Az igazságügyi kormányzat már jó ideje dolgozik egy új Büntető Törvénykönyv tervezetén, az Országgyűlés most mégis több alapvető változtatást fogadott el a hatályos, várhatóan már csak korlátozott ideig érvényesülő törvényben. Általában nem szerencsés lépés egy új kódex hatálybalépése előtt alapelvi szinten módosítani a régit. Azonban nagyban meg is könnyítheti az átállást, az új intézmények bevezetését, ha a régi törvény módosítása beleilleszkedik abba a tendenciába, amit az új, később hatályba lépő törvény testesít majd meg. Érdekes színfolt a jelenlegi kaotikus belpolitikai helyzetben, hogy a baloldali többség által elfogadott „rendpárti” módosítások jól előkészítik a későbbi jobboldali büntetőjogi reformok – elsősorban a „három csapás”- koncepció – bevezetését.
A büntetett előélet, mint értékelési tényező
Régi kívánalma a büntetőpolitikának, hogy az ítélkezés során értékelje – negatívan értékelje – azt a tényt, ha az elkövető már korábban is követett el bűncselekményt, és ezért jogerősen elítélték. Minderre a technikai lehetőség – a kisközösségi középkori büntetőjogi rendszereket leszámítva – kizárólag a bűnügyi nyilvántartás bevezetése óta biztosított. (Értelemszerűen a bíró csak akkor értékelheti a korábbi elkövetést, ha erről tudomása van.)
Az elkövető esetleges korábbi bűnelkövetéseire vonatkozó információkat a hatályos büntetőjogi rendszer alapvetően két területen értékeli. Egyrészt az ítélet kiszabása során súlyosbító tényezőnek minősül a korábbi bűnelkövetés, ennek megfelelően a büntetési tételkereten belül (mondjuk egy két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetés esetén) a bíró az „átlagosnál” súlyosabb büntetést szab ki. Másrészt az egyes többszöri elkövetések – visszaesés – esetén a büntetési tételkeret előre meghatározott szabályok szerint módosul, szigorodik.
Ez a két értékelési tartomány azonban – véleményem szerint – nem elégíti ki teljes mértékben azokat a lehetőségeket, amiket a modern bűnügyi nyilvántartás biztosít; illetve amilyen igényeket ezzel kapcsolatban a társadalom megfogalmaz. A korábbi elkövetés, mint súlyosbító tényező a bírói értékelés függvénye, és a büntetőjogi szankció kiszabásának határait megszabó büntetési tételkeretet nem befolyásolja. A visszaesés különböző kategóriái pedig csak egy durva, sematikus keretet szabnak meg a többszörös elkövetés egyes eseteire; nincs arra lehetősége a jogalkotónak, hogy az egyes tényállásokhoz kapcsolódóan specifikálja: mely bűncselekmény többszörös elkövetéséhez milyen szankciót kíván társítani. (Nem feltétlenül ugyanolyan súlyos ugyanis, ha valaki háromszor követ el lopást, vagy háromszor követ el emberölést.)
Az új igény a büntetőpolitikával szemben tehát a következő: a törvényhozó számára legyen biztosított a lehetőség arra, hogy az egyes büntetőjogi tényállásokhoz (lopás, rablás, testi sértés, emberölés) kapcsolódóan pontosan megszabhassa, hogy többszörös elkövetés esetén milyen büntetés jár.
Erőszakos visszaesők
A törvénymódosítás egyik újítása, hogy bővíti a visszaesés kategóriáit. (A visszaeső, a többszörös visszaeső és a különös visszaeső mellett megjelenik az erőszakos bűncselekményt elkövető visszaeső kategóriája.) Amint azt már fent megjegyeztem, a visszaesés értékelése egy meglehetősen durva sémát testesít meg; elnagyolt kritériumok szerint kiemeli a többszörös elkövetés súlyosabb eseteit, és azt durvábban bünteti. Ezzel együtt az erőszakosság, mint bűnelkövetési mód, illetve a visszaesés kombinálása igen figyelemreméltó eredményeket produkálhat: az alkalmazásával az eddigieknél sokkal határozottabban lehet büntetni az életvitelszerűen erőszakos bűnözőket.
„Három csapás”-kezdemény
Még inkább figyelemreméltó a törvénymódosítás egy másik újítása – lényegében az amerikai mintájú „három csapás” koncepció leegyszerűsített változatának bevezetése. A koncepció lényege, hogy a büntetőjog nemcsak azt nézi, hogy mit követett el a terhelt, hanem azt is, hogy hányadszorra teszi ezt. Ezzel a rendszerrel tehát nagyon nagy pontossággal meg lehet határozni, hogy a sokadszorra elkövetett egy adott bűncselekményt – lopást, rablást, testi sértést, emberölést – a törvényhozó hogyan kívánja büntetni.
Ebben az új rendszerben tehát egy megrögzött betörő, aki már sokadszorra követ el bűncselekményt – és történetesen nem esik bele a visszaesés egyik körébe sem – nem az „alapszintű” büntetést kapja, hanem sokkal súlyosabban is büntethető.
A rendszeres, életvitelszerű bűnelkövetésekre berendezkedett, és a törvényi kiskapukat keresgélő bűnöző csoportok számára pedig ez óriási visszatartó erőt jelenthet!
Utolsó hozzászólások