Gyurcsány Ferenc szombati beszéde előtt talán az egész ország értetlenül áll. A Fidesz részéről Szijjártó Péter már világossá tette, hogy ehhez még ő sem tud érdemben hozzászólni, egy korábban felvett anyagot szajkózott, miközben a közelebb ülő újságírók zavart kattogást véltek hallani a szerkezet belsejéből.

Ezt viszont valóban nem róhatjuk fel senkinek: hihetetlen, de Gyurcsány tényleg mindig túltesz önmagán. Azt hinné az ember, hogy képtelenebb ellentmondásba már nem is keveredhet, ám érdemes tevékenységét figyelni: mindig képes meglepni a gyanútlan hétköznapi embereket.

Az újdonság a szokásos, mindennapi hazugságok, ellentmondások tengerében, hogy ezzel a kijelentésével valószínűleg legalább akkora zavart okozott a megtépázott, de még kitartó szocialista tábor hívői körében, mint ellenfeleinek követői körében. Arra valószínűleg még az MSZMP-vel a szívükben kelő-fekvő, derék szocialista szavazók sem számoltak, hogy egyszer még a barikád másik oldalán találják magukat, és ők lesznek a kádári rendszert megelégelő, azt visszafogott forradalmi hévvel leváltó, újító partizánok. Mégis, mi lesz ebből? (Kérdezném tőlük tisztelettel, a náluk megszokott módon.) Akkor ez azt jelenti, hogy a Fidesz a valós örököse az MSzMP-nek? Most a szívükben mélyvörös szavazók lesznek holnaptól reformer jobboldaliak, vagy netán mostantól a Fideszre fognak szavazni?

Személy szerint egyetlen magyarázatot találtam arra, hogy honnan eredhet ez a gyurcsányi retorika és gondolkodásmód: Gyurcsány Ferenc jedi. Vagy legalább is az szeretne lenni, és igyekezetében Obi Wan mestertől csupán ezt tanulta: