Régen láthattunk már a magyar fociválogatottól parádés játékot, igaz ezt San Marino ellen produkáltuk, de én még emlékszem a Liechtenstein elleni 0-0ára, szóval ez is valami.
Magáról az eredményről, és az esélyeinkről nem nagyon akarok írni, egyrészt "nem értek a focihoz", másrészt nem tartozik a blog profiljába, annál inkább egy érdekes szurkolói viselkedési forma.

Leltár és esélyek

Úgy érzem, nagyon régen nem volt ilyen erős válogatottunk. Ez persze nem jelent túl sokat, hiszen a magyar futball az utóbbi 2 évtizedben igen látványosan haldoklott, de mégis...
Svédországtól idegenben kikaptunk, ez reális. Moldovát vertük ami jó. Az igazi vizsga a finnek elleni találkozó lesz, akik egyrészt papíron jobbak, mint mi, másrészt haza pályán játszanak, harmadrészt 0 pontjuk van, szóval, ha akarnak még valamit az EB-n akkor ellenünk kell megmutatniuk.

A támadó szekciónk az, amivel ténylegesen elégedett vagyok. Nem arról van szó, hogy van egy Geránk, aki talán villan egyet, és akkor lövünk egy szépítő gólt. Koman, Dzsudzsák, Rudolf és Szalai ténylegesen jó, ha nem is klasszis, játékosok. (Bár mindegyikük nagyon fiatal, szóval semmit nem zárhatunk ki.) Ráadásul még ott van talonban Németh és Balajti is.
Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy esetleg egyik-másik támadónk rossz napot fog ki, a válogatottunk ténylegesen gólerős lehet.

Ami ellenünk szól, az a legfeljebb közepes gyenge kettes védelem. Megnéztem a két EB selejtezőt, ahol szóhoz jutott a hátvédsor is, és mit mondjak: katasztrófa. A 3ból 2 gól tiszta potya volt, ráadásul Moldova játszi könnyedséggel alakított ki ziccereket, amiket szerencsére rendre elpuskázott. De a lényeg: egy nálunk gyengébb csapat, nem éppen Messivel, Viaval, Ibrával és Podolskival felálló csatársora simán lőhetett volna 3 gólt is.

Ez azért nagyon kínos, mert a mai futball lényegében a védekezésről szól. Egy intakt védelemmel felálló harmatgyenge Svájc is képes volt legyőzni a későbbi világbajnok spanyolokat. De emlékezhetünk a 2008as EB győztesére, a klasszis teljesítménytől fényévekre álló görögökre is. A recept egyszerű: ha nem kapsz gólt, veszíteni sem tudsz.
Éppen ezért nagy kérdés, hogy mit tudunk alkotni a finnek ellen. Ha sikerül idegenben dominálnia a támadósorunknak a papíron jobb ellenfelet, és nem kapunk potyát, akkor nyerünk. Ha Komanéknak folyamatosan hátra kell sandítaniuk, nem mernek előre menni, kifáradnak a hátrasprintekben a hátvédek bénázása miatt, akkor esélyünk nincs. (Ez utóbbi a valószínű.)
De mint a bevezetőben említettem, nem erről akartam írni elsősorban...

Dementorok

... hanem a focival foglalkozó blogokat ellepő dementor trollokkal, akiknek jobb dolguk nincs, minthogy folyamatosan figyelmeztessék a T. Szurkolókat, hogy nemhogy az optimizmus, az "elbizakodottság", a "nagyképűség" bűnébe essenek!
Ez az ártalmas troll, mindig megjelenik, ha valaki olyasmit mert leírni, hogy "Ez az! Végre vannak csatáraink!" vagy "Ebből a Komanból még lesz valami!" esetleg "Kezd összeállni a csapat, na mibe,  hogy kijutunk a vébére!". Mi az, hogy megjelenik!? A kommentek több mint felét ők adják! Sőt olyan is van, hogy az összeset...
A jelenség azért roppant érdekes, mert én a magyar focival foglalkozó elbizakodott embert még életemben nem láttam.

Hogy visszakanyarodjunk a politikához: érdemes megfigyelni, ahogyan itt is előkerülnek a ballibeknél rendszeresített panelek. Például az "objektivitás". Objektivitás nélkül a dolgozó egy tapottat se megy! Az kell a magyarnak! Kár, hogy ez az objektivitás egyébként az esetek 99%-ában kimerül zsigeri pesszimizmusban, és ellendrukkerkedésben.
Olyan nincs, hogy a válogatott sikert ér el, vagy pozitív irányban változik! A sikerről meg kell magyarázni, hogy nem siker, a bukásnál pedig fölényesen mosolyogva kell mutogatni, "Na ugye, hát nem megmondtam!". A magyar fociban egyszerűen elképzelhetetlen a fejlődés! Ha magasabbra jutunk, annak egyetlen oka, és következménye kell hogy legyen: így nagyobbat esünk.

Megfigyelhető, hogy az objektívak érdemi információval képtelenek előállni. Hülyének nézve mindenkit, csak trivialitásokat képes egy kicsit elsötétítve az olvasók elé tárni. (Pont úgy mint a politikai témáknál, ahol például a HTM kapcsán ezredszer is le kell írni, hogy nem lenne jó ma megtámadni Erdélyt. Nem mintha ezt bárki javasolta volna...)
Az U20as vébé alatt például szükségesnek érezték naponta, minden új cikk, minden új poszt alá beírni, hogy ez nem igazi vébé, és nem jelent semmit. (Hogy ehhez Messi pl mit szól, az egy másik kérdés...) Tudjuk. Felfogtuk. Nem vagyunk retardáltak. Sőt, holnap is tudni fogjuk, de még jövő héten is! Ez olyan, mint ha lottózó ismerősünket felhívnánk a számok kihúzása előtt, hogy ugye tisztában van vele, hogy a telitalálatra 1:49millióhoz az esélye, vagyis a rohadt életben nem fog jelentős összeget nyerni, ha mégis, akkor valószínűleg lelkileg fog belerokkanni...  Csak azért, mert nem akarjuk, hogy szomorú legyen a húzás után.

A dementor minden igyekezete arra irányul, hogy megmentse az ártatlan, hamvas lelkeket a csalódástól. Úgy látszik ez a sérült embertípus egyszerűen képtelen felfogni, hogy mit jelent az, hogy szurkolás, és hogy mi az értelme.


De segítek: a szurkolás lényege, hogy egy közösség felfokozott lelkiállapotban vár egy eseményt, ami közben EGYÜTT drukkolnak, és ami után vagy EGYÜTT sírnak, vagy EGYÜTT nevetnek. Ez azért jó, mert segít közösséget formálni, plusz az esetleges vereség egészséges elviselése, feldolgozása nemesíti a lelket, a győzelem megélése pedig az egót növeli.
Ettől a felfokozott lelkiállapottól óvni a szurkolót, lényegében pont a meccs értelmét veszi el. (Mivel szakmailag tényleg nem nagyon van bennük túl sok látnivaló...) Ennyi erővel lehetne nézni 90(+15) percig a fehér falat, majd utána megtárgyalni, hogy nahát, még mindig fehér, és szerintem holnap is az lesz...

Ez a poszt most talán szőrszálhasogatásnak tűnhet... Hát minek kell ilyen hülyeséggel foglalkozni, mikor árad a vörösiszap?! De meggyőződésem a társadalom ilyen kicsiségek miatt működik, vagy nem működik. Nem győzöm hangsúlyozni: jelen pillanatban a legnagyobb idült problémánk a társadalom teljes atomizáltsága, elbizonytalanodottsága, meghasonlottsága! Ez az ami látszik impozáns helyezéseinken a depressziót, alkoholizmust, öngyilkosságokat vizsgáló nemzetközi vizsgálatokon is.
Ennek egyfelől indikátora az ilyen szurkolói viselkedés, másfelől ez egy ördögi kör: a zsigeri pesszimizmus, a "Nekünk semmi sem sikerülhet!" hozzáállás az ami még mélyebbre lök minket...

Az ilyen trollokat nem az zavarja, hogy esetleg koppanunk, mikor földet érünk. Neeem, tudja jól(, ugyanis ő sem hülye), hogy ennyit azért kibír az ember, másrészt mindig jól szórakozik, mikor a szomszéd tehene megdöglik. Amitől valójában fél szegény polgártársuk az pont a siker, és a pozitív érzelmek: a hit, a bizalom, az optimizmus.

Szóval a magam részéről megint tiszta szívvel fogok szurkolni! Akkor is, ha csoda történik és bejutunk az EB-re, vagy bravúrral megcsípjük a 3. helyet, akkor is, összeomlik a csapat, és Moldova mögött végzünk!
Hangos üdvrivalgásban török majd ki, ha gólt lövünk, és felháborodottan fogok *******ozni, ha megint potyát kapunk!

És persze: CSAK AZÉRT IS KIJUTUNK AZ EB-RE!!!