Sucker Idolizing Mediocre Party. Tibi atya "ministránsa" osztotta meg a következő objektívmértéktartókonzervatív írást, amiben szegény üldözött NER-t próbálja mentegetni az infláció miatt. A leírtaknak nyilván van valóságtartalma, de a motivációja teljes szereptévesztésről tanúskodik. Lássuk miért!

Nagyon nem vagyok híve az ellenzéki nyomorpornónak, egyfelől iszonyúan zsenánt, ahogyan az elit/felsőközéposztály kongatja évtizedek óta a vészharangot, hogy Magyarország fele éppen most hal éhen,  másfelől pedig egyszerűen nem igaz. Hazánk 2020ra soha nem látott jólétet ért el, amiből a legszegényebbek is részesedtek, még ha nyilván szerényebb módon is. Ezek tények, amiket lehet tagadni, majd meglepődni a választásokon, hogy 3millióan eltántorognak a szavazóurnáig és Viktorra szavaznak. 

De haladjunk tovább a tények mentén: Magyarország pontosan annyira fejlődött, mint a térségbeli államok. Gyurcsányék alacsonyabb bázisa után sem sikerült kilőni, nem beszélhetünk semmilyen extra teljesítményről, haladtunk az árral tíz konjunkturális év alatt. Ebben az időszakban azon kívül, hogy valóban nem szakadtunk le(, Gyurcsánynak ez ugye megugorhatatlan akadálynak bizonyult), igazából semmilyen közép vagy hosszútávú célunkat nem sikerült elérni, vagy legalább közelebb kerülni: nem csökkent az államadósság, nincs fenntartható modell a nyugdíjakra, az oktatás züllik, az egészségügy lélegeztetőgépen, nincsenek versenyképes magyar nagyvállalatok, nincs erős középosztály. Cserébe vannak oligarchák, maffia, az élet minden területére behatoló (állam)pártpolitika stb stb. A focink pedig továbbra is selejt.

Ha kicsit hátrébb lépünk, akkor elismerhetjük, hogy Orbán négy kétharmada igazából az előbb megénekelt életszínvonal-emelkedésnek köszönhető, kiegészítve a saját túlhatalmával, amiben egyszerűen nem volt pozitív szerepe. Nincs Orbán-faktor, más vezetőkkel ugyanerre volt képes a térség. Az ellenzék lehet, hogy pancserekből áll, de Pintéren és Vargán kívül a kormányban se igazán vannak értékelhető arcok, akiknek méltathatnánk a teljesítményét. 

A nagy büdös helyzet, hogy minden pofon jó helyre megy: Valóban beszakadt a világgazdaság, és valóban ez nem Orbán hibája(, még akkor sem, ha MZP szerint az ukrán-orosz háború is a patás bűne, hát még a covid!). De min változtat ez? Szabadkozott-e a Fidesz, hogy 4-5%-os GDP növekedés igazából nem az ő érdemük, hanem az EU és a világgazdaság teljesítménye? Emiatt ugyan senki ne szavazzon rájuk! Tessenek értékelni pusztán azt, ami a kormányon múlott! (Bizony: korrupció, uraskodás, oktatásügy, egészségügy...) Indítottak-e plakátkampányt, hogy ne dőljenek be a nyugdíjprémiumnak, hiszen ez nem más, mint az adózók terhére felvett extra hitel egy szűkös korszak előtt? Szájába rágták-e a dolgozóknak, hogy a végrehajtó hatalom nem termel, így képtelen adni bármit is, tehát amit kapnak tőle az vagy a saját pénzük alaposan megcsapolva vagy uzsora? 

Természetesen nincs olyan ostoba kormány, amelyik ezt a választópolgár orrára kötné. A józan ész azt diktálja, hogy minden helyzetben a számukra kedvezőbb narratívával állnak elő. Ezzel nincs is baj.
De miért érzik most civilek azt, hogy nekik kötelességük SIMPelni Viktornak? Olyan civilek, akiknek sok más sorstársukkal együtt a kormány direkt módon iszonyúan alávágott a covid alatt. Mire ez a fölényeskedő passzív-agresszív stockholm-szindróma? 

Ha tovább romlik a helyzet Viktorunknak valóban nem lesz semmi, amivel kampányolni tud, azon kívül, hogy deagyurcsány! De ez miért a mi bajunk? Még akkor is, ha utáljuk Gyurcsányt... Lassan a NER is nagyfiú lesz, oldja meg maga! 

Mi lenne, ha mi maradnánk a saját problémáinknál? Például, hogy a Fidesz visszahozta a kommunizmus hiánygazdaságát a kommunista intézkedéseivel, így sok helyen kétszeres áron se lehet lisztet, cukrot, csirkét venni! Ahogyan néhány hónapja benzin nem volt a kutakon. És ne tessék nekem kampányozni! Ugyanazt tudom mondani: a kampány a pártok egyéni szoc problémája, míg a kampányköltségvetés mindannyiunké! Foglalkozzunk ezzel, és nevezzük nevén a tolvajt!