Csermely Péter Martonyi János leendő külügyminiszterrel beszélget a HírTV-ben. A téma: Magyarország botrányosan rossz híre a nyugat-európai sajtóban, és a magyar jobboldal elleni rendszeres kirohanások baloldali publicisták tollából. Régi történet. A polgári oldal külpolitikájának régi problémája és régi adóssága.
Húsz éves paradigma a magyar külkapcsolatok rendszerében: a nyugati balliberális média rendszeresen negatív kontextusban foglalkozik Magyarországgal és a magyar jobboldallal. A tényállítások rendszerint hamisak, a megállapítások megalapozatlanok, a következtetések esetlegesek, a rosszindulat köbméterben mérhető. Ebben az univerzumban Magyarország Európa utolsó fasiszta diktatúrája, ahol a jobboldaliság egyet jelent az antiszemitizmussal, a nemzeti érzelem az erőszakos revizionizmussal, a posztkommunista baloldal otromba vádaskodása a demokrácia utolsó lovagjaiként oroszlánként küzdő demokraták kétségbe esett jajkiáltásával, Orbán Viktor pedig halálosan veszélyes pokolfajzat, aki tüzet okád és járványokat terjeszt.
Tény: a magyar polgár oldal külpolitikai vonala húsz év alatt semmit nem tudott kezdeni ezzel a helyzettel. Megállapítás: a magyar polgári oldal külpolitikai vonala ezért egy méretes seggberúgást érdemel. Már nem az a kóválygó volt provincia vagyunk, aki éppen csak kikapaszkodott a szovjet lágerből, és próbál tájékozódni régi-új környezetében. Magyarország kiépült külkapcsolatokkal rendelkezik, a Fidesz-KDNP az Európai Néppárt fontos tagja, Orbán Viktor a pártcsalád alelnöke, a magyar jobboldal a német CDU-CSU stratégiai partnere Közép-Európában.
Martonyi szerint a problémánk nem önmagában való és nem egyedi. A baloldali mainstream nemcsak Magyarországban üresedett ki, hanem Európában is. A politikájuk zsákutca, nem tudnak már semmit sem adni a választóiknak. Csak rettegtetni tudnak – ez a színlelt rettegés lényegében az utolsó indok a létezésükre. Ezért vagyunk mi céltábla.
Pozitívum, hogy a magyar jobboldal külpolitikai vezetése felismerte ezt a problémát, és kellően elemezte mibenlétének okait. A következő kérdés, hogy képesek lesznek-e kezelni. Ez a külpolitikai stratégia-alkotás egyvalamiben nagyban hasonlít a kormányzati struktúra megszervezéséhez. Nem érdekel, hogyan csinálják: működjön!
Utolsó hozzászólások