Megyesi Gusztáv írása a Népszabadság Online-on. (Kiemelések tőlem, helyesírási hibák javítva.)
„Emberileg megbocsátok neki. Önök tudják, hogy nem vagyok haragtartó” – idézték karácsony előestéjén a világ hírügynökségei Silvio Berlusconi szavait tíz nappal azután, hogy egy pszichiátriai kezelés alatt álló férfi a milánói dóm kicsinyített másával dobta fejbe az olasz kormányfőt, aki aztán súlyos sérülései miatt kórházi kezelésre szorult.
A hírügynökségek azt is tudatják, hogy a támadó férfi édesapja köszönetet mondott az olasz sajtóban a miniszterelnöki megbocsátásért, de még a család ügyvédje is megelégedéssel fogadta a hírt, mint ahogyan egész Itália meghatódott. S csakugyan: nemes lélek, igazi férfi az ilyen, mondja az ember akaratlanul is, és a megboldogult II. János Pál jut eszébe, amint megsimogatja merénylője, a török Agca fejét a börtönben, szintén megbocsátva; erre tényleg csak a legnemesebb lélek képes.
Volna azonban egy nüansznyi különbség.
Miközben ugyanis Berlusconi megbocsátott a támadójának, egyszersmind arra kérte az olasz igazságszolgáltatást, hogy ne hagyja büntetlenül a történteket. „Az ítélet a támadó ellen nem lehet túl enyhe, nehogy az a benyomás alakuljon ki, hogy büntetlenül lehet megúszni a kormányfő vagy más hatalmi intézmények képviselői elleni támadásokat”, magyarázta képviselőtársainak, ami kétségkívül előrelépés ahhoz képest, hogy magyarázhatott volna egyenesen a bírói karnak is, mindjárt utasításokat is adva.
A kérdés csak az, hogyan lehet a megbocsátásnak és a szigorú büntetésnek ezt a kétségkívül fennálló dialektikus egységét, hogy úgy mondjam, a mi szintünkre, a mi szaros kis életünkre lebontani. Különös tekintettel arra, hogy gyerekkorunkban, ha néhanapján megbocsátottak nekünk, akkor az nem azt jelentette, hogy egyébiránt ugyanúgy pofoztak tovább, vagy tiltottak el bizonyos foglalatoskodásoktól, mint ha nem bocsátottak volna meg, ergo adott esetben a magunk részéről inkább arra hajlanánk, hogy ne tessenek nekünk megbocsátani, csak hagyjanak békében minden tekintetben.
Ez azért fontos, mert a következő esztendő már nálunk is a megbocsátás éve lesz, aminek jegyében a keresztényi Magyarországon is béke költözik a szívekbe, s ennek megfelelően színültig lesz az életünk keresztényi megbocsátással.
Eképpen jó volna a mi pór fejünkben is tisztázni, hogy tulajdonképpen miben merül ki a megbocsátás fogalma, mondjuk egy miniszterelnök esetében, akinek a pápával ellentétben egyelőre még nem tisztje az Úr nevében eljárni és megbocsátásokat osztogatni. Mert azért képzeljük el, mi van akkor, ha a kormányfő nem haragtartó ember, vagy ha esze ágában sincs megbocsátania. Főleg, hogy a hírek szerint „Berlusconi a párttársaival beszélgetve felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben az elkövető a szobrocskával picit feljebb találta volna el, akkor elveszthette volna a látását, s ha netán a halántékát találta volna el, akkor most halott lenne”.
Mi több, ha a milánói dóm kicsinyített mása helyett egyenesen atombombát röpített volna a merénylő a kormányfő arcába, akkor ma már Milánó, sőt az egész napfényes Itália se létezne – teszem hozzá, hogy kellőképpen érzékeltessem, milyen a hangulat és a szellemi hozzáállás akkor, amikor párttársak a vezérrel beszélgetnek s kellőképpen hergelik egymást a megbocsátásra.
Az a mi szerencsénk, hogy nálunk emberemlékezet óta nem vágtak hozzá egy nyomorult parlamenti kupolát sem egyetlen politikusunkhoz sem, az év végi ünnepek előtt és alatt hangoztatott keresztényi szeretet és megbocsátás egyelőre csak verbális előrejelzésekben, célzásokban és találatokban nyilvánul meg, amennyiben olyan felelősségre vonás veszi majd kezdetét úgy május, június felé, amilyet még nem látott a keresztény Európa.
A békétől felforrósodott szívű magyar lelki szemei előtt már most is ezrével jelennek meg vasra vert, Gyurcsány-szerű figurák a rabomobil felé hurcolva, ami – mint tudjuk a történelemből – a megbocsátás jól bevált, ráadásul igen közkedvelt módja; meg is telik tőle mindjárt az ember szíve keresztényi szeretettel.
És a Tisztelt Olvasóközönség reakciói:
Gusztáv,
ha csak nagy vonalakban ismernéd a kereszténységet, aminek a szeretetével példálózol cikkecskéd végén, akkor tudnád, hogy a sorrend a következő: bűn - bűnbánat - megbocsátás.
És ne keverd a keresztényi szeretetet az igazságszolgáltatással.
Az egyik bűnt meggyónják, és majd bűnbocsánatot nyernek (vagy nem), a másikat meg büntetni rendeli a társadalom.
ha csak nagy vonalakban ismernéd a kereszténységet, aminek a szeretetével példálózol cikkecskéd végén, akkor tudnád, hogy a sorrend a következő: bűn - bűnbánat - megbocsátás.
És ne keverd a keresztényi szeretetet az igazságszolgáltatással.
Az egyik bűnt meggyónják, és majd bűnbocsánatot nyernek (vagy nem), a másikat meg büntetni rendeli a társadalom.
Valóban fogas kérdés ez. Szinte sírva olvasom: a keresztényi Magyarország megállapítást, s majdnem elandalodom ezen a fő megállapításon.... Ui. Magyarország sajnos már rég nem keresztény ország. Valahol nagyon gusztustalannak látom azt, hogy amikor számot kellene adni a végzett munkáról (nem számonkérést írtam) akkor felfedezzük azt, hogy nem is annyira mucsai, konzervatív, fafejű, maradi, haladásellenes is az a keresztényi csapat.
S alap kérdés az, hogy egy keresztény országban nem lehet kiértékelni a munkát, számadást végezni? Szinte megint azt sugallja, ez a jó magyar csapat majd elhallgat, a megbocsájtás révén szinte megköszöni az elmúlt 8 év rombolását, az ország teljes tönkretételét.
Igenis legyen kiértékelés, neveztessenek néven azok, akik idejutatták az országot. Mert nem az IMF, a válság, a fokozódó nemzetközi helyzet volt ez, hanem az belső rontás volt.
S alap kérdés az, hogy egy keresztény országban nem lehet kiértékelni a munkát, számadást végezni? Szinte megint azt sugallja, ez a jó magyar csapat majd elhallgat, a megbocsájtás révén szinte megköszöni az elmúlt 8 év rombolását, az ország teljes tönkretételét.
Igenis legyen kiértékelés, neveztessenek néven azok, akik idejutatták az országot. Mert nem az IMF, a válság, a fokozódó nemzetközi helyzet volt ez, hanem az belső rontás volt.
Bűn,és bűnhődés.
Ne keverjük a vallással.
Amit az elmúlt közel nyolc év alatt elkövettek országunkal,és népümkel az nem megbocsájtható.
A komonizmus nem erről szól!
Amit a mostani vezetők megengednek maguknak,azt még Kádár sem engedte meg saját magának.
Igenis felelőségre vonni azokat,akik tönkre tették az országot,kihasználva hatalmukat.
Ne keverjük a vallással.
Amit az elmúlt közel nyolc év alatt elkövettek országunkal,és népümkel az nem megbocsájtható.
A komonizmus nem erről szól!
Amit a mostani vezetők megengednek maguknak,azt még Kádár sem engedte meg saját magának.
Igenis felelőségre vonni azokat,akik tönkre tették az országot,kihasználva hatalmukat.
"Az a mi szerencsénk, hogy nálunk emberemlékezet óta nem vágtak hozzá egy nyomorult parlamenti kupolát sem egyetlen politikusunkhoz sem,"
Kupolát azt tényleg nem.
Pusztán egy véletlenül fideszes parlamenti képviselőt vertek agyba-főbe a rend őrei...
Akiket aztán nem lehetett azonosítani a bírósági eljárásban.
Viszont lehetett "humorizálni", az egykori SZDSZ-es belügyminiszter által hogy " révész mártíriusz, hehe"
Szakadtra röhögték magukat.
Kupolát azt tényleg nem.
Pusztán egy véletlenül fideszes parlamenti képviselőt vertek agyba-főbe a rend őrei...
Akiket aztán nem lehetett azonosítani a bírósági eljárásban.
Viszont lehetett "humorizálni", az egykori SZDSZ-es belügyminiszter által hogy " révész mártíriusz, hehe"
Szakadtra röhögték magukat.
Vérlázítóan pimasz cikk.
Most akkor létezik az állam-egyház szétválasztás?
Ha az országot kirabolták, akkor én még személy szerint megbocsájthatok, de az állami jogrendszer szerint a büntetést ki kell szabni!
Bízok abban, hogy az igazságszolgáltatás fogja tenni a dolgát.
(Nem mellesleg: Berlusconit fejbe dobó bocsánatot kért. A mi garnitúránk pedig csak lopott és hazudott. A bűnök bevallása megtörtént -lásd Őszöd- azonban a bocsánatkérés nem.)
Most akkor létezik az állam-egyház szétválasztás?
Ha az országot kirabolták, akkor én még személy szerint megbocsájthatok, de az állami jogrendszer szerint a büntetést ki kell szabni!
Bízok abban, hogy az igazságszolgáltatás fogja tenni a dolgát.
(Nem mellesleg: Berlusconit fejbe dobó bocsánatot kért. A mi garnitúránk pedig csak lopott és hazudott. A bűnök bevallása megtörtént -lásd Őszöd- azonban a bocsánatkérés nem.)
Tanulságos ez a lelki szorongás és nyugtalanság a nyolc éve regnálók holdudvarában. Mindenről a megbilincselt és vezetőszáron bandukoló MSZP-s politikusok rémképe jelenik meg előttük.
kerves Megyesi Gusztáv!
A ha politika baloldali farpofáján nem az ön és Debreceni József nyála csorogna a legvastagabban, akkor csak a lelki szemei előtt jelennének meg a rabomobilok. Az ön helyében nem pszicholológust , hanem egy megbízható szemüvegkészítőt keresnék. Nem látni fogja a sorokat, ott áll majd benne. A német posta 62 éves vezérigazgatóját aki elismert szakember volt és egyedülinént a Bundespostot nyereseégessé tette , munkaidőben , közrendőrök bilincsben vitték el mert nem fizetett adót.
A ha politika baloldali farpofáján nem az ön és Debreceni József nyála csorogna a legvastagabban, akkor csak a lelki szemei előtt jelennének meg a rabomobilok. Az ön helyében nem pszicholológust , hanem egy megbízható szemüvegkészítőt keresnék. Nem látni fogja a sorokat, ott áll majd benne. A német posta 62 éves vezérigazgatóját aki elismert szakember volt és egyedülinént a Bundespostot nyereseégessé tette , munkaidőben , közrendőrök bilincsben vitték el mert nem fizetett adót.
"... Magyarországon is béke költözik a szívekbe, s ennek megfelelően színültig lesz az életünk keresztényi megbocsátással."
És teszem hozzá én: a börtönök meg remélhetőleg színültig lesznek MSzP-s és SzDSz-es politikusokkal.
Nincs itt semmi ellentmondás, a kettő szépen megfér egymás mellett.
És teszem hozzá én: a börtönök meg remélhetőleg színültig lesznek MSzP-s és SzDSz-es politikusokkal.
Nincs itt semmi ellentmondás, a kettő szépen megfér egymás mellett.
Pedig megérdemelnék!
Így kifosztani, lepusztítani egy országot; gazdaságilag, erkölcsileg egyaránt…., ez nem maradhatna számonkérés nélkül. De –sajnos- ez el fog maradni, mert az igazság, az igazságosság, és a törvény az nem egy és ugyanaz. Egyet tehetünk csupán, hogy nem megyünk el szavazni, mert –legyünk őszinték- a lehetséges vetélytársak sem jobbak -sajnos! Vagy ha elmegyünk, érvénytelenül szavazunk, ezzel hívva fel a figyelmet a tűrhetetlen közállapotokra!
Így kifosztani, lepusztítani egy országot; gazdaságilag, erkölcsileg egyaránt…., ez nem maradhatna számonkérés nélkül. De –sajnos- ez el fog maradni, mert az igazság, az igazságosság, és a törvény az nem egy és ugyanaz. Egyet tehetünk csupán, hogy nem megyünk el szavazni, mert –legyünk őszinték- a lehetséges vetélytársak sem jobbak -sajnos! Vagy ha elmegyünk, érvénytelenül szavazunk, ezzel hívva fel a figyelmet a tűrhetetlen közállapotokra!
Megyesi szokásos gondolati bukfencei: úgy csűrni-csavarni, hogy a "baloldal" számára kedvező eredmény jöjjön ki. Elvek (a bűnözőt meg kell büntetni) és tények (a "baloldal" elképesztő korrupciót szabadított az országra) nem számítanak.
Féltek mi?Van mitől!
Utolsó hozzászólások