A világmegváltó, összeesküvés elméleteket gründoló és az Ugarisztáni közállapotainkat jobbról-balról vehemens lelkesedéssel elemezgető blogszférának sem árt néha visszatekinteni a nyomtatott szó korszakába, okos dolgokat mondtak már régebben is  bölcs elődeink. További kommentár nélkül álljon itt Márai Sándor naplójának kivonata 1945 évéből:

"Magyarországon az elmúlt huszonöt évben a vezető rétegek „keresztény, nemzeti” politikát követtek. Nagy tömegek fújták ezt a lángot, mely végül is elhamvasztotta az ismert magyar világot. Ez a „keresztény, nemzeti” politika vendégfallal takarta el az igazi szociális problémák távlatát, s a valóságban arra volt csak jó, hogy egy mélyen műveletlen, kapzsi és erkölcstelen vezető réteg tudás, tehetség és erkölcs nélkül kivételezettséget követeljen maga és a pereputtya számára a társadalomtól. Szakértelem és lelkiismeret nélkül akartak vagyonosodni, rangosodni és uralkodni. Ez nagyrészt sikerült is nekik. A kereszténység nagy fogalmával simóniát űztek, úgy árulták a maguk kereszténységét, mint a papi címeket és kegyszereket. A nemzet nagy eszméjét úgy forgatták, mint egy fütyköst; mindenkit tarkón sújtottak vele, aki másképpen mert a nemzet jövőjéről vélekedni, mint ők, az osztályok és származásuk szerint hiteles keresztények és nemzetiek. Gyógyszerésznek, írónak, orvosnak, tudósnak, mérnöknek csak az számított szemükben, aki „keresztény, nemzeti” alapon volt gyógyszerész, író vagy orvos. Ez volt a „jobboldaliság”: mesterséges és erőszakos jogcím arra, hogy valaki rátermettség nélkül érvényesüljön és többlethez jusson. S minthogy az anyag, amelyből az országot fel kell építeni, az összeomlás után ugyanaz maradt: kérdés, nem lesz-e „baloldaliság” ugyanilyen jogcím hívatlan emberek érvényesülésére. Erre kell vigyázni, ha lehet."