A második világháború óta az összes kormány mostohagyereke, noha gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy ez jelentené a kitörési pontot, ami fel/visszarakhatná Magyarországot a térképre, emellett pedig relative olcsó móka is. 

Ha már a pedagógussztrájk és a diáktüntetések megadják az aktualitását, nézzük meg hol tart a NER az oktatásügy "rendbetételével", merre kéne szerintem elmozdulni...

Nem mondom, hogy abszolút képben vagyok, hiszen majd' 10 éve nem láttam oktatásügyi intézményt belülről, úgyhogy alapvetően a lepattanó információkból tájékozódom. Viszont segítség, hogy anyukám kb 40 éve tanárként dolgozik, így valami rálátásom azért van a helyzetre. Forráskritika ajánlott! 

Helyzetértékelés

A helyzet: szar. Amíg a rendszer része voltam nem láttam ennyire kritikusan, de ahogyan elkezdtem dolgozni egyre inkább mellbe vágott a groteszk. Ennek a vége, amikor minden illúzióm elszállt a covid-járvány volt. Az emberek képtelenek értően olvasni, nem képesek grafikont elemezni, és még azt se tudják, hogy nem tudnak semmit. Nem a szipus borsodi cigány, hanem a diplomás budapesti középosztály. 90% droid, és teljesen feleslegesen fogta a port az osztálytermekben 12 + 3/5/8 évig. 

Egyáltalán nem véletlen, hogy a PISA-teszten időről időre katasztrofálisan szerepelünk. Persze ezek csak az alapvető képességek, de hál' Istennek az oktatásügy meg se próbálkozik olyasmikkel, mint "soft skillek" fejlesztése, csapatmunka, kommunikáció, időbeosztás, adaptáció. Nem tud mit kezdeni a rendszer sem azokkal, akiknek valamilyen problémájuk van, sem azokkal akik tehetségesek. Ahol a szülők ezt kipótolják, ott jó, ahol nem, ott így járt a gyerek, talán majd a következő generáció kijavítja a hibát. 

Pénz, pénz és pénz

A legegyszerűbb mérce, ha valaki arra kíváncsi, hogy egy adott hatalmat érdekli-e a téma, hogy mekkora anyagi támogatást ad. Itt nem kell szakmázni, nem zavar bele az ilyen-olyan identitás és világnézet, egydimenziós grafikont kell elemezni: kis pénz, kis jóság, nagy pénz nagy jóság. A történelem számtalan módot bemutatott, hogyan lehet tönkre tenni egy országot, egy valamire nem láttam még példát: nemzethalál az oktatás túlfinanszírozásával. 

Amikor a hatalom nem támogatja a szektort, akkor lehet tudni, hogy annyit is ér. Egyszerűen nem az adott közösség érdekét tartja szem előtt, jól-rosszul döntve, felhasználva az elérhető eszközöket. Jelentsük ki: a NER természetesen hazaáruló. 12 év alatt, legtöbbször kétharmad birtokában, amikor évente ezermilliárdok jöttek EU-tól valahogy az oktatásra sose jutott zsé. Ma is ott tartunk: egy kezdő pedagógus a felét keresi, mint amennyit a lidlis árufeltöltő hazavisz. Valahogy minden más fontosabb volt, nyugdíjemeléstől, Lady MRDen át, stadionokon, térköveken keresztül az MTVA-ra költött évi 100milliárdon át.

Bonyolult

A pénz természetesen nem minden, ezt láthattuk a túlfinanszírozott focinál is. Ami azt illeti a téma jóval nehezebb dió, mint a mindenkori ellenzék lefesti. Természetesen olcsó demagógia, amiből sosem lesz cselekvés, fölényesen benyögni az ATV-ben, hogy importáljuk a finn oktatási rendszert, megduplázzuk a béreket, és hipp-hopp azonnal fényre derül a haza. 

A nehézségek érzékeltetéséhez elég azt végig gondolni, hogy először kell egy szemléletváltás, amit át kell verni a pedagógusképzésen (10 év), ezután kiképezni a pedagógusokat (5év), hagyni, hogy tapasztalatot szerezzenek, visszacsatolást adni a rendszernek (10 év), a javuló színvonal hatására elkezdeni képezni a következő generáció tehetséges és elhivatott tanárait (5 év), és megvárni, hogy tapasztalatot szerezzenek (5 év).  Ebben a tervben nincs benne, hogy a szemléletváltás akár lehet rossz irányú is, hogy jöhet egy kormányváltás, ami lesöpri az egészet, illetve hogy az emberi tényező kiküszöbölhetetlen. 

Módszertant lehet importálni, ami aztán kulturális különbségek, eltérő erőforrások miatt lehetséges, hogy totális kudarcba fullad, de például tanárokat már nem igazán. Nincs se a Tescoban, se Ali-b, de még a darkweben sem. Se olcsóért, se drágáért. Ugyanúgy nem lehet importálni szülőket, amiről nem véletlen, hogy semelyik politikus nem beszél, de éppenséggel kritikus az ügy szempontjából. 

Megoldások

Először is leszögezném, hogy ez szigorúan szubjektív fejtegetés. Nem biztos, hogy működne, amit mondok, ahogy pl a kormány koncepciója sem akar működni. 

Hogyha a kiutat keresem, a probléma gyökerét a feudális és szocialista beidegződésekben látom. A pedagógus társadalom külön kaszt az országon belül, rideg hierarchikus viszonyokkal, és minden tényező ennek a konzerválását segíti elő. 

Fejétől bűzlik a hal

Nézzük az egyetemi szférát ahova leginkább kihalásos alapon lehet bekerülni, ha valaki letudta a kellő számú nyelvcsapást. Hoffmann Rózsa egy igazi állatorvosi ló. Igazi opportunista karrier"tanár", aki mindig ott nyalt ahol kellett. A szociban orosztanár, 1990 után neoliberális, majd jó érzékkel keresztény-konzervatív 2003tól. Amit nem sikerült megtalálnom az önéletrajzában, hogy valaha is foglalkozott volna gyerekekkel...
Szóval itt vannak ezek az kövületek, akik még osztályt nem tanítottak meg írni-olvasni-számolni/nem vittek el értettségiig, de nagyon határozott elképzeléseik vannak arról, hogy hogyan kéne megtenni ezt, pontosan addig amíg felülről nem érkezik egyéb utasítás. Onnantól engedelmesen félre állnak. Hiába ez egy hűbéri rendszer. 
Vajon van-e másfajta embertípus ezeken az egyetemeken? 

A következő probléma, hogy ezeken a szakokon nem folyik pedagógusképzés. Droidokat képeznek. Ha kitartóan seggelsz ötössel le lehet diplomázni, anélkül hogy egyébként értenéd, amit tanulsz, és anélkül hogy a tananyagnak bármilyen relevanciája lenne a leendő munkádhoz. Ez így van töriszakon, informatikán, kb mindenütt. 

Hogyan lehet összefogni egy osztályközösséget? Mit csinálj egy gyerekkel, aki családi krízissel néz szembe? Hogyan kezelj SNI-s diákokat? Mit tegyél a cigányokkal, hogy ne egyenek meg reggelire? Hogyan ismerj fel depressziót, bántalmazást, erőszakot? Ugyan-ugyan! Mennyivel fontosabb ennél XY prof véleménye egy 300 évvel ezelőtti problémával kapcsolatban, esetleg a programozás elavult matematikai modellje, amit mindenképpen be kell magolni! Már csak azért, mert ha a prof nem önthetné ki a lelkét, akkor mire fel fizetnénk? 

Javaslatom: legyen direkt pedagógusképzés, ami magát a tanári munka csínját-bínját foglalja magába, nem pedig a tanítani kívánt tudományterületen mélyít el. Ezzel párhuzamosan, az érdemi munkát végző kutató professzorokkal teljesen indokolatlan annyi előadást/kurzust tartatni a diákok számára irreleváns témákban. Fizessék ki a kutatásokat, ne bohóckodjuk kamu-kollokviumokkal, amik senkinek nem használnak.

Szocialista kasztrendszer

Nézzük magukat a tanárokat. A legnagyobb probléma a szakadék köztük és az átlagember között, ami rengeteg kézzelfogható hátránnyal jár, viszont előnyét nem látom. 

Hogyan néz ki egy átlagos munkavállaló? Elvégez egy bachelor-szakot(/OKJ/szakmunkás), elkezd dolgozni, átlagosan ötévente munkahelyet vált, esetleg szakmát, jobb esetben lépked felfelé a szamárlétrán, esetleg önálló vállalkozást alapít. 
Hogyan néz ki egy egységsugarú tanár? Elvégzi az 5 évét + szakmai gyakorlat. Elhelyezkedik valamelyik iskolában és jó eséllyel ott húzza az igát 30-40 évig. Esetleg iskolát vált, ahol ugyanabban a munkakörben, ugyanúgy állami alkalmazottként, ugyanazt csinálja mint addig.

A tanári pálya maga a szocializmus. Nincs bérverseny, nincs felelősség, nincs adaptáció, nincs verseny, nincs önállóság, nincs kockázat. Nem jön "kintről" inger a rendszerbe, és a legtöbb pedagógus teljesen esélytelen arra, hogy a diákokat felkészítse a nagybetűs életre, hiszen ők se dolgoztak ott egy másodpercet sem. (Ez annyiban nem igaz, hogy sokan másodállásra kényszerülnek, ahogy az én anyukám is, amikor megszorultunk.)

Javaslatom: Vissza kell állítani a szubszidiaritást az iskolákban. Legyen a lehető legnagyobb szabadsága a tanári munkaközösségeknek, hiszen láthatjuk, hogy a tervgazdálkodás selejtet termel. 
Emellett ki kell nyitni a pályát. Az egyetemeken végzett, tudatosan tanároknak készülő jelöltek mellett nyissák meg az utat lelkes amatőröknek is. Gyakorlatilag a személyiségen és motiváción kívül ne legyen követelmény. Középiskolás tananyagot könnyen meg lehet tanulni, akiben pedig van pedagógiai készség ételfutár melóból beugorva is hasznosabb munkát végez, mint egy kiégett idegroncs.
Ez azt is eredményezné, hogy egészséges fluktuációk jellemeznék az iskolákat. Tanárok jönnének mennének, ami erősebb alkupozíciót jelent a bértárgyalásoknál is. 

Fölösleges teher

Ezen a ponton nagyon sokat változott a véleményem. Régebben meg voltam győződve róla, hogy alapvetően jó irány, hogyha a diákoknak minél nagyobb tananyagot adunk át. Ha úgy vesszük persze a véleményem maradt, csupán az anyagot alakítanám át. Fáj kimondanom, de a Magyar Bálint-féle reformok abszolút jó irányt mutattak. Csak egy példát hadd mondjak: az előttem lévő évfolyamnak 2000 évszámot kellett bemagolni történelemből, nekem már kb 250et az emelt szintűre, és biflázás helyett a hangsúly átkerült az információ feldolgozására. (Azóta is évről évre segítek a történelem érettségik javításában: a feladatt nem könnyebb lett, hanem más.)

A megtanult anyag körülbelül 80%-a teljesen fölösleges és ezt tudják a tanárok és a gyerekek is.

Javaslatom: Véletlenül se laissez faire megközelítést propagálok, a gyerekeknek szükségük van iránymutatásra, és az eredményhez igenis kell erőfeszítés, de miért ne lehetne értelmes és hasznos dolgokat tanítani? 

Az alapokra sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetni, és nem baj, ha ez elhúzódik. A térgeometria, differenciálszámítás és szögfüggvények simán feláldozhatóak azoknál akiknek nem megy a matek, de minden gyerek legyen tisztában a függvény koncepciójával, tudjon grafikont olvasni, menjen a kamatos kamat! Fölösleges RNS szekvenciáinak tanulmányozása, kémiai kötések stb stb. 

Ezek helyett viszont jó lenne időbeosztást tanulni! Csapatmunkát, kommunikációt, előadásmódot. Modern munkaszervezést, pl Agile-modszertant. Ezek mindegyike hasznos, és segít abban, hogy az erős alapokra fel lehessen húzni bonyolult és száraz tanulmányokat. 

Szükséges a nemzeti nevelés átformálása is. A közösségi gondolkodás jöjjön valóban a közösségből! Érezze a diák, hogy létezik közösség, és ez számára jó! Fakadjon ebből a lojalitás, ne pedig sok tekintetben aktualitását vesztett kétszázéves művekből és sérelmi politikából. 

Cigányok

Az oktatás legnagyobb kihívása, amire nagyon nehéz érdemi megoldást találni. Az én javaslataim alapvetően a szabadságból indulnak ki, abból, hogy a kereslet és a kínálat megtalálja egymást. De ki az az őrült, aki a legnehezebb, idegőrlőbb, stresszesebb feladatot vállalná el, a legkisebb fizetségért cserébe? Hogyan lehet megoldani, hogy a hhh-s iskolákban megfelelő bérezéssel, megfelelő színvonalú oktatás történjen, úgy hogyha a végén úgyis itt lesznek a legrosszabbak az eredmények? A Fazekasban akkor is mindenki színötös érettségit produkál, ha az összes tanárt kicseréljük csimpánzokra, mert a szülők odafigyelnek a gyerekekre, de mi legyen Mordorban? 

Itt nincs javaslat rész. Egyszerűen ez kemény dió. Valószínűleg jól kell belőni az elvárásokat, elfogadni, hogy kis lépésekben lehet haladni, és generációs szinten mérni az eredményeket. 

Tüntetés

Végül hadd reflektáljak az aktualitásokra. A tanárok irritáló passzívagresszióján ("Tanítanék") túl abszolút támogatok minden kezdeményezést, ami próbál úgy tenni, mintha ez egy közösségi ügy lenne, amit mi magunk csinálunk saját magunknak. Nem Orbán Viktor fényessége tükröződik vissza a diákokon, hanem ez alapvetően a tanárok-tanulók-szülők ügye, ahol a politika ott árt, ahol csak tud. Még egyszer: a kormány nem ad. A kormány meglop minket minden nap! 

Röhejesnek tartom a demonstráció azon "jobboldali" (valójában szocialista) kritikáját, miszerint a sztrájk túl van politizálva. A kormány az agresszor, ő szállt meg olyan területeket, ahol semmi keresnivalója, és aki ezt a status quo-t védi ugyanúgy agresszor. Ez akkor is igaz marad, ha most nyilván az ellenzéki érzelmű közösségek hangosabbak, míg a "jobbosok" lapítanak és racionalizálnak, mint szar a fűben. 

Egyetlen kritikám lenne a résztvevők felé: hol voltak az utóbbi két évben, amikor egy paranoid, agresszív, szakmáját és a gyerekek érdekeit magasról leszaró kisebbség beszüntette az oktatást Magyarországon?