Brutális méretű bakot lőtt az MDF stratégiai tervező stábja a Hírszerző sajtópletyije szerint: figyelmen kívül hagyták azt a választási jogi rendelkezést, miszerint egy területi lista felállítása során nem lehet figyelembe venni a közösen indított képviselő-jelölteket. Egy eget rengető sebességgel bevetett „B”-terv, egy teherautónyi frissen beérkező ajánlószelvény, vagy egy isteni csoda hiányában ez a hiba könnyen lehet az MDF Muhija, Mohácsa, Waterloo-ja, Sztálingrádja és Wolf 359-e egyben: ezen bukhat a budapesti területi lista és a parlamenti bekerülés is.
Threshold
Az egész problémahalmaz végső forrása az a sokat emlegetett választási jogi rendelkezés (1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők megválasztásáról – továbbiakban Vtv. – 5. § (2) bek., hogy pontos legyek), miszerint a százhetvenhat egyéni körzet mindegyikében a jelöltállításhoz körzetenként hétszázötven ajánlás szükséges. Miután az MDF elnöksége az utóbbi néhány évben – a taktikai atomtöltetek kivételével – mindent bevetett, hogy a lázadó alapszervezeteket elhallgattassa, az ajánlók begyűjtésére mozgósítható aktivisták száma jelentősen lecsökkent, néhány körzetben konvergál a nullához. Többek között ezért is született a híres MDF-SZDSZ együttműködés, hogy a két, egyenként sansztalan hóplesszlúzer társaság megkísérelje a bejutás feltételeit megteremteni.
A végcél az MDF szempontjából könnyen definiálható, de annál nehezebben elérhető: országos lista állítása, és az 5%-os parlamenti küszöb átlépése.
176+(152-x)+(58+x)
A választási rendszer bonyolultsága az alkotmányjogból záróvizsgázó joghallgatók érzelmi- és idegállapotán túl az MDF választási esélyeire is komoly hatást gyakorol.
Az országgyűlési választáson a választópolgár kettő darab, egymástól teljesen független szavazattal élhet (1997. évi C. törvény a választási eljárásól – Ve. – 69. § (1) bek.): szavazhat egy párt jelöltjére, valamint listájára. A jelöltállító párt szempontjából az egyéni mandátumra pályázó jelölt kiállításának feltétele egyszerű: ez a fentebb idézett hétszázötven ajánlás.
A területi lista felállításának szabályrendszere némileg összetettebb. Egy párt akkor állíthat egy megyében – vagy Budapesten – területi listát, ha az adott megyében az egyéni választókerületek negyedében, de legalább két választókerületben egyéni jelöltet állított (Vtv. 5. § (3) bek.). Budapest esetében az egyéni választókerületek száma harminckettő, ennek negyede nyolc egyéni választókerület.
Budapesten az MDF tehát csak akkor állíthat területi listát, ha nyolc MDF-es (!!!) jelölt a rajthoz áll. A fővárosnak értelemszerűen azért van jelentősége, mert mind az SZDSZ, mind az MDF megmaradt szavazótáborának jelentős hányada itt található. A fővárosi lista felállításának jelentősége pedig abban fogható meg, hogy még ha az MDF az egyéni körzetekben nem is nyer, és a fővárosi területi listáról sem nagyon jut mandátumhoz, az így nem hasznosuló szavazatok még mindig „feljuthatnak” az országos listára, ami az MDF-nek értékes mandátumokat jelenthet. Nem mellesleg, ha bukják az 5%-ot, bukják a teljes listás mandátumrendszert is.
Rés a pajzson
A hiba ott csúszott a számításba, hogy éppen a hétszázötven ajánlószelvény összegyűjtése iránti hajszában a fokozottabban amortizálódott körzetekben az MDF és az SZDSZ közös jelöltet állított. Szándékuk szerint ezek a jelöltek is részt vettek volna a fővárosi területi lista felállításában.
Azonban: figyelmen kívül hagyták a választási törvény egyik rendelkezését (Vtv. 5.§ (5) bek.), miszerint a jelölőszervezet a közös MDF-SZDSZ jelölt alapján csak közös MDF-SZDSZ területi listát állíthat. Márpedig erről szó nem volt. Az már nem az MDF listája, az egy teljesen másik lista lenne!
Ez a fővárosi viszonyok alapján azt jelenti, hogy az MDF-nek a tömören és katonásan sz@r helyzetében nemhogy a harminckét fórumos és szabad demokrata jelölt közül kell nyolcat rajthoz állítani, hanem ezt csak a tizennégy „tisztán” MDF-es jelölt közül teheti meg. Viszont ha nem lesz budapesti lista, akkor a fővárosban nem lehet majd a fórum listájára szavazni, ezzel pedig a kék-zöld koalíció szavazóbázisa jó egynegyedének az egyik szavazatát rögtön a rajtnál elveszítheti. Így pedig az 5%-os küszöb is elérhetetlenné válik.
Lehet, hogy nem kellett volna az összes valamire való jogászt és választási szakértőt kirugdosni az MDF-ből, ha már a volt igazságügyi miniszter pártelnök egymagában képtelen értelmezni egy jogszabályt?
Mi mást mondhatnék még?
Dasvidanje, Ribanc!
Utolsó hozzászólások