Koalíciós kormányt alakított a román Demokrata-Liberális Párt és a magyar RMDSZ Bukarestben. A magyar fél egy miniszterelnök-helyettesi és három miniszteri posztot kapott, köztük a kulturális tárcát is. A kormánypárt RMDSZ-es támogatása hirtelen irányváltást jelent, ugyanis a magyar párt korábban a szociáldemokratákat támogatta Basescu elnök és Emil Boc miniszterelnök ellenében.
A magyar politikai irányvonalban beálló hirtelen váltás első látásra igazán pozitív fejleménynek tűnik – és remélem, hogy valóban az is marad. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a romániai magyar érdekképviselet mindenféle felesleges politikai csatlós-szereptől függetlenül tisztán pragmatikus alapon vesz részt a román belpolitikában, és azt a formációt támogatja, amelyiket éppen aktuálisan érdeke támogatni. És az elcsatolt területeken egy magyar nemzeti pártnak pontosan ezt is kell tennie! Az erdélyi magyarságnak a román belpolitikában nem kellenek állandó barátok. Nem is kellenek állandó szövetségesek. Ezek helyett az állandó érdekeket kell meghatározni, és ezek mentén kell tájékozódni.
Természetesen a kormányzati pozíció megszerzésével a harc nem ért véget. Sőt! Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy az erdélyi magyarságnak szakadatlanul nyomást kell gyakorolnia a román többségre az érdekei érvényesítése érdekében, mert az hajlamos kétségbe vonni a jogait, de néha még a létezését is. A feltételek most relatíve kedvezőnek bizonyulnak: egy kiélezett belpolitikai helyzetben, egy erős és veszélyes váltópárt fenyegetettsége mellett, egy két párti koalícióban az RMDSZ megfelelő stratégiával komoly eredményeket harcolhat ki. Célszerű tehát tudatosítani a románokban: a magyar érdekképviselet bármikor kész megforgatni a kést a hátukban, majd rekord-sebességgel átpártolni a riválisaikhoz, ha az érdekei nem érvényesülnek megfelelően.
Utolsó hozzászólások