A Hetero büszkeség napja után azt hittem, hogy nem lesz lejjebb az általam is vallott értékek szánalmas és nevetséges kifordításában, na, ismét tévedtem. Kedves Hölgyeim és Uraim, bemutatom az ezeréves Magyarország legújabb apostoli királyait, a titokban megkoronázott I. Árpádházi Daka Józsefet és I. Leventét! (Ne zavarjon senkit a kurucos link, van, amit tényleg csak onnan tudhatunk meg. Update: az indexeseknek több az idejük, úgyhogy megelőztek.) Igaz, hogy így visszatértünk III. István korához, amikor ellenkirályok nehezítették szeretett hazánk helyzetét, de így legalább van kiből választani annak is, aki nem Habsburg-szimpatizáns legitimista. Mivel már bőségesen tájékozódhatunk a fenti két linkből - és nem lenne fantáziadús koppintani őket -, ezért én is javasolok még pár jelöltet, akik színesíthetik a felhozatalt.

Két előbbi trónkövetelőnkkel ellentétben Habsburg Ottónak, Károlynak és Ferdinándnak tuti, hogy voltak olyan egyenes ági felmenői, akik magyar királyok voltak, a nagycsaládos modell jegyében biztosított a trónutódlás, ráadásul nem is olyan rondák, mint Habsburg György. Meg hát ugye a legitimizmus mégiscsak őket tartja az egyetlen megoldásnak. Régóta jártasak a diplomácia bugyraiban, csak a többszázéves megosztottság a gond: a nyakas protestánsok évszázadok óta elnyomó zsidó karvalytőkét és kilincsorrot szagolnak náluk, pedig a "Héjavári" vezetéknév nem is az orrukra utal.

Ha valaki viszont a háta közepére kívánja a kutya Habsburgokat, és túlteng benne a szittyakuruc öntudat, annak ajánlom Budaházy Györgyöt, hiszen már Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás is volt börtönben, egy jó fővezérhez méltóan évente többször is tanúságot tesz harcedzettsége mellett - ha hagyják -, ráadásul a pletykák szerint dicső ősökkel is rendelkezik, hiszen egyik elődjét Eger váránál lőtték lapockán már az első napon. Senkit ne zavarjon a betyárgúnya - Mátyás is álruhában járt -, hiszen ki tudna nála magyarabb embert a trónra javasolni?

Királynak azonban mégiscsak az lenne a legalkalmasabb, akit eddig is így hívtak. Igaz, hogy mind Elvis Presley, mind Zámbó Jimmy nem él már, de elég sikeres embernek mondhatja magát a mackónadrág császára, Király Gábor is, aki már eddig is öregbítette hírnevünket Németországban. Viszont külföldi szereplései alkalmával meg kéne fordítani a nevét, itthon pedig hülyén nézne ki a keretes - Király Gábor király - szerkezet.

Vannak azonban élő és országosan ismert művészek is, ilyen például Gáspár Győző, akinek már a neve is azt sugallja Orbánhoz hasonlóan, hogy vezetésre, nyertesnek született. Nem ismeretlen számára a trónszék és a pompa, szorgosan dolgozik a dinasztiaalapításon, még feleségét, Bea királyasszonyt is szeretik, és bár polgármesternek nem választották meg, kisebbségiként, "magyar Obamaként" egész Európa szemében lemoshatnánk magunkról a fasiszta rasszizmus szennyét.

Aki nem bízik a Kádán kános lányregény hitelében, de mégsem adná alább az Árpád-háznál, megelégedhet a francia Crouy-Chanel család férfi sarjaival is, akiknek Árpád-sávos a címerük, és a családi legenda szerint III. András vette feleségül ősanyjukat. Ezzel egy füst alatt áthidalhatnánk a trianoni tőrdöfés traumáját is, és együtt tehetnénk francia-magyar birodalommá egész Közép-Európát, már ha a románok nem kapnak féltékenységi rohamot amiatt, hogy ők 150 év kemény nyelvcsapásaival sem tudtak olyan közel férkőzni hozzájuk, mint mi, büszke, monarchista magyarok. Csak ne vegyék föl az iskolai menzák étlapjára a csigát vagy a rántott békát.

A még nagyobb távlatokban gondolkodóknak ajánlom Akihito japán császárt, hiszen ki ne szeretne magyar-japán közös határt? Ráadásul valamit biztos megéreznénk a technológiai fejlettségből is, a szigeteken szorongó fajtestvéreink pedig föllendíthetnék a magyar demográfia szánalmas mutatóit is, ha betelepülnének. Így is annyi szamurájkardos alak járja a sötét utcákat, most akár meg is mérkőzhetnének az igazi szamurájokkal és sógunokkal. Talán csak az az egy hátrány érne minket velük, hogy mindegyik japán elmebeteg, ami a hagyományos magyar depressziós alkattal keverve beláthatatlan tragédiához vezethetne. Egy próbát azért megér.

Persze nem szeretheti mindenki a mangát, a szusit vagy a tamagocsit, ők választhatnák János Károly spanyol királyt is, hiszen mégiscsak européer, katolikus és élő példa arra, hogy királyságot több évtized szünet után is vissza lehet állítani. (Mert ugye csak a béna és ideiglenes köztársaságokat szokták számozni, a királyság maximum szünetel.) A Real Madrid hazai szurkolói most még nagyobb hátszéllel anyázhatnák a cigány katalánokat, és talán a prolik is eljuthatnának Mallorcára. Ezen kívül a Bikavér exportunknak is jót tehetne a perszonálunió, hiszen nincs stílusosabb egy férfias bikafuttatás, vagy egy arénában végigizgult bikakivégzés után Bikavért inni a pancsolt Sangria helyett. Óceánpartot a magyarnak!

De mi van akkor, ha igazi nagyhatalom akarunk lenni? Erre az esetre kiváló választás lenne Vlagyimir Putyin, hiszen végre olyan világbirodalmat alkothatnánk, mint a sumér-párthus-szkíta-körosztó régi, szép időkben. Gond van a fűtéssel? Drága a benzin, és ezért állandóan nyavalyog otthon az asszony, hogy nem ruccanunk ki sehova? Zavarja a melegtüntetés vagy az ellenzéki felvonulás? Az erőskezű, ráadásul keresztény és férfias Putyin birodalmában ezek a problémák elképzelhetetlenek, kultúrájukról pedig elég csak föleleveníteni 50 év tapasztalatát, hiszen 1849 óta rendszeres látogatói hazánknak.

A non plus ultra ajánlatom viszont maga Soros György, egy csapásra véget érhetne évszázados fejtörésünk a zsidó uralom magyarországi kiépüléséről, ráadásul az igazi világuralom részesei lehetnénk. Nyilván csak rabszolgaként, de hát Rómában is milyen kényelmes volt a rabszolgaság helyzete. Tom Lantos már kidőlt, Imre Kertészhez meg csak egy irodalmi Nobel-díjat dobtak, úgyhogy már csak életszerű okokból is a legsikeresebb magyar zsidót, Soros Györgyöt kell jelölni. Így az Orbán-hívők is megnyugodhatnának, hiszen imádottjuk a régi támogató jobbkeze lehetne helytartóként.