A cikk motivációja leginkább megőrizni, mit is gondoltam a járvány közben. Kifejezetten óvnék bárkit(, akár a 13 feliratkozómból, vagy az átlagosan 50-körüli egyéni olvasótól), hogy bármiben is referenciaként tekintsen rám. Így talán rémhírterjesztésért sem visznek be...

Saját felhasználású írás, hogy vissza lehessen nézni, milyen ökörségeket is gondoltam. :) 

Pestis vagy nátha

Úgy tűnik, a kettő között. Az influenzánál kicsit durvább, de nagy átlagban kijelenthető, hogy az átlagember számára nem halálos. A kivételekkel tele a média, de a várandós anyáknak sem pl a kétfejű csecsemő a legnagyobb félelme, hiába van matematikai esélye, hogy így alakulnak a dolgok. Át lehet nyálazni századszor a sokszor egymásnak is ellentmondó statisztikákat, de a vége ugyanaz: az elhalálozások 90% az aggastyánokat érinti, a maradék 90-95%-nál szintén krónikus betegség van a háttérben. Ahogy az influenzánál, itt is eléggé széles skálán mozog, kit éppen mennyire vág földhöz. Van aki két napig taknyos, más egyébként egészséges, sportos ember egy hónapig szenved hol intenzívebben, hol kevésbé. 

Ami veszélyessé teszi a vírust, hogy nem ismerjük. Holnap előbukkanhat egy mutáció, amelyik valóban elkezd gyilkolni. De valószínűleg nem fog. Azért, ha mégis, valóban jó, ha nem letolt gatyával állunk előtte.... 

A vakcinából, úgy vélem, Wunderwaffét kreáltak. Itt ne az atombombára tessék gondolni, hanem a V2-re. Biztos, hogy elkészül, mégpedig hamarosan. Lesz valami hatása is, de inkább csak a morálra. Ahogy az influenzánál, itt is rengeteg mutáció létezik, az oltás ellenére sem gondolom, hogy életbiztosítás jelent majd az idősotthonokban, ahol egyébként eddig is elég súlyos következménye volt egy influenzajárványnak. 

Nem véletlen, hogy Afrikából és Dél-Amerikából alig jönnek hírek. Ott az egész cécó apró kellemetlenség. Kína sem érdekelne senkit, hogyha nem veszélyeztetné a gyártást, amit azóta már újra is indítottak. 

Pánik és média

A legtöbb kritikát eddig a média kapta. Pánikot kelt. Naponta húsz hír a koronáról, #mindmeghalunk. Felróható, hogy a hangsúlyok gyakran félremennek. Ha van egy történésnek unalmas és click-bait értelmezése, akkor garantált, hogy az utóbbi fog győzedelmeskedni. Gyakran előfordul a kivétel szabályként való tárgyalása(, pl elég sokszor olvastam, hogy kamu, hogy a korona csak az idős, beteg emberek számára halálos. A számok szerint viszont mégis így van a kivételekkel együtt.), kifordított, hiányos, esetenként hamis statisztikák közlése, és így tovább a classic fake-news-ig. 

A kritika azért értelmetlen, mert nincs olyan, hogy "a média". Globális, és szabad vagy "szabad" a sajtó. Az fogy, az megy, amire igény van, és/vagy amit megfizetnek. A Coca-Cola, esetleg a Heinekken sokkal több embert öl meg, mint a korona fog, mégis reklámozzák ezeket. A celebvilág, sorozatok, filmek százmilliók, ha nem milliárdok szorongásait erősítik, tanítanak ártalmas vagy fölösleges szokásokat. Nem izgat senkit sem...
Nem látom, hogy most mi alapján lehetne bármit számon kérni, és azt sem, hogy kin? 

Ez egy önjáró rendszer, amire nincs ráhatásunk, mert azt láttuk, hogy amikor direkt módon kontrolláljuk, akkor sokkal rosszabb végeredményt kapunk. 

Globalizmus egy nehéz napja

Amikor a média szerint történik valami, rendszerint előjönnek az örök kritikusok a globalizmust temetni. Mostantól minden más, tessék, én mindig megmondtam! 

A válságot nem árt kontextusba helyezni: igen, tény az, hogy eddig nem volt olyan, hogy egy pandémia kb két hónap alatt a világ minden pontjára elérjen, és a Föld egy nagy közös karanténná váljon. (Kivéve Észak-Korea, Türkmenisztán és még néhány szerencsés enklávé.) Ellenben jópár durvább járvány ment végig a "világon", amik adott esetben az érintett lakosság harmadával végeztek. A mostanit közel sem érzem ennyire súlyosnak, és ez nagyrészt pont a globalizmusnak köszönhető.Nem csak a járvány, de a védekezés is globális.

A kritika másik iránya a fogyasztói társadalmat csépeli, és az "eszeveszett" növekedést. Az ember adaptálódik. Hogyha "mindene" megvan, akkor elkezd a saját kis vágyai után menni. Akkor kell kéthavonta új cipő, elektromos kütyü, sporteszköz, ki kell próbálni új ételeket, éttermeket, távolabbra kell menni nyaralni. Így működünk. Amikor beüt a ménkű, akkor pedig szorítunk egyet a nadrágszíjon. 
Hasonló módon alakul a kínálati oldal megteremtése is. Minél régebbi a legutóbbi válság, annál több erőforrás kerül a növekedésre, annál szűkösebbek lesznek a tartalékok. Ezt persze nem muszáj követni! Lehet céget alapítani konzervatív kockázatpolitikával, ki lehet próbálni, hogy néhány válság-ciklus után, melyik módszer működik majd jobban... 

Hálózati kommunikációban használatos modell az ütközések kezelésére a slow-start. A lényege, hogy az adatküldés "lassan" indul, tehát nagy szünetekkel. Így kicsi az esélye, hogy valaki pont akkor küld üzenetet, amikor fogadnia kéne. Minden egyes sikeres üzenetváltásnál valamilyen stratégia alapján nő az adatforgalom. Pl exponenciálisan. Amikor ütközés tapasztal a küldő, akkor pedig egy másik stratégia alapján visszaáll alacsony(abb) forgalomra. 
A stratégiát azért használják, mert egyszerűen lehetetlen, vagy túl drága elkerülni az ütközéseket, hiszen ki tudná megjósolni, hogy az ezernyi(-milliárdnyi) júzer mikor óhajt kismacskákat nézeget?

Az ütközések, a válságok a rendszer részei. Nem következik belőle forradalom, sem a stratégia helytelensége. Egyszerűen nem találtak (még) jobbat. Most ütköztünk, ez azt jelenti, hogy visszaállunk, hogy aztán újra exponenciálisan növekedve elérjünk egy szintet, ahol újra ütközés valószínűsíthető.

A világ vezetői most azon ügyködnek, hogy ne "1"-re álljunk vissza a járvány után/közben, hanem a lehető legközelebb a csúcshoz. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a globalizmust ne lehetne kritizálni, és ne lenne jó lecke, hogy a mai jólét és gondtalanság egy kártyavár, ami napok alatt összedőlhet...

Egy kis valóság

 Az előző bekezdést árnyalva, azért megemlítenék néhány újdonságot is a válsággal kapcsolatban. 

Az egyik legtöbbet hangoztatott problémaforrás a tartalékok hiánya. Ténykérdés, hogy a mai jóléti világ(, bár ugye vannak vicces helyek) egy vékony üvegtorony, ami igazából bármikor szilánkokra törhet, és akkor nem egyszerűen eltűnik ez a szépség, de még darabokra is kaszabolja a bentlakókat. Akár 100 évre ha visszanézünk, azt láthatjuk, hogy történjen bármi, a legtöbb családnak volt annyi tartaléka, amivel hónapokig életben tudtak maradni. A legegyszerűbb dolgokra gondoljunk: étel. Liszt, zsír, lekvár, szárított gyümölcsök. Ahol nem volt, vagy elfogyott, ott megyényi területek néptelenedte el. 
Ma gyakorlatilag senkinek nincs tartaléka. Még egy hónapnyi konzervkészlet sem. Ez azért ijesztő. Képzeljünk el egy valódi krízist, amikor nem az a legnagyobb kihívás, hogy egy héttel később veszel vécépapírt...

Kirajzolódott egy groteszk kép a globális kalitkáról, amiben a világ összes emberével hirtelen össze vagyunk zárva. Ez persze inkább illúzió, de ettől még hat! Elrepülhetsz tízezer kilométerre, és ugyanezt a karantént látod címlapon. Nincs menekvés, nincs napos oldal. Nincs új kontinens, nincs másik Föld. Az illúzió abban áll, hogy egyrészt úgyse repülsz el, másrészt azért továbbra sem mindegy, hogy Budapesten, Kaliforniában vagy Észak-Koreában élsz, esetleg valamelyik Afrikai országban, ahol jelenleg is halomra hullanak az emberek, kevésbé trendi okok miatt.

Élet vs gazdaság

Reagálnom kell arra a népszerű demagóg mantrára, amelyik élesen szétválasztja a gazdasági és emberi szempontokat. Ez a kettő nagyon szorosan összefügg! Ha beomlik a gazdaság, többek között a tartalékok hiánya, az egészségügy leterheltsége és a karantén miatti izoláció miatt, nagyságrendekkel több ember halálát okozzák, az életminőség romlásáról nem is beszélve! Itt nem arról van szó, hogy fél évvel el kell halasztani, az új ájfónt. Cégek sokasága dőlhet be, amikben egy élet munkája van. A lecsúszott emberek tízezrei veszíthetik el a reális esélyt a visszakapaszkodásra. A karantén alatt pedig minden bizonnyal legszebb világukat élik a szenvedélybetegségek, depresszió és családon belüli erőszak.

Ezt persze nehéz direkt módon bemutatni, nem lehet egy egyszerű táblázatként az ember orra alá tolni: tessék Bélám 10.582en meghaltak, hát akarod ezt!? Ettől még nagyon is érvényes szempont, amit figyelembe kell venni!

Folyton azt hallhatjuk balról, hogy mindig a felső 1% jár jól, de nézzük már meg, hogy él a mai melós a száz évvel ezelőtti zsellér vagy proli életkörülményeihez képest, és vessünk egy pillantást az elitre! Ez utóbbi esetében nincs sok fejlődés. A gazdaság bármilyen hihetetlen, de az átlagemberért és a szegényekért van! 

Házmester-virtus

A legirritálóbb jelenség a válsághelyzet alatt az önkéntes házmesterek megdicsőülése. A leselkedés, besúgás felnemesül. Hirtelen, akinek embertársai pesztrálásán kívül nincs élete mintapolgár lesz. Külön elkeserít az a minden szolidaritást nélkülöző lezárási hullám, amelyik előző héten végigsöpört a falvakon és kerületeken. Gazdag budai kerületek zárták le a zöldövezetet, saját felhasználásra, hogy a proli a panel 10. emeletén dögöljön meg a kölökkel együtt! Falvak, amelyek máskülönben a turizmusból élnek, nagyon is jól, sokszor bármiféle minőségi szolgáltatás és innováció nélkül, zavarják el a rohadt vírusgazda pestieket. Sajnos nem cél a racionális védekezés elősegítése, inkább mindenki védi a saját kis kiváltságait. Ki a pénzt, ki a vécépapírt, ki a zöldövezetet.

Ellenpéldaként Márki-Zayék udvarias plakátokkal aggatták fel a környék fáit, amelyben emlékeztetnek a felelős magatartásra. 

Politika és cirkusz

Nézzünk körül, hogyan is reagál a politikai elit a válságra! 

Bolondos elmék játszadoztak a gondolatkísérlettel, miszerint most össze kéne fogni, mert ugye emberéletek..., de ezt felnőtt ember nem gondolhatta komolyan. Magyarországon él 10millió ember, minden évben százezren születnek és százezren halnak meg. A politika tehát mindig emberéletekkel játszik, és az emelkedő tétek sosem a felelősséget növelték, csak a feszültséget. Világháború alatt is ugyanúgy a pitiánerség szüli a legtöbb szenvedést, mint egy álmos békeévben.

Orbán tehát játszmázik. Mi mást is csinálhatna? Egyik napról a másikra viselkedjen felelős politikusként, mint a Simicska-média, mikor átállt, a G-nap után? Túl feltűnő lenne. A narratíva szerint háborúban állunk a nemzetet elpusztítani vágyókkal szemben, hogyan lehet ezt a mesét nem törve konszolidálódni a vírus alatt? Nem lehet, nem is kell. 

Az ellenzékkel nem sokat foglalkoznék, mert béna kacsa. Rinyálni lehet, de pont az hiányzik, ami nyomatékot adhatna a szavaiknak: a nép aktív támogatása. Ennek hiányában inkább külföldön árulkodnak, ami mind taktikailag, mind morálisan ötszázszor megbukott lépés. De majd most! Nem is lényeg, nem hinném, hogy ez pro vagy kontra bárkit is eltérít vagy meggyőz.

Ennél izgibb, mi lesz a kormánnyal, mi lesz Orbánnal! A NER sikere, ha elég messziről nézzük, egyszerű dolog: sosem látott jólétben élünk. Gyurcsány is azért volt népszerű még 2006 tavaszán, mert addig sosem tapasztalt már-már polgári viszonyok kezdtek kialakulni az ország legnagyobb területén.  

Úgy néz ki a válság elkerülhetetlen. 1-2 hónapos kihagyás, home-office, a fogyasztás radikális átalakulása egyik hétről a másikra, tömeges leépítések egész biztosan megfogják a világot. Magyarországot ezen belül is durván érinti, hiszen a német autóipar pörgeti a gazdaságot, de ki vesz most új autót?

Emlékezhetünk, hogy már 2015ben is elkezdett igen csehül állni a kormány, amikor jött a profilba vágó migránsválság, amit nagyon is jól ki tudtak használni Orbánék. De mi lesz most, amikor a válság az ellenzék évtizedes krákogását fogja visszamondani? Mi lesz most, amikor tömegek veszítik majd el a munkájukat?

Végignéztem gyorsan a kormány PR-honlapjait, ez alapján a NER az ellenzéki polgármesterektől tart. Nehéz persze eldönteni, hogy a propaganda támadása az tulajdonképpen inkább támogatás-e, de az eddigi választási eredmények alapján az látszik, hogy igenis hat a fake-news. Nem elég erős a Piszkos Fred-effektus. Ez alapján az ellenzéki pártok jó helyen vannak ott, ahol vannak, ebbe nem akar belenyúlni a kormány. Gyurcsányról, Fegyőrről, Jakabról nem sok hír. A lövészárkok jó helyen húzódnak, a front stabil. Maradjon csak minden így. A polgármestereket kell kinyírni, ne legyen belőle baj. 

A játék kedvéért jósolok valamit! 

A NER azért stabil, mert azok az emberek, akiket nem lehet egy kiló százaztésztával megvenni, érezhetően jobban élnek. Ez sajnos(, mert ebbe én is beletartozok,) meg fog változni. Ez teljesen új helyzetet fog teremteni, amit nem lehet sorosozással, és alkalmatlanozással kezelni. Pénz beszél, kutya ugat! 

Bele fog bukni Orbán, és az fogja követni, aki az indulatokat meg tudja lovagolni. Nem hinném, hogy ez Gyurcsány lesz. Ő ugyanúgy a status quo embere.