Március 19-e emléknap. Az idegen érdekek mindenek felett valóságának emléknapja Magyarországon.
Igazából egy okát látom, hogy miért nem nyílvánítják emléknapnak ezek alapján hivatalosan is: mert hosszú történelmünk olyannnyira bővelkedik az 1944. március 19-hez hasonló eseményekben, hogy majdnem az év minden napja azzá nyilváníthatóvá válna.
Nem, nem szálltak meg minket ennyire sokszor, csupán a magyar vezetők húztak mindig minden irányba - és ezen irányok közül mindig a nemzet, az ország érdeke volt a legkisebb csapat. 1944-ben is erősebb volt a régi, dicső porosz emlékek, a régi beidegződések, a külföldi trendek követése, mint a Kormányzónak és Magyarországnak tett eskü. Ebben az évben ugyanis, március 19-én szállták meg hazánkat a német csapatok, és bár nemrég, Horthy Miklós születésnapja alkalmából rendezett fogadáson résztvett 50 vezető katonatiszt kivétel nélkül ünnepélyesen megerősítette legmélységesebb hűségét az ismételt esküvel a Kormányzó felé, márciusban viszont már csak mindösszesen 2 akadt közülük aki a tőle kapott parancsok alapján járt el.
Ennek az aprócska ténynek köszönhető, hogy az ország söpredékének jobbszárnya vette át a vezetést, és mészárszéket rendezett a túlélést való segítés helyett: frontra küldte még a gyerekeket is (ahol tudta), pártszolgálatosok formájában rémuralmat tartott fenn, tálcán kínálta fel elvitelre a magyar ipar infrastruktúráját, magyar állampolgárokat terelt össze külföldre deportálás végett, és, és, és... A lényeg, hogy megint győzött a külföldi érdek.
Emlékezzünk hát, így önhatalmúlag ezen a napon, hogy sose felejtsük el: a magyar embernek Magyarország az otthona, a magyar ember az édestestvére. Fogjuk hát meg előbb egymás kezét a bajban, és ne keressük az idegenekét: az minket ki nem húz a bajból, legfeljebb beleránt.
Utolsó hozzászólások