Az iwiw kilépő oldalának burkolt nemi diszkriminációja miatt figyeltem fel erre a cikkre. (Igen, az oldal ezoterikus, horoszkópos, X-faktoros és nőiesnek tartott cikkeket és bulvárszemetet tálal elém politikai vagy gazdasági tartalmú, engem előbbieknél sokkal jobban érdeklő hírek helyett, és lám, csak bejött nekik.) A kedves szerző reagálása sokat elárul korunk "se veled, se nélküled" típusú egyházhoz fűződő elvárásairól. A szerzőnő idézi XVI. Benedek pápát, aki szerint az óvszerhasználat önmagában nem válasz az AIDS-re, utána pedig magából kikelve sorol statisztikákat az AIDS elterjedéséről és annak okairól, számon kérve az egyházon, hogy ugyan, miért nem hinti tele Afrikát óvszercsomagokkal. Egyenesen idézném is, hogy mi a problémám vele:

"Egy felmérés szerint a HIV-fertőzött fiatal afrikai nők 90%-a erőszakos közösülés során kapja el a vírust."

Ha tehát meg akarjuk állítani az AIDS-et, akkor vigyázó szemeinket vessük Afrikára, és adjunk gumit minden nemi erőszakot elkövető férfinak. Az igaz, hogy attól még azt erőszakolnak meg, akit akarnak, de semmi gond, körültekintően felhúzzák az eszközt, és  az aktus után boldog tudattal hajtják álomra fejüket: "Ma is egy nővel kevesebbet fertőztem meg, hiszen én törődöm az erkölcsös élettel."

Ezek után már meg sem lep, hogy alaposan keveri a szezont a fazonigazítással:

"A nők 80%-a házasságban vagy tartós partnerkapcsolatban élve fertőződik meg. Vagyis a házasság szentségén belül, ahogy az írás mondja."

Tehát ha teszemazt, az afrikai mendéknél vagy hutuknál tulajdonnak számít a nő, akit ráadásul rituálisan még meg is csonkítanak, majd férjhez adják, netalán csak kitartott szerető, akit akkor és úgy fertőz meg a férfipartnere, ahogy az utóbbinak kényelmes, akkor az már a házasság szentsége.

"A katolikus egyház - ezt még a kétévesek is tudják - válságban van: híveinek száma mindenhol csökken a világon. Kivéve Afrikát, különösen Fekete-Afrikát, ahol folyamatosan nő a hívők száma. A papok hatalma ott sokkal nagyobb, mint azt elképzelni tudnánk. A szegény falvakban a templomot, a kórházat, az iskolát, a közösségi élet legfontosabb színtereit az egyház működteti. Ha akad valaki, aki a nőkkel szembeni erőszakhoz szokott férfiaknak megálljt parancsolhat, az Isten szolgája"

Éppen a katolikus egyház válságára és a pedofil-botrányokra szoktak hivatkozni akkor, amikor az egyházat arra utasítják, hogy a világ problémáira adott válaszok helyett a saját portáján söprögessen. Most meg az a baj, hogy Fekete-Afrikában nem halad úgy a katolikus misszió, hogy minden erőszakoskodó fekete férfinál elérjék, hogy  tisztelje felesége vagy élettársa lelkét és testét, és legyen iránta hűséges. Ennek fényében követelem, hogy a pápa juttasson hálókat a szomáliai kalózoknak, hogy azok békésen halászhassanak, tűzzön virágot minden polgárháborút szító horda kalasnyikovjának csövébe, és adjon plüssállatot minden orvvadásznak, hogy ne bántsák a szegény kihaló állatokat.

Ráadásul a karitatikus szervezetek működtetése az állam helyett közel sem jelenti a babonás lelkek fölötti hatalmat. A különböző feminista és liberális elveket valló emberek ilyenkor elvárják, hogy az egyház - főleg a katolikusok persze, más keresztény felekezet nem is létezik - messzemenőkig beleavatkozzon az állam polgárainak életébe, világosítsa fel őket és határozza meg a számukra, hogy mi a jó, az erkölcsös és mi a rossz, a bűnös. Viszont ha ezt velük szemben tenné Krisztus földi helytartója, mindjárt jönne a sipítozás a szekuláris államról, a magánügyként kezelendő vallásról és arról, hogy micsoda dolog pénzt adni az egyháznak, amiért kórházakat, iskolákat és szeretetotthonokat üzemeltet az állam mellett vagy helyett.

"A fenti gondolatért biztosan kinézett volna nekem egy kiadós máglyarakás a középkorban, amikor előszeretettel sütögette a boszorkának vélt nőket az inkvizíció."

Mert mint tudjuk, a középkor a Pokol legmélyebb bugyrainál is sötétebb volt - Voltaire megmondta ugyebár -, utána pedig beköszöntött a hajnalpírral festett reneszánsz, majd a társadalmak életébe napfényt és derűt hozó felvilágosodás, az emberiség lineáris fejlődés, haladó tökéletesedés útján pedig majd eléri egyszer a teljes egyenlőséget, szabadságot és testvériséget. Az lesz ám a Kánaán! De addig is boldogan élünk babonáktól, dogmáktól, fanatizmustól, kettős mércéktől és népirtásoktól mentesen.:) Na jó, abban egyetértek a szerzővel, hogy egy kiadós máglyarakás nyugodtan járhat neki: ennyi édességtől nem fog tönkremenni a "trendi és nőcis" alakja.;-)