A MEH egyik szakállamtitkára, Sebián-Petrovszki László a vagyonnyilatkozatán keresztül tette meg a baloldal egyik kedvelt polgárpukkasztását, amit magyarosan "comingout"-nak hívnak. A politikában már nem ismeretlen jelenség ez: emlékezzünk csak Szetey Gáborra.
Vajon milyen helyzeti előnyt jelenthet egy felvállalt homoszexualtiás? Óhatatlanul is arra gondol az ember, hogy biztos nem a véletlen műve, hogy az utóbbi években szaporodott el a minisztériumok élén az ilyen beállítottságúak megbízása, akiknek furcsa módon mindig a nyári melegfelvonulás környékén jut eszükbe a sajtóba kürtölni vallomásukat.
Az egész homoszexualitás -szerintem- rendezetlen kérdés, elvarratlan szál, nem csak idehaza, hanem a világban is. Azt hiszem azt senki sem vitatja, hogy alapvetően a népesség zöme nem diszkriminálja a melegeket, az egész, körülöttük kialakult probléma-góc már egy egészen új kérdés folytán alakult ki: hol a határa a szexuális hovatartozás kimutatásának?
Miután tisztáztuk, hogy alapvetően "csendesen" éldegélő melegeket nem diszkriminálnak, az ellentettje maradt. A magamutogatást, extra figyelemfelkeltést, és az ezzel járó botrányos megjelenést, úgy gondolom, érdemes lenne elválasztani a nemi identitás kérdésétől. Részemről természetellenes magatartásnak tartom a homszexualitást, amit ha például az állatoknál megvizsgálunk, láthatjuk, hogy csupán akkor alakul ki, ha tartósan össze van zárva egy azonos nemű társával, és ellenkező neművel nem érintkezhet. Ebben az esetben sem mindig alakul ki, de többnyire ez az egyetlen előfordulási módozat. Ha a természet rendeltetése ellenesnek elfogadjuk, az még nem jelenti, hogy egyidejűleg üldözendővé válna, vagy negatív megítélés alá kell, hogy essen. Egy betegségben szenvedő embert sem közösít ki a társadalom egészségének rendellenessége miatt. De nem is kezeli egészségesként.
A főként felvonuláson és kibeszélő-show-ban látható, egyértelműen feltűnési viszketegségben szenvedő melegek által elérhető egyetlen hatás a megbotránkoztatás. Ezzel egyidejűleg fiatalok és gyerekek is minden további nélkül láthatják az ilyet, és ezzel olyanokban is kialakulhat a "vágy" az ilyen viselkedés iránt, akik szexuálisan nem is vonzódnak a saját nemükhöz; ezzel szervesen hozzájárulva ahhoz, hogy lelkileg menthetetlenül sérült fiatalokat produkáljon. Persze kifogásként lehetne említeni a vallásokat sértő, és alapvetően, morálisan elítélendő magatartási formák sorát is.
Ezek indokolttá teszik -véleményem szerint-, hogy megfontoljuk: meddig nem káros a társadalomra a nemi hovatartozás kimutatása, és vajon mi szüksége van annak, hogy vezető tisztviselői posztot betöltők részéről, nyaranta "comingout"-ot élhessen meg a társadalom? Mi változik az ilyen akcióktól? Véleményem szerint: semmi. Olybá tűnik nekem, hogy ez egy olyan harc, ahol élet-halál küzdelmet folytat az egyik oldal, míg egy igazi problémája van csupán: nincs ellenfél.
Utolsó hozzászólások