Bevégeztetett, a magánnyugdíjpénztárak alól kihúzzák a talajt. Hosszasan lehetne arról vitatkozni, hogy az állami, vagy a magánnyugdíj-rendszer az előnyösebb, maradjunk annyiban, hogy csöbör és vödör tipikus esete. Az állami ellen szól a katasztrofális demográfiai mutatónk és a rutinos állami túlköltekezés, a magánrendszer ellen pedig az a nemzetközi tapasztalat, hogy a válságok hatásosan döntik be hosszú évek megtakarításait – lásd USA. Mindenesetre tartsuk észben, hogy a kormánypártisággal véletlenül sem vádolható Róna Péter is inkább az állami pénztár mellett érvel.
Az igazi gond valahol máshol van, történetesen a tálalásban. Ugyebár az a nagy érv, hogy hát izé az államban jobban meg lehet bízni. Abban az államban, amely az elmúlt nyolc évben sikeresen lejtőre rakta magát, manapság meg dinamikusan váltakozó kommunikáció keretében arról regél, hogy:
a) megvédjük a magánnyugdíjpénztári betéteket;
majd
b) 14 hónapra eltérítjük a járulékok átutalását, de nyugi, ez csak ideiglenes, visszaadjuk utána;
majd
c) tőzsdén játszik pénzeddel a MNYP, gyere az államiba;
majd
d) vagy jössz az államiba, vagy pórul jársz és egyébként is, hogy merészeled magad a közösségből kivonni!
Mindezt 1-2 hónap leforgása alatt, egyoldalúan, nulla társadalmi egyeztetéssel, megfűszerezve az alkotmány és az alkotmánybíróság hatáskörének se perc alatti megnyirbálásával. (A nagy változás és a nép nevében, az emberek felhatalmazásával, mielőtt elfelejteném.)
Nem tagadás, roppant bizalomgerjesztő az ilyen állam, bárki számára nyilvánvaló, hogy sokkal udvariasabb, sokkal kiszámíthatóbb, sokkal emberibb, mint azok a spekuláns karvalytőkések a biztosítóknál.
Aki nem hiszi, járjon utána, vagy gyurcsányista.
Utolsó hozzászólások