A Vezér újfent irányt mutatott! Magasságos bölcsességének fényével megvilágította a halandók sötétszürke ábrázatát, hogy reményt és cél adjon szánalmas életüknek. Mert Ő az Út, az Igazság és az Élet. Termelés jó, spekuláció rossz.

Csalfa vak remény

Bevallom én azt hittem Viktor blöfföl 2010 előtt. Nem komcsi ő, dehogyis! Szépen el van már rendezve a háttérben minden, csak a felszínen kell a komédia. A tömegdemokrácia az tömegdemokrácia. (Mondjuk, hogy olyan jelszavakkal, mint „plebejus” kiket lehet megnyerni számomra rejtély, de én nem vagyok marketing-szakember.)

Mint kiderült, ahogyan Orwell 1984 világában, a rögvalóságban is lehet a hazugságot annyiszor ismételni, hogy maguknak a füllentés kitalálóinak is egy idő után hiteles igazságként tűnjön fel, amelyért akár meghalni is érdemes.

Orbán láthatólag mindent erre a légvárra tett fel. Matolcsy ezért került pozícióba, és a svéd-modelles emberkét ezért kellett azonnal kirúgni. Ezért kell unortodoxia. Ezért van szükség a szabadságharcra, amely eltereli a figyelmet a kudarcokról és segít az akolban tartani a voksbarmokat.

Miről ismered meg a komcsit?

Csak az állam!

A kvázi-komcsi doktrína egyik nélkülözhetetlen eleme a totalitás felé törekvő mammutállam. Ez a törekvés persze jelen körülmények között biztosan nem jut el a célig, de ahogyan mondani szokás a szándék a fontos.

A szándék pedig igen világos. Zavaróak az élet egy kis szegmensének problémáit megoldani kívánó, azt értő és ebben érdekelt civil szervezetek. A jövő az állami civilszervezeteké, mint a CÖF, százmilliós költségvetéssel. A többi minimum gyanús. Nem kellenek önálló iskolák, akik maguk módszereivel tanítanak és oldják meg a felmerülő kihívásokat. KLIK kell, 120ezres böszmeség!

Nem kell önkormányzat. Minden városban a Párt helyi csápja legyen az élen! Lehetőleg olyan, aki egyedül egy esélytelen senki lenne. Ha rosszul gazdálkodik nem gond, Állambácsi átvállalja az adósságot. Ha botrányba keveredik, semmi baj, a párt- és az állami sajtó kimossa. Csak független, ténylegesen a polgárok kegyétől függő jelöltek, szinkronba hozott kötelességekkel, felelősségekkel és ezekhez rendelkezésre álló forrásokkal ne legyenek!

Az állam emellett államosít, tehát a párt saját szpáhiseregének vesz pozíciókat az adófizetők pénzén. A versenyt hol háttéralkukkal (földosztás), hol törvényekkel (dohányárusítás), hol a közvélemény megfelelő kondicionálásával (rezsicsökkentés), hol ezek kombinációjával (nyugdíj, egészségügy) lehetetlenítik el.

Nem kell autonóm vélemény, idegesítenek az autonóm szervezetek, allergiás vagyok az egyéni felelősségre!

Amire szükségünk lenne egy jobboldali állam, amely szerényen meghagyja a polgárnak, ami a polgáré. Ami hagy versenyezni, küzdeni, győzni és veszíteni is. Ahol a szubszidiaritást komolyan veszik, és az állam törekszik arra, hogy csak keretet adjon az életnek, ne irányítani próbálja azt.
Ahol az agilitás, kreativitás, felelősségvállalás és önállóság érték, és nem kockázati tényező.

Termelés-fétis

„I konw that feeling bro!” Voltám már itt én is. Amikor elképzeltem, hogy a „fölösleges” szektorokat levágva, a felszabaduló munkaerőt akár csicskamunkára elküldve mennyivel nagyobb jólétet lehetne elérni. Persze én ekkor 16éves gimis voltam, és nem 50éves miniszterelnök…

Sajnos a NER nem viccel. Egyetemek, főiskolák leépítése, a termelőüzemek bálványimádása, a szolgáltatói szektor minimum tűrt kategóriába helyezése általános jelenség 2010 óta. (Persze előtte sem volt sokkal jobb a helyzet.)

Orbán Viktor és think tank-ja láthatóan képtelen felfogni a modern XXI. századi piacgazdaság legalapvetőbb mechanizmusait. Ez persze nem is csoda, ha megnézzük milyen szellemóriásokkal veszi körbe magát. A NER „sikeres magyar milliárdosai” valahogy képtelenek akármit is felmutatni állami megbízások lenyúlásán kívül. Hol van egy kreatív ötlet, valami innováció? Hol a magyar virtus?

Nálunk általános vélekedés, hogy ami a gyárból kigurul, ami a földön megterem az termelés, a többi illúzió. Az a nemzet, ahol nem folyik XIX-XX. századi munka, az végső soron szegény és csak idő kérdése, hogy mikor megy csődbe.

Pedig nem nehéz végiggondolni: Ha valaki rendel egy pizzát mondjuk 1000 forintért, akkor abból mennyi GDP keletkezik magából a termelésből, és mennyi a szolgáltatásból? Átlagbér kb 1000ft/óra, mennyit spórol nekem a szolgáltató szektor, hogy nem esik ki semmi munkaidő az étel elkészítésével? Mi történne, ha Magyarországon egyáltalán nem folyna termelés? Kiesne 150 ft az 1000ből…

A példa számai persze eléggé önkényesek, de az arányokat szerintem világosan megmutatja. Termelni manapság nem túl nagy biznisz, és nem azért mert a gonosz kapitalizmus nem becsüli az igazi értéket(, persze van példa kontraszelekcióra, lásd: média, de még mindig ez a legkevésbé rossz rendszer). Hanem azért, mert a termelési fázis elején mindig alacsonyabb a hozzáadott érték. (Ez persze nem azt jelenti, hogy sóval kéne behinteni a szántóföldeket. Már csak azért sem, mert a mezőgazdaság életben tarthatja, és lefoglalja a legszegényebbeket, ameddig a következő generáció nem tud felkapaszkodni.)

Hogy érezzük miről van szól: nézzük Németországot. Egy, kettő.

A mezőgazdaság részesedése egy modern XXI. századi országban az össztermelésben: 1-2%
Az ipar részesedése a világ egyik legfejlettebb ipari országában: 30%
Paritásos egy főre jutó nemzeti össztermék: 40.000+ dollár.

De nézzük a "célt": Kína

Mezőgazdaság részesedése: 16%
Ipar: majdnem 50%
Paritásos egy főre jutó nemzeti össztermék: 6.000 dollár.

Ahogy mi állunk:

Mezőgazdaság: 4-5%
Ipar: 25%
Paritásos egy főre jutó nemzeti össztermék: 20.000 dollár

Mivel a Wikipedia nem Szentírás, aki tud árnyaltabb, hitelesebb linket, kérem ossza meg velem, de nem hiszem, hogy nagyságrendi eltérés lenne a kettő között…

Szóval lehet választani, merre megyünk. Németország és a világszínvonal felé, vagy Kína irányába, ahol a népesség legnagyobb része ma is napi két marék rízsből tartja fent magát, miközben egész nap rabszolgaként dolgozik.

A helyes út a minél nagyobb műveltséget és szakértelmet igénylő szektorok fejlesztése, vagy legalábbis fejlődni hagyása. Nem közmunka kell és minimálbér-emelés, hanem innováció, akkor is, ha ez később térül meg. Ma még lehet, hogy nincs akkora igény képzett munkaerőre, de ha itt elkezd koncentrálódni egy ilyen tömeg, egészen biztos, hogy ide fogja vonzati az ehhez szükséges tökét, know-how-t és kapcsolatokat.

Soha többé kommunizmust!

Mögöttünk van 40 évnyi referencia a sikertelenség receptjéből, módszertanából. Ha egy parányi eszünk is van, abban lehetünk jobbak a hatalmas előnyből induló nyugati jóléti államoknál, hogy tanulunk ezekből a ránk kényszerített kudarcokból. Fontos, hogy nem emberek állnak szembe Magyarországgal, hanem egy lelkület, amit le kell küzdeni. Ezzel a lelkülettel nem szabad összefogni soha, semmilyen körülmények között! A szocializmus, a kommunizmus Magyarország ellensége, jöjjön akárkitől! Orbán Viktor és a Fidesz olyan útra lépett, ahova hazafi nem követheti. Aki mégis megteszi, az jobb ha tudja, mit épít, hova tart.

Nem a termésfétisre!
Nem az etatista maffiaállamra!
Nem a mindent kezében tartó központosított Pártra!
Nem a tervgazdaságra!
Nem a tőkeellenességre!
Nem a szociális demagógiára, nem Nyuggerisztánra és nem a kikényszerített „szolidaritásra”!