvezőtlennek itélt megszorító csomag ill. kormány mellett, hanem ellen állást foglalva. Átlagemberként, vagy polgármesterként.

No de egye fene, tegyük fel igaza van Strabag Demokrata Szépelméinknek és tényleg szánalmas dolog ez az egész képviselőkkel megtámogatott népharag dolog. Cserébe nézzük meg a nem túl távoli múltat, mik is történtek máskor októberben. Nem, nem a tankhajtó verseny lesz most a téma, pörgessünk jobban vissza egy kicsit: 1990 októbere, taxisblokád. A kádári gulyáskommunizmust megöröklő Antall kormány kénytelen volt számos dolgot hidegzuhanyként a kapitalista viszonyokhoz igazítani, így a benzinárakat is. A durva emelés érthető módon sokaknak nem tetszett és az első szabad választáson frissiben alulmaradt SZDSZ gyorsan ki is vette a részét a dologból:

"Az SZDSZ Ügyvivői Testülete jogosnak tartja a hosszú időn át halogatott, majd előkészítés nélkül bevezetett áremelés elleni országos tiltakozást.

Öt hónapos fennállása alatt a kormány megmutatta, hogy nem tud mit kezdeni gazdaságunk mélyülő válságával. A mai napon bebizonyította, hogy nem tudja kezelni a romló életkörülmények miatti társadalmi tiltakozást.

Az erőszakkal való fenyegetőzés megengedhetetlen, csak tárgyalásos megoldás lehetséges. Most már nem csupán a benzin áráról van szó. Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra van szüksége.
...
Felhívunk minden szabad demokrata szervezetet, hogy támogassa a békés tiltakozó mozgalmat, valamint a közellátás és a közrend fenntartását.

Budapest, 1990. október 26., 13 óra 30 perckor
az SZDSZ Ügyvivői Testülete"

Érdekes, mintha hasonló okonál fogva hasonló dolgokat mondottak volna, mint most a tüntetők Kósától Karsai-ig. Anno ez persze egy demokratikus hőstett volt. Anno éppen nem az SZDSZ volt a húsosfazék közelében.

Hát nem szánalmas? :)