A tegnapi választás tanulsága számomra, hogy az utóbbi évtized kísérlete, miszerint meg kell kísérelni az országot kiragadni a hideg polgárháborúból, a debil dichotómiából végleg elbukott. 

Naiv kísérlet

A klasszikus szekértáborokat milliók hagyták ott a Jobbik, Együtt, LMP és társai kedvéért, ez mára az MKKP-re és Puzsérra olvadt. A kép árnyalt, de nagyvonalakban erről van szó. Jómagam is tévedtem, mikor azt gondoltam 2010től a magát túlnyerő jobboldalból tömegek fognak kiszakadni az enyhülő környezetben. Ezek a tömörülések alkothatták volna a végletesen lejáratódott "centrumot", az addigi szekértábor-felosztás ellenében. De magyar ember nem ugrik le a szekérről, ha az egyszer halad... 

Jelen

Azt hiszem, Faludy vette észre a történelem vastörvényét, miszerint bármi is történjen, végül a forgatókönyvek közül soha nem a legrosszabb vagy legjobb nyer, hanem mindig a legundorítóbb. 

A fővárost, számomra meglepetésként, elhozta Karácsony, méghozzá egész simán. A kerületek többségében DK-s, szoci polgármester irányít, DK-s, szoci testületet. A tíz elhódított megyejogú város többségében szintén ez a társaság irányít majd. 

Mint a címben is szerepel, ez a választás a dichotómia diadala. Amint fel tud állni a tézis és antitézis rögtön működni képes a rendszer. Az átlagember jóval szívesebben szavaz a rendezett rohadásra, mint a kaotikus pezsgésre. Ez kijelöli a Jobbik útját a sírba. Egyedül nem jelentenek erőt, szépen lassan bedarálják őket, ahogyan az összes politikai vállalkozást Magyarországon, amelyik ki akarta dugni a fejét a mainstreamből. Nincs meg a kultúrája a kompromisszumkész különbözőségnek, és bizalmatlan is az ilyennel az átlagember. 

Látóhatár

Amire közép és hosszútávon számítani lehet, hogy egy progresszív mozgalom növi ki magát a Momentumból és DKból, amit az MSZP hullája táplál majd, hogy túléljék a 2022 vagy 2026ig tartó telet. E kettő közül a Momentumot jelölném meg esélyesként, bár igazából nincs tétje: ugyanazok maradnak a szereplők, csak még le kell játszani, melyikük mezében készülnek majd a végső harcra a NER ellen. A DK szervezetileg jobban áll, de milyen párt az, amelyiknek a kampányban el kell dugni a vezérét? Az idő is ellenük dolgozik... 

Gorteszk, de felcserélődnek a szerepek. A posztkommunista baloldal szerepét átveszi a posztkommunista jobboldal. Előbbit támogatja majd a fiatalság, a polgári rétegek, utóbbit a nyugdíjasok, segélyből élők, telepi prolik. Ha Fegyőr nyer három vagy hét év múlva, ugyanolyan katarzis lesz, mint Orbán győzelme 98ban, amikor az ország egészségesebb része négy évre levegőt vehet az áporodott bűz felett...  

Hibernáció

Ez egy jobb periódus lesz a kettészakadtságban, de ugyanúgy annak a fejezete. Aztán kezdődik minden előröl. 

Annak, aki nem akar szurkolótáborba beállni, ez biztosan több, mint egy évtizedes várakozást jelent. Ez az az idő, amíg eljutunk például a szlovákok, románok szintjére, ahol megélnek az árnyalatok, képesek egymással szövetségre lépni anélkül, hogy a kelleténél jobban szétverjék maguk alatt a saját fészküket. Nacionalista posztkomcsik, internáci progresszívek, nackók, zöldek, nemzeti liberálisok, nemzetiségiek... Semmivel nem jobbak nálunk, és valahogy mégis azok.

Addig is elszórakoztatom magam ezzel a kis bloggal. Érdekes lesz majd visszanézni, mi teljesül a jóslatból, és mi nem.