Radikális jurtaputrifétisiszta-sumér-szittyák, valamint szélsőnaív zöldmekkelekopolosok figyelmébe:

"Magyarország nem zárkózhat el az európai eszmeáramlatok elől, mert ez éppoly tragédiát jelentene számára, mint az, ha a kipróbálatlan irányzatokat a magyar talajba való beleágyazás nélkül vennők át és forradalmi úton valósítanók meg. A mai trianoni Magyarország semmi esetre sem bír el újabb forradalmakat! Forradalommal az ország legnagyobb problémáit nem lehet megoldani, mert egyetlen európai népnek sincs annyi ellensége, mint nekünk... Egyetlen felelősségteljes és komoly politika, egyetlen modus vivendi, egyetlen jövőbe mutató irányzat lehet csak életképes minálunk: egy olyan konzervatív reformrendszernek a kiépítése, amely számol a speciális magyar viszonyokkal, az európai lehetőségekkel, népünk és társadalmunk fejlettségével és ezeknek alapján igyekszik az új idők követelményeit, a szükséges nagy reformokat megvalósítani. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy egy nemzet életében mindig a konzervatív reformpolitika folytatása volt a legnehezebb, mert ehhez a politikához kell a legnagyobb szellemi felkészültség, a legnagyobb lelkiismeret és ez a politika a legvédtelenebb a demagógiával szemben. A magyarságnak nincs szüksége olyan faji mítoszra, amely népünket és nemzetünket irreális szemlélettel töltené meg - a mi faji mítoszunk adva van abban a csodában, hogy ezer évig Európa legveszedelmesebb területén meg tudtunk maradni.

Egy új magyar politikához szükség van a legszigorúbb belső revízióra, nemzeti erőink reális elrendezésére, bajaink, válságaink feltárására és nemzeti céljaink ismeretére. Ezekre a nagy feladatokra kell felkészülnünk most, amikor a felkészülésre van idő."

(Makkai János - A háború utáni Magyarország, 1937)

UPDATE: Ahogy beigértem, egy kicsit szájbarágósabban végigveszem, miért is aktuális a cikk a mai napon, mai napig.

Nosza:

"Magyarország nem zárkózhat el az európai eszmeáramlatok elől, mert ez éppoly tragédiát jelentene számára, mint az, ha a kipróbálatlan irányzatokat a magyar talajba való beleágyazás nélkül vennők át és forradalmi úton valósítanók meg."

Ez anno persze a kommunizmus és a nemzetiszocializmus eszméjére vonatkozott. Mindkettő a nagybetűs übertuti megváltás igényével lépett fel, mint manapság egyfelől a haladó értelmiség szélsőkozmopolita része által előszeretettel skandált "európaiság" stb. (magyarán az, amit ők annak hisznek vallás-szerűen). Másfelől persze ott a szintén divatos "radikális változás". Szintúgy ellentmondást nem tűrő, sok szempontból doktriner irányzat. Mindezekkel szemben a józan ész az lenne, hogy igenis tanulmányozzuk lelkesen mind a juropéer, mind a szittyabullshit irányzat felvetéseit is, ámde azokat RACIONÁLISAN, alkalmazhatóság és hasznosság függyvényében a haza javára fordítva. Nem pedig öncélúan. Ez a fajta nemzeti szűrőn keresztüli modernizáció Kossuth/Széchenyi példája nyomán nem lehetetlen, ellenben óriási ütemben viszi előrébb a haza ügyét.

A mai trianoni Magyarország semmi esetre sem bír el újabb forradalmakat! Forradalommal az ország legnagyobb problémáit nem lehet megoldani, mert egyetlen európai népnek sincs annyi ellensége, mint nekünk...

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, ennél egyértelműbb nem lehet ma sem, aki nem érti, nem is fogja soha. Nem izolált sziget vagyunk, nem gazdag és nagy, nem a világ közepe, hiába van itt szívcsakra meg miegymás. Környezeti adottságaink (beleértve szomszédainkat) mentén kell racionálisan és a lehetőségek számbavételével haladni.

Egyetlen felelősségteljes és komoly politika, egyetlen modus vivendi, egyetlen jövőbe mutató irányzat lehet csak életképes minálunk: egy olyan konzervatív reformrendszernek a kiépítése, amely számol a speciális magyar viszonyokkal, az európai lehetőségekkel, népünk és társadalmunk fejlettségével és ezeknek alapján igyekszik az új idők követelményeit, a szükséges nagy reformokat megvalósítani.

Ez gyakorlatilag a fentiek tisztázása még egyszer. Benne van a látszólagos ellentét: konzervatív és reformrendszer. Ismét a XIX. századra hivatkoznék, ezek jól megférnek egymással, azaz gyanakvással, de nem elutasítva szemléljük a világ új dolgait, öncélú helyett önös érdekeket szemmel tartó modernizáció. A világ nem topog egy helyben, aki lemarad, leszakad. Nem kapálózni kell az EU, globalizáció stb. ellen, hanem meglovagolni, hasznunkra fordítani. Másoknak is megy.

Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy egy nemzet életében mindig a konzervatív reformpolitika folytatása volt a legnehezebb, mert ehhez a politikához kell a legnagyobb szellemi felkészültség, a legnagyobb lelkiismeret és ez a politika a legvédtelenebb a demagógiával szemben.

Hát bizony, itt ugyebár két véglet között kell egyensúlyozni és mivel a konzervatív reformer az kvázi nemzeti szabadelvű (nemzeti liberális), kapásból adott két véglet, mely az utóbbi 20 év tapasztalata szerint könnyen köt ki szélsőkozmopolitia ill. turbómagyar végletekben. Csak ésszel, azaz mantrázzuk Kölcsey "Huszt" c. versét.

A magyarságnak nincs szüksége olyan faji mítoszra, amely népünket és nemzetünket irreális szemlélettel töltené meg - a mi faji mítoszunk adva van abban a csodában, hogy ezer évig Európa legveszedelmesebb területén meg tudtunk maradni.

Ez meg ugyebár a régi rákfenénk: nyugat és kelet közt őrlődünk. Ámde a mondóka lényege, hogy nemzeti öntudatunkat bizony NEM az határozza meg, hogy most finnugrabugrák, sumérek, szittyák avagy szíriusziak vagyunk, hanem az az "apróság", hogy mi az államalapítástól vagyunk istenigazából azok, akik. Sok évszázad eszelős szivatása és önsorsrontása ellenére. Nem a honnan jöttünk, hanem a HOL VAGYUNK és a HOVÁ MEGYÜNK a legfontosabb ismérv. Mert nem ártana észrevenni: Európa egyik legkevertebb népe vagyunk, ahol spéci pont a legnagyobb magyarok pont a legkevésbé árják. Vona Gáborunk is Zázriveczként látta meg a napvilágot, mégse a délszláv identitástudat dühöng benne. Az ősiségkutatósdi ergo roppant érdekes (szerintem eredendően többszálú) történelmi kategória, de nem ez fogja a sajátos magyar lelkület alfa-omegáját meghatározni.

Egy új magyar politikához szükség van a legszigorúbb belső revízióra, nemzeti erőink reális elrendezésére, bajaink, válságaink feltárására és nemzeti céljaink ismeretére. Ezekre a nagy feladatokra kell felkészülnünk most, amikor a felkészülésre van idő."

Ez megint teljesen egyértelmű Kölcsey módra: Bakker, skacok, szomszédaink azért vannak előrébb, mert van náluk nemzeti minimum, ami nem egy pártfüggő kampánymaximum. Hanem tényleg egy létező közös, reálpolitikán alapuló nevező, AMIRE aztán felépítik a balos-jobbos stb. szinezetet az egyes pártjaik. Ennek a kialakítását nem ússzuk meg, utoljára 1848-ban volt, a monarchia során azonban már kezdett kikopni rövidlátó pártoskodás mellett mohács-szindróma szerűen. A feladat adott, vágjunk bele.

Uff, beszéltem.