"Ha a nép nem dönthet egy kérdésben, akkor nincs joga az Alkotmánybíróságnak sem" - jelentette ki Lázár János a 98%-os különadó megsemmisítése kapcsán. Ezzel párhuzamosan módosítaná a politikus az Ab-ról szóló jogszabályt is, hogy az ne dönthessen a kérdésben ismételten, legközelebb. Javasolni fogja az Országgyűlésnek, hogy újra, változatlan tartalommal fogadja el a 98 százalékos különadók rendszerét. Mondhatnánk, ilyen ország nincs? Pedig mégis van.

Egy kedves kollégámmal egyetemben, délelőtt meglátogattuk az Alkotmánybíróság épületét, hiszen jó pár napja már lehetett tudni, a taláros testület az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény alkotmányossági vizsgálatát befejezte, és ennek fejleményeként határozatát a nagy érdeklődés miatt nyilvános és teljes ülésen hirdeti ki. Aki esetleg még nem tudná, ez a törvény tartalmazza többek között azt a rendelkezést is, amely a közszférában dolgozó magánszemélyek kétmillió forint feletti juttatásait 98%-os adóval sújtja, amelynek nem csak a mértéke vetett fel alkotmányos aggályokat, de visszaható hatályt is tartalmazott, így a testület majd húszéves gyakorlatából szinte sejthető volt, milyen verdikttel fog élni az Alkotmánybíróság. Nos, bár lehet hogy a kormány reménykedett (és ebben az esetben a kormány hihetetlenül naiv volt), de ezeket a reményeket egy teljes és egybehangzó (tehát egyhangú) döntés törte széjjel; az említett törvényi szakaszok ugyanis (ha kihirdetik a közlönyben is) alkotmányellenesek. 

Magyarország államformája kétharmad

Pedig a Fidesz a törvény sikere érdekében még ahhoz is vette a bátorságot, hogy Alkotmányt módosított, hiszen ugye az Alkotmánybíróság mindig a hatályos alkotmányszöveg alapján dönti el egy-egy törvény alkotmányosságát; s mivel sejthető volt, hogy az Ab.-nek gondjai lesznek a visszaható hatállyal, a kétharmados többség ezekre az esetekre egy passzus beiktatásával kívánt lehetőséget adni. Érthető volt a szándék: a cél szentesíti az eszközt. Leszámítva, hogy példátlan és megengedhetetlen egy jogállamban az, hogy a törvényalkotás ilyen szellemiség mentén működjön, a testület döntése során már ezt az új szakaszt is figyelembe vette; de mind hiába, a törvény alkotmányellenesnek találtatott (ráadásul az alkotmányellenesség egy jó részét a testület erre a szakaszra alapozta). Mit reagált erre a kormány? Vagy úgy kérdezem, mit is reagálhatna erre egy felelős kormány? Hogy a határozatot tiszteletben tartják (mi mást tehetnének), és megpróbálnak valamilyen más, alkotmányos módot találni a cél véghezvitelére, vagy csak simán, letesznek a dologról? Nos, és mit reagál erre magyar nemzeti kormányunk? Lázár János dühöngve közli a sajtóval, hogy véget vetnek az Alkotmánybíróság tökösködésének, nem lesz itten ellenkezés, Magyarország államformája nem köztársaság, hanem: kétharmad. Aki mást gondol, megy a levesbe.

Erre a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. Voltak ám az MSZP-SZDSZ kormányoknak is necces húzásai, nem mondom, nekik is voltak merészebbnél merészebb terveik az Alkotmánnyal és annak bíróságával is, de ennyire messze egyetlen hatalom sem ment még el. Lázárék döntése nyomán ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság kotnyeleskedését kikerüljék, a testület hatásköréből elvennék azokat a döntéseket, amelyekről nem lehet népszavazást tartani. Így a testület bár megmarad, de a szupervétó-jellege csorbát szenvedne a módosítás következtében, hiszen egy sor ügyben már nem lehetne az Alkotmánybírósághoz fordulni. Korábban azt már lenyeltük, hogy köztársasági elnöknek egy bólogató majmot választott meg a Fidesz. Nagy nehezen, de a többség lenyelte, hisz mit lehet tenni - pedig már akkor is egy fontos láncszem került ki a gépezetből, aki előzetesen, még a törvények kihirdetése előtt megvizsgálhatja a törvények alkotmányosságát. Az ámokfutás azonban folytatódik, most már a törvényhozás is olyan gyorsasággal halad, hogy a Parlamentben újabban már a törvényekről nem is vitáznak szinte, hanem a Jobbikkal kiegészülve, négyötöddel eltérnek a Házszabálytól, és egy délután alatt hoznak meg olyan fajsúlyú döntéseket, amelyeket normális helyzetekben több hetes egyeztetések szoktak megelőzni (pl. nyugdíjpénztárak ügye). 

Kétmillió felett erkölcstelen

Rendben, még ezzel sem tudunk mit csinálni, de ami most jött, az egyszerűen felháborító és példátlan. A Fidesz eddig messzemenőkig hálás volt az Alkotmánybíróságnak. Nem tudtak elszakadni attól a víziótól, hogy mindenki tartozik valahová; azt hitték, hogy az Alkotmánybíróság a "mi kutyánk", nem kell tőlük félni, hiszen a vizitdíjnál is, ugye, mondták, engedték a népszavazást. Mindenki magából indul ki, tartja a bölcs népi mondás, ugyanis azt a fontos szempontot ezek a nagyon okos jogászgyerekek elfelejtették, hogy az Alkotmánybíróságnak valami tekintélye van, és még a leghalványabb értelemben sem lehet megkötve a keze a politika által, az ugyanis azt veszélyeztetné, amire hivatott. Az Alkotmánybíróság saját magát köpte volna szembe, ha átengedte volna ezt a törvényt, éppen a legfontosabb és legvitatottabb pontja miatt, a visszaható hatály alkalmazásából kifolyólag. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indoklásában kifejti, "ahogyan egyes német szerzők fogalmaznak: a tiltott visszaható hatály megengedése a legnagyobb merénylet a jogállam ellen". De nem csak ez az egyetlen probléma a törvénnyel; hogyan lehet például jóerkölcsbe ütköző egy jövedelem 98%-a, szemben a fennmaradó, az adózó számára meghagyott 2%-kal? Lenkovics Barnabás alkotmánybíró kiválóan rámutat, hogy a magánjogban egy szerződés lehet jóerkölcsbe ütköző, ekkor viszont semmis; a semmis szerződés érvénytelenségére pedig bárki határidő nélkül (!) hivatkozhat, megállapítása esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani. Azonban nem beszéltünk még a törvény legdurvább vétkéről: hogy rossz és veszélyes sematizálást alkalmaz. Kijelöli a magánszemélyek egy jól körülhatárolható csoportját, és erkölcstelennek bélyegzi őket, függetlenül attól, mi alapján és mennyi pénzt kapnak az államtól fizetés vagy éppen végkielégítés gyanánt. A törvény hatálya ugyanis olyanokra is kiterjedt volna, akik több évtizedes közalkalmazotti pálya után mennek nyugdíjba, megkapják az addig jogosan várt végkielégítésüket, de annak egy jó részét az állam mégis elvonja, "jóerkölcsbe" ütközésre hivatkozva. 

Már kész a fideszes módosító

A Lázár János által bejelentett módosító indítvány szövege már olvasható a Parlament honlapján. Az indoklásban az olvasható: "a rendszerváltást követően eltelt években, a jogállam első időszakában nagy szükség volt az Alkotmánybíróság jogfejlesztő alkotmányos szerepére. A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált."
 

Nem kommentálnám ezt a méretű pofátlanságot és cinizmust; aki nem velünk, az ellenünk? Indokolatlan az Alkotmánybíróság szerepe? Ha ezt véghezviszi, akkor nagyon messzire ment a Fidesz. Most már nem csak arról van szó, hogy a köztársasági elnök melyik hatalmi ághoz tartozik, hanem itt már konkrétan súlyos beleavatkozás történik az igazságszolgáltatás egyik speciális testületének működésébe. Ez sem volna önmagában ördögtől való, talán az Ab.-nek is szüksége van kompetenciáinak felülvizsgálatára, de a Fideszt erre a döntésre nem a racionalitás sarkallta, hanem az a politikai cél, az a dühös reakció, hogy tudniillik "nekünk senki nem mondhat ellent". Ezek valóban olyanok, mint aminek mondták őket?