Újévi poén északi szomszédunktól: szlovák biztonságiak jelentősebb mennyiségű, valódi robbanóanyagot csempésztek gyanútlan utasok csomagjaiba, hogy élőben teszteljék az átvilágító rendszereket. A nyolc „tesztalany” közül hét lebukott, egy Írországban élő szlovák villanyszerelő azonban átment az ellenőrzésen és hazavitte a bombaalkatrészeket. Ő utóbb akkor értesült hazája rendészeti szerveinek figyelmességéről, amikor a szlovák biztonságiak értesítették az ír kollégákat, akik a környéket kiürítve házkutatást tartottak, majd lefoglalták a robbanóanyagot.
Nos, aki régebb óta követi a legújabb kori magyar belpolitika fejleményeit, könnyelműen abba a tévhitbe ringathatja magát, hogy ő már lényegében immunissá vált a különböző rendészeti szervek válogatott idiotizmusával szemben – kezdve a „sün” taktikai hadászati formáció teljesen indokolatlan bevetésével, a gimis hülyegyerekek faluvégi poénkodását terrormerényletként való beállításán át egészen a nemzetbiztonsági kocsik rendszámának kiadásáig. De ezekhez a kötöznivaló OPNI-szlovák-megfelelője-szökevényekhez képest a magyar kollégák szánni való amatőrök.
Robert Kalinák szlovák belügyminiszter fapofával bocsánatot kért az esetért, de láthatóan nem érti, hogy mire a felhajtás. Segítsünk neki!
Első körben érdemes megemlíteni, hogy a gyanútlan utas a lebukásakor de jure bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja alatt áll – ami jobb esetben robbanóanyaggal való visszaélés, rosszabb esetben terrorcselekmény előkészülete. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy mégis mit érez egy gyanútlan utazó, amikor egy biztonsági ember elővarázsol egy nagy piros, erősen bombára hajazó valamit a csomagjából; vagy milyen hatással van ez a megítélésére. Azt is érdemes végiggondolni, hogy egy rendészeti szerv hogyan veszi a bátorságot, hogy teljesen gyanútlan embereket használjon tesztalanynak, ráadásul ilyen csöppet sem veszélytelen helyzetben. Jó kérdés, hogy a szlovákok szerint az egyszerű állampolgárok ilyen eszközként való kezelése belefér-e a jogállami működésbe, vagy inkább a totalitárius rendszerek szemléletére emlékeztet.
Aztán jöhetnek a durvább nemzetközi dimenziók. Mi a garancia, hogy ez nem csak szlovák állampolgárokkal eshet meg? Mit gondol Kalinák, hogyan reagálják le az európai országok, vagy adott esetben az Egyesült Államok, ha a Szlovákián átutazó állampolgáraik csomagjaiba randomszerűen, mindenfajta figyelmeztetés nélkül bombának látszó csomagokat pakol a szlovák rendészet? Vagy mit szólnak az európai repterek, ha egy pozitív jelzés esetén számolniuk kell a lehetőséggel, hogy esetleg a pozsonyi kollégák egyik elkavart Kinder-tojására bukkantak rá?
Vagy talán ez a vérlázító pofátlanság a most kijegecesedő új szlovák népi érzés része? Mert akkor esetleg kombinálhatnák a robbanóanyagok dugdosását a külföldi államfők megalázásával – II. Erzsébet királynőt pedig a Scotland Yard ügyeletese a Heathrow-n szembesíti a ténnyel, hogy a szlovák biztonságiak a pozsonyi reptéren csehszlovák gyártmányú, robbanóanyaggal töltött vibrátort dugtak a retiküljébe.
Mi lesz, ha az írek berágnak, és az ex-irás O’Brian fivérek is beszállnak a buliba? Szlovákia légterében alacsonyan szállnak majd a megperzselődött repülőgép-alkatrészek? Mert erre nagyon kevés a szlovák belügyminiszter pokerface-stílusú benyögése, hogy „Bocsika!”. Szerintem a legtöbb ír rendészeti tiszt most addig rugdosná Kalinák-ot, amíg mozog.
Vagy ha legközelebb a szlovák biztonságiak egy Amerikába tartó gépen felejtik az egyik játékukat, akkor másnap a pozsonyiak érdeklődve szemlélhetik a Vár tövében letáborozó amerikai páncélos-hadtest különböző egységeit – meg azt a füstölgő bombakrátert, amit a három becsapódó robot-repülő hagyott a szlovák rendészeti tárca épületének a helyén. És ezt semmiben sem fogja kompenzálni az észak-koreaiak gratuláló távirata.
Utolsó hozzászólások