Az utóbbi hetekben a jobboldali vagy simán csak feldúlt lelkű állampolgárok örömmel nyugtázták a szocialista párt katarzisát. De a látszat csal, fogadjuk meg ezért a kommunisták régi, jó tanácsát: Éberség!

Amikor Mesterházy Attila megjelent, mint kormányfő-jelölt, érdeklődve figyelmtem: alapvetően nem egy idegbajos ripacs képét mutatta, ellenben például Gyurcsány Ferenccel, és a beszédmodora is választékosnak, higgadtnak tűnt. Akkor rövid időre átsuhant az agyamon, hogy talán akkora nagy a baj a pártban, hogy kelletlenül is felhagynak az arcátlan hazudozással, és agresszív köpködéssel. De nem így lett.

Ahogy említettem, az emberek elkényelmesedtek, és a szocialista kampány elejét jellemző csendes, defenzív, szokatlanul békülékeny hangnemű időszak után le is ülepedtek az indulatok.  Csakhogy a kígyó nem tesz le soha arról, hogy kínálgassa az almáját. Mesterházy is élesen hangot váltott: támad, és az ifjú padavan mesteréhez hűen, rezzenéstelen arccal tapos bele hol az orvosok, hol mások lelkébe, becsületébe, hogy aztán másnap már úgy tolakodjon a fizetett hírdetéseken az ember képébe, hogy azt hirdeti: elege van a megosztottságból, kvázi a gyűlöletkeltésből.

Csakhogy ezt az egész gyűlöletkeltést ők kezdték nagyon is tudatosan, még 2002-ben, és a mai napig ebből éltek/élnek. A másik pedig az, hogy Mesterházy úr sem újfiú a szakmában, már egy ideje képviselő, ráadásul a két ciklust megért kormánypárt színeiben, így ha tényleg ennyire zavarja ez a randa helyzet, akkor talán előbb is eszébe juthatott volna.

Ne hallgassunk hát a kígyóra, akármilyen szépen is sziszeg: kutyából nem lesz szalonna, kommunistából meg nem lesz demokrata. Éberség!