A NER legnagyobb bűne a maffiaállam fokozatos és folyamatos kiterjesztése után, hogy Soros mellett egyszerűen nem jut tér Magyarország valódi problémáinak. Ezek a detonátorok egyre hangosabban csipognak, amire a "hazugságspirálba került kormány" egyetlen válasza, hogy feljebb tekeri a propaganda hangerejét. Ha már "rabszolgatörvény" és családok éve, vessünk egy pillantást a demográfiai válságra.
A magyar fogságban nem szaporodik, csakhogy ezzel nem lett foglalkozva(sic!) az utóbbi 50 évben. Minden hatalom tartózkodott a kérdéstől, se megoldást nem volt hajlandó prezentálni, se felelősséget nem akart vállalni, cserébe kisebb-nagyobb intenzitással üldözte, aki felvetette a kérdést, hogy legalább gondolkodjunk róla.
Kádár bűnös nacionalizmust látott bele, ráadásul a "Kicsi vagy kocsi" néven megkötött alku volt a hatalma legerősebb oszlopa.
A liberálisok alatt már elkezdett csökkenni a lakosság, úgyhogy a félelem is indokoltabb volt: ők már faji és szexista totalitarizmust vizionáltak az egész kérdésben. Aki felvetette, hogy igenis társadalmi érdek a fenntartható gyermekvállalás, rögtön egy skatulyába került a spártaiakkal, és Hitlerrel. Tehát a nőt tenyészkancává akarják degradálni, aki az államnak/nemzetnek szül kvótára feláldozható katonákat és további kancákat.
Így jutottunk el a NER-hez, ahol őrjöngéssé fajult a pánik. Noha egyik oldalon elindítottak egy elkésett kampányt a gyermekvállalás ösztönzésére, igen komoly pénzügyi szubvenciókkal, a másik oldal nem mernek ránézni a betegre. Mintha összevarrnánk a vágást a jobb lábon, de rákötnénk a takarót a fekélyes bal lábra, majd teleaggatnánk Wunderbaummal. Az egész migrációs-Sorosozós kampány ebből a valós félelemből táplálkozik, ezt a krízist fedi el. Egy ideig.
Nemzethalál látótávolságban
Feladta a leckét az ellenzéknek, és én is meglepődtem rajta; a Fidesz a kis falvakban volt képes tömegével új szavazatokat szerezni. Ezt egyrészről indokolhatjuk a helyi feudalizmussal, de ha lenézett az ember, akkor láthatta, hogy a helyi nyugdíjasok igenis félnek a migráncsoktól, noha életükben nem láttak olyat. Hülyék, megvezetettek? Egyik sem. Nem tudják, de érzik: a természet nem szereti a vákuumot. Ahol üresedés támad, azt előbb-utóbb kitölti valami. Falvaink nagy részében már beállt a klinikai halál. Eleve kevés a gyerek születik, akik felnőve elköltöztek a városba, Budapestre, külföldre. Ha a nyugdíjas körülnéz szinte csak időseket lát.
Tevékeny és termékeny lakosok nélkül nem lehet társadalomról beszélni ezekben a községekben. Ez azt jelenti, ha beköltözik egy népes cigány- vagy migráncscsalád, ők lesznek a társadalom, az őslakosok pedig helóták. A sikeresebb gyermekek talán kimentik a rokont, ezzel is fokozva fordított evolúciót, és ezekben a halálra ítélet zárványokban csak azok maradnak, akik családja eleve tehetetlen.
Nem csak arról van szó, hogy ezeknek az embereknek a puszta élete külső erők kezébe került, ez 70 felett azért nem újdonság. Idősebb nemzettársaink azt kénytelenek évtizedesre nyúlt rendezői változatban végignézni, hogy minden, amiért küzdöttek, szenvedtek, aminek örültek, ami az egész identitásukat adta, velük pusztul el, és a természet törvényei szerint jön helyette valami életképesebb. A betelepülők már a sírjukat sem fogják gondozni.
A Fidesz a problémára a Mátrix vörös piruláját ajánlja fel, a cselekvés illúzióját(, amire az ellenzéknek egyébként nincs alternatívája). Soros veszi el az identitásodat, ő telepíti be az idegeneket! Harcolni kell, és akkor minden marad a régiben!
Fájdalmas alternatívák
A kék pirula jelen esetben sem vidámabb, mint a filmben. A különbség, hogy nem kapunk cserébe virtuális szuperképességeket, és a valóságban sem lesz látványosabb és izgalmasabb az életünk, a félelem és a nehézségek kompenzálásaként. A propagandaként használt debil "Nemzeti konzultációk" helyett az élet most szállította le a valós dilemmát.
Migránsok vagy túlróra. A kérdés persze illúzió, eleve készen áll a válasz, mint a Catalflan kontra fogászat kérdésében. Ami közül választani lehet, tömés lesz, gyökérkezelés vagy foghúzás. Mivel a kezelést érezni fogja a páciens, és még drága is lesz, ez az a helyzet, amikor igenis szükség lenne valós konzultációra.
Nem arról kell dönteni, mi a jobb: boldog magyar gyermekek zsivaja életerős büszke szülők tekintetétől kísérve vs iszlamista gangek erőszakolják végig a környék nőit, miközben a férfilakosság toleranciatáborokban érzékenyítődik. Arról kell dönteni, hogy megfelezzük-e a nyugdíjat, megduplázzuk-e a munkaidőt vagy megvonjuk-e a gyermektámogatást. Így már azért keményebb, nem? Jelenleg de facto a második opció van érvényben. A szuperbruttó 40%-a megy el összességében nyugdíjra, ami feketén-fehéren le is volt írva a bérnyilvántartásban, amíg a Fidesz át nem nevezte. (Lásd még 27%-os nemmegszorító ÁFA.)
Hogy izgalmasabb legyen, ezek az áldozatok nem hoznak megoldást hosszútávon. Leírnám a fenntartható alternatívát, arra az esetre, ha az előbbi problémát optimistán sikerül rendezni.
- No pasaran, nincs migráncs: Jöhet a túlóra, a nyugdíjasok nyomora, erre válaszul további kivándorlási hullám. A szegényebb magyar régiók elnéptelenednek. Leszünk 5millióan. Miután jön egy kataklizma, feltöltődnek valaki mással a parlagon hagyott területek. Ezek számunka elvesznek. A pro oldalon szerepel, hogy lehetséges, hogy még ötven évig ismételhetjük, hogy minden rendben lesz végül, Kelet elbukása utána pedig újra gyűlölhetünk valakit.
- Kontrollált betelepítések: A problémával már akkor szembesülnie kell a kormánynak és a lakosságnak, mikor megérkeznek az első "traszportok". A konfliktusok folyamatosan meglesznek, ugyanakkor lehetőség lenne válogatni a bevándorlók közül(, akiket már kiköpött Németország), lenne idő integrációra, adaptációra. Cserébe a gazdaság élénkül, nem kell feladnunk Kelet-Magyarországot.
- Soros-terv: Elözönlik az országot Európával együtt a traumatizált, összeférhetetlen kultúrájú idegenek. Ez további kivándorláshoz vezet az őslakosok körében, miközben a kisebbségek gettósodnak. Magyarországból Dél-Afrika lesz hosszú távon, vagy a következő holokauszt vezet népirtáshoz, miután a németek megint megunják a dolgot. Ezután vissza az első lehetőséghez. Pro: Egyfelől folyamatosan lehet küzdeni a rasszizmus ellen, ami fun, másfelől úgyse valósul meg, mert senki sem akarja.
Az ősbűn
Végiggondolva a magyarság tragédiája nem átok, nem külső vagy belső ellenség ármánykodása, sivalkodása. Egyszerűen nem vagyunk hajlandóak szembenézni a valósággal. Nem csak a nép kerget délibábokat, ebben nincs túl nagyon különbség más nemzeteknél sem. Nem is az a legnagyobb probléma, hogy a Kedves Vezető monomániás. A nemzet ott süllyed el, hogy a Vezér alatt elhelyezkedő, első, második, harmadik réteg is vak vagy egyéni érdekeit féltve csöndben marad. Ez csorog utána lefelé, hogy a szavazók öntudatosan ismételgessék a közös hazugságot. Egyelőre nyolc év telt el, soha nem tapasztalt békeidőben, nagyrészt pénzügyi konjunktúra alatt, de nehéz kérdésekről egy percre sem lehetett beszélni sem a kormánnyal, sem a támogatóival.
Tartsunk végre Nemzeti Konzultációt! Népesedésről, nyugdíjról, gazdaságról, betelepítésekről. Utána jöhet az oktatás és az egészségügy is. Aztán ki lehet plakátolni az országot Sorossal.
Utolsó hozzászólások