Na, vajon mi? Oktatás!
“Nyílt politikai propaganda, zsidózás, cigányozás és fröcsögő gyűlölet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának közgazdaságtan előadásán!”
Ezzel a kedveskedő bevezetéssel töltöttek fel nx74ol néven egy, az első éves közgazdaságtan előadáson készített, alaposan összevágott hanganyagot a YouTube-ra. Óvatosan megkockáztatom: feltehetően azzal a céllal, hogy az Egyetemet, illetve Botos Katalin professzor asszonyt lejárassák. (Az nx74ol hülyén hangzik; én ebben a posztban az egyszerűség kedvéért Ödönkének fogom hívni.)
A jelenség nem új. Az egyházi fenntartású, keresztény egyetemek és oktatási intézmények régóta a különböző politikai és világnézeti szélsőségek kedvelt célpontjának számítanak – a kurucinfón számtalan alkalommal jelentek meg lejárató cikkek. A politikai mocsár másik térfelén a különböző szélsőbal csoportok mindezidáig legalább kísérletet tettek arra, hogy valós érzéseiket palástolva úgy tegyenek, mintha „józan kritikát”, „racionális bírálatot” fogalmaznának meg. Ez a maszatolás látszólag véget ért: a szélsőséges ösztönlények két pólusa boldogan egyesül a keresztény-ellenesség és az l’art-pour-l’art embergyűlölet pöcegödrében. Íme az eredmény:
„Nyílt politikai propaganda…”
A kezdés már önmagában kultikus. Kevésbé művelt baloldali körökben (ide nem értve a normális, felvilágosult baloldalt) gyakran alkalmazott klisé az ellenfelet/ellenséget pártpolitikai kötődéssel megvádolni. Ezzel a koncepcióval az a baj, hogy nem tesz különbséget a világnézeti elkötelezettség és a pártpolitikai kötődés között. Holott a kettő között a különbséget nemhogy zongorázni lehet, egy egész szimfonikus zenekar kevés lenne hozzá.
Egy értelmiségi – főleg humán értelmiségi – hivatást gyakorló ember általában rendelkezik egy saját világnézettel. Rendszerint azért, mert ezeket a hivatásokat csak akkor lehet gyakorolni, ha az ember tudja, hogy milyen nagyobb rendszerben kívánja a saját tevékenységét elhelyezni – konkrétan, hogy mit akar elérni. (Ödönke valószínűleg most vesztette el a fonalat és már valami fasiszta agitációra gondol, de én mondom tovább.)
Ez a személyes világnézet általában találkozik valamelyik párt programjával – elsősorban azért, mert a pártok pont arra vannak, hogy a különböző világnézeteket, mint társadalmi működési modelleket a gyakorlatba átültessék. Ettől a világnézeti azonosságtól pedig élesen meg lehet különböztetni azt, ha valaki egy politikai párt aktuális mondanivalóját szajkózza.
Tehát ha valaki copypaste-ban nyomja a napi_párthatározat.hu legfrissebb szövegeit, az nyílt politikai propaganda. Ha a saját gondolatait adja közre, az meg a hivatása gyakorlását jelenti.
„zsidózás, …”
Zsidózni sokféleképpen lehet, de úgy garantáltan fizikai képtelenség, ha az ember egy totalitárius rendszer zsigeri antiszemitizmusára hívja fel a figyelmet. Civilizált, magára valamit is adó ember nem hisz a kollektív bűnösségben; tehát azt a tényt, hogy a kommunista vezetők között több izraelita származású volt, semmiképpen nem lehet a zsidóság, mint közösség rovására írni. Az, hogy a rendszer úgy volt véresszájú antiszemita, és úgy sodorta a szétesés szélére a magyarországi zsidó közösséget, hogy a vezetői egy része maga is zsidó volt, ezeket a vezetőket minősíti, nem a zsidóságot. Az pedig, hogy Ödönke a rendszer antiszemitizmusát számon kérő kijelentést „zsidózásnak” állítja be, őt magát minősíti, és nem a professzor asszonyt.
„cigányozás, …”
A módszer ugyanaz – és kábé ugyanannyira hatékony. Botos Katalin Kolompár Orbán OCÖ-elnök tevékenységét kritizálta, és nem kollektíve a cigányságot. Kolompár elnöki tevékenységét márpedig a közelmúltban több bírálat is érte; az erőteljesebb kritikák közé tartozik például az a három büntetőeljárás, amelyek jelenleg is folyamatban vannak a kisebbségi vezető ellen.
„és fröcsögő gyűlölet”
Stílusokról általában nem szokásom vitatkozni. Persze jó kérdés, hogy ha valaki egy komplett gyűlöletkampányt alapít egy állítólagos gyűlölködésre, akkor ő most a gyűlölet ellen szól, vagy csak fröcsögve gyűlölködik.
Cseppben a tenger
A hangfelvételre viharos gyorsasággal csapott le a Klubrádió. Az adó azonnal hozta a formáját; nem véletlenül lett a különböző balliberális hadállásokról (Napkelte, Heti Hetes, SZDSZ-frakció) eltávozott veterán harcosok utolsó lelőhelye. Orosz József a régi napkeltés időket felidézve mindent beleadott, hogy az interjúban Botos Katalin garantáltan egyetlen mondatot se tudjon befejezni; a beszélgetés alatt egyébként olyan felszabadultan röhögcsélt, mintha csak a későnyári napsütésben fehér tüllszoknyában a pryde-on sétálna álmai pasijának karjaiban. Ezzel együtt a sztori – néhány online cikket leszámítva – nem érte el a mainstream média ingerküszöbét; még Tóta W Árpád is csak egy rövidke félmondat erejéig utalt rá.
Provokálni csak pontosan, szépen…
Az ominózus előadás láthatóan akkora mentális megrázkódtatást okozott Ödönkének, hogy a hangfelvétel összevágását és publikálását követően, - még mindig sokkos állapotban – egy komplett blogot hozott létre lelki sérelmei feltárására. Ha az ember fogékony a nettó egocentrikus, kis mértékben sajnálkozó, nagy mértékben primitív és totálisan antiszociális emberi megnyilvánulásokra, annak ez a blog maga a paradicsom.
Kezdjük ott, hogy – Ödönke ezúttal pázmányfüle fedőnév alatt – fertelmes dolognak tartja, hogy az elsős évfolyam saccra 99,96%-nak egyáltalán nem jött be a kis home video-ja, és ennek még hangot is adtak a belső levelezőlistán. Pedig sajna ez van. Ez a viselkedés valahol tipikus. A legtöbb általános iskolás osztályban mindig van egy teljesen hülye Pistike (Ödönke), aki baromira nem tud viselkedni, és ebből mindig baja van. Például rendszeresen azzal szórakozik, hogy belebüfizik a társai fülébe, aztán tornaórán tökre kiakad, amikor kislabda-dobásnál azon veszi észre magát, hogy három másodpercen belül húsz medicin-labda repül a feje felé, és ez valószínűleg fájdalmas találkozó lesz.
„A hazai blog scene felkapta Botos Kati néni (sic!) témáját, pro és kontra is olvashatunk bőven bejegyzéseket.”
Ez most nem jött be. Előttem csak egy blog hozta le a sztorit; azon kívül csak az elvtársi média. Ezekkel a kijelentésekkel az a baj, hogy 0,29 másodperc alatt 56.700 találattal lehet cáfolni. (A Google velem van, bocsi!)
„Megértjük a Pázmány hallgatóinak kisebbségi komplexusát, hiszen ki megy ma jogot tanulni oda? Akit nem vettek fel a nevesebb jogi egyetemek egyikére sem vagy jobboldali politikus.”
Nem tudom kit mennyire érdekel, hogy Ödönke milyen véleménnyel van az Egyetemről – én a magam részéről erre egy tízes skálán méltányossági alapon egy gyenge 0,02-t adok. Szóval a dolog totálisan irreleváns. Aki nem elégedett az itteni képzéssel, az bármikor átmehet egy szomszéd végvárba. Kisebbrendűségi komplexust pedig csak Ödönkénél érzek – de azt jó alaposan túlkompenzálta.
„A magyar társadalom számára elveszett egy generáció, a mai 18-25 éves korosztály jelentős része ide tartozik. Elveszett, mert az oktatási rendszer igazságtalan, a felsőoktatásba nemhogy beszivárgott, egyenesen betört az oda nem való hallgatók serege.”
A magyar társadalmat meg az egyetemi ifjúságot nem féltem semmitől. Egyetlen Ödönke csak a kivétel, nem a főszabály.
Folyt. köv. J
Utolsó hozzászólások