Bauer Tamásra, a cikkeire és a Galamusra normális esetben egy szót sem érdemes vesztegetni, de most külön kérésre megteszem. (Trianonról egyébként tavaly írtam egy hosszabb lélegzetű bejegyzést, ami sajnos orv blogtámadás áldozata lett, de így sem kívánom ismételni magam.)

Mi az, amivel nem értek egyet?

"A békeszerződés aláírása, a történelmi Magyarország felbomlása úgymond a legújabb kori magyar történelem legnagyobb tragédiája."

Csak egy kis "stilisztikai" kötözködés. A békeszerződés rossz szó - a Ptk. értelmében ma nem is lenne érvényes, ha magánjogi szerződés lenne -, a békediktátum használata szerencsésebb, ugyanis nem egyenrangú partnerként, szabad akaratunkból írattuk alá Benárd Ágostonnal és Drasche-Lázár Alfréddal, hanem azért, mert ránk kényszerítették.

"Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerződés aláírása sorstragédia lenne."

"Magyar az, akinek fáj Trianon." (Nekem fáj.) Mást nem is fűznék hozzá.

"E népszámlálás szerint több mint tízmillió román, szlovák, szerb, német és ukrán vagy ruszin, ahogy tetszik, élt kisebbségi sorban."

E népszámlálás szerint oláhok, tótok, rácok, németek és ruszinok vagy rutének éltek Magyarországon. A ruszinok (Rákóczi leghűségesebb katonái) jelentős része mind a mai napig - bár 1991-től, Ukrajna létrejöttétől ukrán állampolgárok - nem tartja magát ukránnak. Igen jellemző Bauerre, hogy ennyire tekintettel van még az ukrán nacionalisták érzékenységére is, (akik a magyarokat okolják a ruszinok különálló identitásáért,) a magyarok érzékenységét viszont unos-untalan meg kell sértenie. Végülis, az apja sem tett mást, szinte már családi hagyomány.

"A horvát és szlovák nép egésze élt a magyar állam fennhatósága alatt, saját államiság nélkül."

A horvátok 1868-tól különállást élveztek, horvát nyelvű közigazgatással, oktatással, miegymással. Amióta közösek voltak a királyaink, azóta igazgatta herceg vagy bán, aki mellett a sabor, azaz a horvát országgyűlés működött. Természetesen érthető, hogy az unionisták vagy magyarónok mellett függetlenségpártiak is voltak, akiknek ez nem volt elég, csak aztán jött az SZHSZ-királyság, majd Jugoszlávia és a nagy csalódás. Így tulajdonképpen a délszláv háború végéig kellett várniuk arra a horvátoknak, hogy valóban független nemzetállamban élhessenek, de Horvátország már jóval korábban is létező terület volt.

A szlovákok egészen 1916-ig még azt sem tudták eldönteni, hogy akarnak-e egyáltalán valamiféle államiságot, úgyhogy ezt magyar bűnnek beállítani enyhén szólva demagóg.

"míg Trianon előtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban, közvetlenül Trianon után csak mintegy 30 százaléka, ma pedig (a cigányoktól eltekintve) alig 10-12 százaléka."

Azért erre a számadatra kíváncsi lennék, hogy hogy jött ki. Egyrészt Csehszlovákiához került Kárpátalja ruszinsága és kisebb létszámú románsága, Romániához nemcsak magyar, hanem szász, bánsági német, szerb és szlovák kisebbség is került, az SZHSZ-királyság szerbjei mellett kisebbségi sorba kerültek a szlovének, a horvátok, a magyarok, a bánáti németek és szlovákok, illetve Ausztria sem arról volt híres, hogy kesztyűs kézzel bánt az őrvidéki magyarokkal. 1918 előtt - bár az 1868-as, liberális nemzetiségi törvény után a Memorandum-per vagy az 1907-es Lex Apponyi egyáltalán nem volt korrekt a nemzetiségekkel - mi nem üldöztük olyan mértékben nemzetiségeinket, mint amit az elszakított magyaroknak kellett évtizedeken át elszenvedniük nemcsak helyi, hanem állami szinten is. Ezek után nem pozitívum, hanem negatív következmény, hogy még pár évtized, és tényleg "értelme" lesz Trianonnak. A határontúli magyarság ugyanis vészesen fogy, vagy asszimilálódik, vagy ideköltözik Magyarországra. Lehet mondani bárkinek, hogy "15 millió magyar miniszterelnöke", csakhogy ez már Antall korában sem volt igaz.

"Ha a kisebbségi helyzetet valaki rossz dolognak tartja – márpedig a Trianon miatt kesergők a magyar kisebbségeknél nyilvánvalóan annak tartják –, akkor a trianoni határokat igazságosabbnak kellene tartaniuk, mint a történelmi Magyarország korábbi határait."

A kisebbségi helyzetet akkor gondolom rossznak, ha adott kisebbséget nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint a többséget alkotó állampolgárokat. És az sem mindegy, hogy független államban nem élhetek, vagy megölnek azért, mert magyar vagyok. Az egy politikai nemzet értelmében kevesebb joguk volt az 1918 előtti nemzetiségeknek, Trianon után azonban nagyon örültek volna a kisantant államokhoz került magyarok, ha csak ugyanazt kapják a többségtől, mint ahogy ők bántak azelőtt a nemzetiségeinkkel. Abba már nem is megyek bele, hogy a Trianon utáni határok újabb konfliktusokat hoztak létre, az így létrejövő államok pedig nem bizonyultak stabil alakulatoknak.

"Aki magát a változtatás tényét kifogásolja, s aki ezen az alapon tekinti nemzeti tragédiának a trianoni békeszerződést, az úgy gondolja: a magyaroknak több joguk van arra, hogy saját államukban éljenek, mint a románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, szerbeknek és ukránoknak."

A magyarok 1000 éve államalkotó nemzet voltak akkor. Ráadásul a románoknak 1918-ban volt saját államuk, a szlovákok csak társultak a csehekhez, a horvátok szintén társultak az SZHSZ-királysághoz, a szerbeknek volt saját államuk, ukránok meg nem is éltek a Kárpát-medencében. De még ha éltek volna is, akkor sem volt saját államuk 1991-ig.

"Igazából nem Trianon volt igazságtalan, hanem az asszimilációs politika: a magyar államé a nemzetiségekkel szemben Trianon előtt, és a szomszéd államoké a magyar kisebbségekkel szemben Trianon után, különösen pedig  a kommunista rendszerekben, 1945 után."

Az asszimilációs politika egyrészt természetes, Európa-szerte lejátszódó folyamat volt - csak nálunk később ment végbe -, másrészt ezt a politikát messze megtorolták a kisantant államok. Az igaz, hogy ez 1945 után sem változott sokat, maximum Petru Groza alatt.

"Egységes magyar nemzet – hiába iktatja törvénybe e szókapcsolatot a Fidesz – kilencven évvel a történelmi állam felbomlása után nincs."

Erről inkább kérdezzünk meg magyarokat, mondjuk a határon túl. Persze aki nem érti, hogy miért baj, ha a határontúli magyarok létszáma egyre kisebb, az azt a kifejezést sem fogja átérezni, hogy történelmünk, anyanyelvünk, kultúránk által összetartozunk, és ez felülírhatatlan kötelék.

"a mindennapi élet élményvilága, szaktudás-anyaga, az elmúlt évtizedekre vonatkozó történelmi tudásanyag már más, mint ahogy más, mert más államhoz kapcsolódik a gazdasági és szociális érdekek szövevénye."

Nem értem, hogy miért írná felül a közös identitás vállalásának természetességét az, hogy a székely remorkának hívja az utánfutót.

"ha területi igényeket nem lehet támasztani, a Fidesz "lakossági igényeket támaszt", bejelenti igényét a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok – állampolgárként, esküjükkel a magyar államnak hűséget fogadóként – ide tartozására."

Mint például Románia a moldovai románok esetében. De az nem baj, ugye?

"Ez szembeállítja őket azzal az állammal és politikai közösséggel, amelyben élnek, megakasztja integrálódásukat abba a társadalomba, és súlyosan megosztja a szomszéd országok magyar kisebbségi közösségeit is."

Igen, az integrálódás miatt aggódni persze természetes, az asszimilációnak meg örüljünk. Megosztásról nekem meg inkább 2004. december 5. jut eszembe, meg a 2002-től hangoztatott 23 millió román vendégmunkás víziója.

"Aki politikusként 2011-ben "egységes magyar nemzetben" gondolkodik, az azzal a múltbeli politikával azonosul, amely hasonlóképpen gondolkodott, vagyis a revíziós politikával, amelynek jegyében Magyarország belépett a második világháborúba."

Ján Slota magyar kiadása, köszönjük. Bár ő legalább szlovákként próbál viselkedni. Na de a lényeg az, hogy ha nemzetben gondolkozol, náci agresszor vagy, aki zsidókat gázosít majd el a Dunába.
Egyébként pedig kíváncsian várom, hogy hogyan tudtunk volna kimaradni a II. világháborúból, illetve amennyiben valami csoda folytán kimaradunk, jobban járunk-e, mint például Bulgária, vagy a visszakapott területeinket megtarthattuk-e volna a rivális Szlovákia és Románia ellenében.

"Valójában a Szovjetunió megtámadásához, Ukrajna feldúlásához semmiféle magyar érdek nem fűződött. A magyar hadsereg Hitler háborús céljait szolgálta, amikor az ország bekapcsolódott a háborúba. És természetesen a területi revíziót, hiszen a románokkal és szlovákokkal versengett Magyarország, amikor a németek mellé állt, hogy megtarthassa, amit Hitlertől és Mussolinitől Bécsben kapott. Ez lett volna a haza védelme?"

Mondom, kíváncsian várom az alternatívát, hogy mégis mit tehettünk volna. Másrészt igen, ez a haza védelme. A visszacsatolt részek ugyanis azáltal váltak csonkítatlanná, vagyis azáltal védtük meg őket, hogy Hitler zsaroló politikájának engedtünk.

"a főváros fideszes vezetésének utcanév-politikájával, a Roosevelt- és a Moszkva-tér átnevezésével kapcsolatban már elmondtam: Tarlósék "lélekben" utólag is az egykori tengelyhatalmakhoz csatlakoznak, és szembefordulnak az antifasiszta koalícióval. Ugyanezt jelenti a "hősök napja" is. Európa felvilágosult tájain demokratikus politikus nem azonosul azzal, hogy országa a második világháborúban Hitler szövetségében vett részt."

Nyilván Széchenyi és Széll Kálmán is a tengelyhatalmak képviselői voltak. És nyilván abszolút demokratikusan, antifasiszta módon nevezték át a Széll Kálmán teret Moszkva térré a kedves elvtársak. Antifasisztának lenni persze kötelező, de antikommunistának lenni már nem olyan haladó, progresszív, européer gondolat? Sebaj, megnyugtat a tudat, hogy ha így haladunk, miattunk robban majd ki a III. világháború.

"Hogy a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évből, azt tudjuk, egyre világosabban látjuk. Baloldaliaknak és liberálisoknak azonban nem kellene elfogadniuk ezt a történelemfelfogást, nem kellene trianoni tragédiáról beszélniük."

Ennyi szócséplést csak azért, hogy ezt leírhassa...
Egyébként hajrá, legalább ezáltal is világosan bizonyítjátok, hogy magasról tojtok a magyarságra, a magyar történelemre, vagy a magyar tragédiákra.