A margitszigeti "Kenderpiknik" brutális vérbefojtása kapcsán, megint fellángolt a vita legfőbb nemzeti sorskérdésünkről: legalizáljuk-e a füvet? Az SZDSZ halott, de úgy tűnik a szellemisége él tovább, és tovább tematizálja a közéletet.
Szögezzük le:
Mielőtt akárki pro vagy kontra érvelne, nem árt néhány dolgot leszögezni mert úgy tűnik sokaknak ez nem evidencia.
A vélemény szabad, különösen kulturált formában. Abszolút legitim lehet a vita egy törvényi tiltás feloldásáról, ha a kriminalizálás okafogyottá válik, vagy eleve elhibázott döntés volt.
Jelen esetben a törvény elég egyértelmű. A minimális követelménye a vitának, hogy ezt a törvényt mind a két fél betartja. (Kontra elvileg triviális, de Király Andrást elnézve azért nem árt ezt ideírni.) Lehet érvelni a legalizálás mellett, de ettől még jelenleg, aki drogozik az bizony, nem "szabad ember", hanem bűnöző, ugyanis a szervezett bűnözést támogatja azzal, hogy megveszi a kis zöldjét. (Kicsit enyhébb a dolog, ha saját maga termeszti.) Ez a tény, akkor is tény marad, ha az illető szívesen venné legálisan, adózva vele, zárjegyes termékként. Én például a fegyvertartás legalizálása mellett vagyok, de nincs itthon illegális fegyverem.
Mivel a fű illegális, ne tessék csodálkozni, ha egy füvezést népszerűsítő rendezvényen a rendőr esetleg megnézi, van-e a részvevőknél egy kis anyag. Ilyenkor nem sírni kell a rendőrterror miatt, hanem egy kicsit visszavenni az arcból, hogy maradjon hely az agynak. (Ugyanilyen ostoba, aki Gárda-vonulásra viperát visz magával.)
Érvek pro és kontra
Ez az amibe nem igazán akarok belemenni. Ennek van egy egyszerű oka: nincs túl sok értelme. Végignéztem a témával foglalkozó blogokon szereplő érveket, és "érveket", és annyi biztos, hogy ez is egy olyan téma, ahol mindenki szakértő, aki prófétai képességekkel tudja 100%-os pontossággal megjósolni mi fog bekövetkezni a legalizáció után.
Ezt végig lehet zongorázni:
Kontra: Nem szabad legalizálni, mert a fű kapudrog, utána jönnek a keményebbek.
Pro: Nem igaz, csak annyira kapudrog, mint az alkohol, különben is, azért kapnak rá a többire, mert ugyanannál a dealernél vehetik meg. Ha legális lenne, nem is találkoznának dealerrel, következés képpen csökkenne a veszélyesebb anyagok használóinak száma.
Kontra: De hát a pálinka is legális, a legtöbben mégis illegálisan házipáleszt isznak, mert az sokkal olcsóbb, ha a dealer lejjebb veszi az árat, ugyanúgy megtartja a vevőit, sőt kiegészülnek azokkal, akik a legalitás miatt rákaptak a fűre, csak drága nekik.
Pro: Viszont a legális marihuana biztonságosabb, és jobb a minősége is. Továbbá segítene felmérni a valós helyzetet, a valós igényeket, amire nagyobb hatékonyságú prevenciós programokat lehet szervezni...
stb, stb, stb. És még van vagy 10 ilyen aspektusa a kérdéskörnek.
Lehet ezt csinálni a végtelenségig, az ellenzők meg vannak győződve, hogy a fű maga a dögvész, a legalizálók, pedig hogy a földi paradicsom.
Mire lehet ebből következtetni?
Mi másra, mint hogy ezek kamuérvek, a prognosztizált következmények pedig egyszerűen a wishfull thinkingnek a következményei! (Itt persze nem a pszichológusok, addiktológusok, szociológusok, orvosok, kriminológusok, szóval a szakemberek vitájáról van szó.) De akkor mégis miért olyan fontos ez a kérdés, mi áll mögötte, miért vált ki ilyen heves érzelmi reakciókat?
Mivel alapvetően a két fél indítékait fogom firtatni, előre is bocsánatot kérek, de lesz itt egy adag ad Hominem érvelés is...
Pro:*
Na kik is azok, akik minden áron legalizálni akarják a füvet? Kik azok, akik szerint coffee shopok nélkül Magyarország maga a Balkán? Kik azok, akik egyből rózsaszínnek látnák a világot, ha tíz perc sétára lenne otthonuktól a legális boldogság?
Valószínűleg merőben véletlen, de pont az a szubkultúra, akik elengedhetetlennek tartják az évenkénti buzivonulást, akik keservesen tudnak zokogni szegény, magyarok által elnyomott cigányok sorsán. Jól ismerjük őket, a mi szelektív liberálisainkat, akik még egyszer sem tüntettek azért, hogy a magyar ember félelem nélkül léphessen ki a saját házából, de egyszerűen nem bírják elviselni ha szegény zsidók érzékenységét megsérti egy árpáccsáv.
Ők mindig valamilyen marginális hülyeség kapcsán liberálkodnak. Az egyszerű ember emberi jogai sosem érdekli őket, csak ha az illető valamilyen szubkultúra vagy kisebbség tagja. Az érveiket nagyjából ugyanarra a fonalra fűzik fel: ők a progresszív übermenschek, akik a Nyugatot képviselik ebben a fasisztoid balkáni porfészekben. A másik érdekesség, amit gondos szemlélő megfigyelhet, hogy mindig olyan csoportot szemelnek ki, aminek kapcsán páros lábbal lehet beleszállni a "régi rendbe", teljes gázzal lehet erkölcsrelativizálni. Pl ott vannak a cigányok: velük kapcsolatban kitalálták, hogy lopni nem feltétlenül bűn, kötekedni, garázdálkodni pedig megbocsájtható csínytevés. Ott vannak az ilyen-olyanszexuálisok: itt a hűségbe, az erkölcsbe, a család szentségébe lehet jó nagyot rúgni. És természetesen itt vannak a drogosok: aminek kapcsán a hagyományokat, az ember gyökereit lehet sikeresen kikezdeni.
(Megjegyzem, nem a cigányok melletti szolidaritással van a gond. Azt is kell valakinek csinálnia, mert bevallom, én egyre inkább képtelen vagyok rá. Hanem a bűn, és az erkölcs relativizálásával. Nem a buzik melletti kiállás a gond, hanem az erkölcstelen magatartásformák permanens reklámozásával, példának állításával. És végül: nem a drogproblémára adott alternatív válasszal van a gond, hanem a füvezés erőteljes propagálásával, a rossz példa piedesztára emelésével. Ahogy már a legelején írtam, a 2)-es pontban: nem hiteles az, aki drogfogyasztóként küzd a legalizálásért. Ebben az esetben bizony okom van feltételezni, hogy nem a hatékonyabb prevenció, a drogfogyasztás káros hatásainak mérséklése a cél, hanem maga a füvezés kultúrájának elterjesztése, aminek elsődleges, és sajnos mára egyetlen akadálya az illegalitás.)
Piálás vs füvezés
Itt most kell tennem egy kis kitérőt, hogy kifejtsem, miért is olyan fontos ez a kérdés, miért nem csatlakozhatunk azokhoz, akik azt mondják: "Mindenki úgy bulizik, ahogy akar."/"Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja."
A XX. Században egyre szélesebb réteg lett "polgár", vagyis az állam teljes jogú tagja. Mivel így milliók kerületek döntési pozícióba, kapták meg a hatalom egy kis szeletét, ezért a múltszázadi rendszerek egyik legfontosabb feladata volt ezeknek az újoncoknak a megfelelő "felkészítése". Ilyen célt szolgált például a Horthy-korszak levente mozgalma, vagy világszerte a cserkészek is. A módszer egyszerű: a közép, és alsóbb rétegek fiataljainak biztosítottak lehetőséget fizikai, és lelki fejlődésre, cserébe az adott rendszer iránti lojalitásra nevelték őket. A rendszer működött, hiszen a boldogan eltöltött fiatal éveket, így összekapcsolták például a szegedi gondolattal, és a revizionizmussal.
Persze ezt a módszert használták a totális diktatúrák is, Hitler Kraft durch Freude mozgalma, de gondolhatunk kádárék KISZére is.
Csakhogy azóta fejlődött ám a világ. A módszer is hatékonyabb lett. A kellemes és hasznos időtöltés mára elavult, ugyanis a hasznos rész egyrészt drága, másrészt fárasztó is: maradt a kellemes. (És különben is modern liberális demokráciánkban nem lehet csak úgy megmondani a prolinak, hogy emelje fel a seggét, mert az már fasizmus.)
Modern rendszerünk az ideológiáját, szellemiségét a kikapcsolódáson keresztül csöpögteti tehát az agyunkba.
A módszerek változatosak, kezdve a zenével, filmekkel, sorozatokkal folytatva az itt is tárgyalt alternatív tudatmódosítókkal, befejezve a szexualitással.
(Két megjegyzés: Könyvekkel már keményebb a helyzet, ott olvasni kéne. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtized két legnagyobb durranása a nem éppen gyökértelen "liberális" "értékeket" megjelenítő Harry Potter és a Gyűrűk ura volt. Igaz ez utóbbi régebbi, de most megint előkerült.
A másik: érdemes megfigyelni a jobboldali, de inkább "jobboldali" választ is, ami sajnos nem sokban különbözik a libsitől, leginkább csak a szimbólumokban. Gondolok itt az igénytelen nemzeti rockra, a Bástya kannás borára, vagy az időről időre kirobbanó szexbotrányokra. Pl Müller Niki, Bombagyár. Igaz ugyan, hogy itt megjelennek értékek, de leginkább csak mutatóba. )
Akkor a lényegre: mi a baj a piálással? Bizony sok minden! Például, hogy családdal is lehet piálni. A szesz nem vágja el a generációkat. A fater is piál, vagy legalábbis kulturáltan alkoholt fogyaszt, a fiú is. Továbbá, és ez a legfontosabb, az ivásnak bizony hagyománya van nálunk, míg a fűnek nincs. Ha valaki a gyökértelenséget akarja propagálni, annak füveznie kell. Füvezés kapcsán az embernek kizárt, hogy eszébe jussanak nagyjaink, akik ugyanúgy szívták a spanglit mint mi, hiszen semelyik ősünk nem füvezett. A piálásból ellenben csak "balhé" van. Az ember bepiálva például elkezd tűrt kategóriába sorolt dalokat dalolni, amiket a rádiók valami miatt sosem játszanak, szerepeljen az akárhol a MAHASZ listáján. Meg aztán eszébe juthat fröccsözés közben Vörösmarty és Jedlik, borozás közben a tengerész Horthy, sörözés alatt Ferenc Jóska(, igaz nem feltétlenül pozitív szereplőként), totál KO-nál pedig Ady. Az asszociáció természetesen műveltségtől függően bűvölhet-szűkülhet térben és időben.
Kontra:*
Azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy szerintem mik a mozgatórugói az ellenoldalnak. A legnagyobb sajnálatomra azonban nagyon kevesen merik megmondani, miért az a véleményük ami. Azért tiltjuk a füvet, és azért engedjük az alkoholt, mert az utóbbinak van magyar hagyománya! Ezzel szemben a zöld idegen, és az idegen nem szép!
Igen, ez az egyszerű csupasz fasisztoid nyitja a dolognak...
És ez olyan fontos?
IGEN! Ma a legnagyobb problémánk, amiből gyakorlatilag minden más egyéb problémánk is eredeztethető a társadalmi kohézió teljes hiánya. Ennek egy mindenki által látható tünete pl a cigánybűnözés. Nem tudom, hol máshol fordulhatna elő, hogy a főváros egy masszív magyar többségű területén, két véglény fényes nappal agyonrugdos egy járókelőt, minden különösebb ok nélkül, és ezt a többi tisztes honpolgár szépen végignézi. Esetleg idevehetném a mostanra szinte havi rendszerességgel előforduló brutális nyugdíjasgyilkosságokat. Gyerekek, unokák ezt hagyják? Hát már a saját anyáink, nagymamáinkért sem tudunk kiállni? Végül pedig az iskolai terrort, ahol jellemzően 20-30 szülői pár, hagyja a gyermekét naponta terrorizálni, és nem csinál ez ellen semmit...
Tehát a gond az, hogy a teljes atomizáció állapotában vagyunk. Ezen pedig a nemzettudat, az összetartozás-tudat erősítésével lehet változtatni. Márpedig az összetartozást a legjobban a közös bulikon lehet megélni, ahol nagyon nem mindegy, hogy a gyökértelenség, az idegenimádat szimbólumával bódítjuk magunkat, vagy a hagyományainkba abszolút illeszkedő alkohollal.
Akit most nem győztem meg, aki szerint ez összeesküvés-elmélet, belemagyarázás, és a kérdés túldimenzionálása, az gondolkozzon el azon, hogy a másik oldal vajon miért szorítja pitbullként a témát, miért nem hagyja már, ha van más problémánk is? Plusz egy érdekes adalék: a füvezés kultúrája alapvetően kapcsolódó rasztafarizmushoz: ez alapvetően egy fekete felsőbbrendűséget hirdető rasszista mozgalom volt, de ez természetesen sosem zavarta az ilyen kérdésekben egyébként oly' kénye "liberálisainkat". Akiből pedig előbújt a kisördög az elolvashatja a zsidó kapcsolatot is.
A véleményem tehát: NO PASARAN! A fű illegális marad!
*: Itt természetesen megvan a kockázata annak, hogy olyasmit adok mindkét oldal szájába, fejébe, ami sosem volt ott. Úgyhogy a tévedés kockázatát fenntartom. Azt is hozzáteszem, hogy itt alapvetően a két oldat tömbként vizsgálom, általánosítva, tehát ezt individuumokra nem feltétlenül lehet lebontani.
Az utolsó 100 komment: