Ahogy ma olvasgattam a blogokat, benne balos kommentelők hozzászólásai, esetleg posztjait, rá kellett döbbennem, hogy az eset után 5 évvel sem világos még sokaknak mi is történt, illetve miért is olyan súlyos a dolog.
Először is elismerem, maga az egész kérdés tényleg nem olyan egyszerű, hogy egy igen-nem-el ki lehessen fejteni. Nem véletlen, hogy a fideszkormány sem kifejezetten törte magát az állampolgárság megadásáért. Igaz, helyette volt státustörvény, amit ráadásul nagykoalíció fogadott el, és csak egy párt tiltakozott ellene. (Igen, az a párt.)
Van igazság abban is, hogy a kérdésfelvetés eléggé szerencsétlen volt. Sokkal körültekintőbben kellett volna kezelni a kérdést, hogy egy ekkora fiaskót elkerüljünk. (A körültekintés persze nem azt jelenti, hogy az egészt témát, úgy ahogy van lesz@rjuk.) Lehet kritizálni a fideszt is a nem túl sikeres kampányért, meg persze Mikola (két évvel későbbi) ostoba kiszólásáért. És az is igaz, hogy senki nem tudta, hogy az igen, az konkrétan mit is jelent, mik a lehetséges következményei.
Meg persze lehet ostoba mentegetőzésbe is menekülni: "Én nem a magyarok ellen szavaztam, hanem a Zorbán ellen.", "Tiltakozom az ellen, hogy a Zorbán magyarságtesztre használja fel a népszavazás intézményét!" vagy a konformisták örök kedvence: "A HTMnek is így a legjobb.".
De a tény, tény marad: 2004 december 5én gyalázat történt.
Ilyenkor az ember ösztönösen elkezd magyarozni... Mi tagadás nem minden igazság nélkül. Kádár népe nem vevő magasabb értékekre, mint a teletömött gyomor. Viszont Kádárt meg nem mi választottuk, hanem Hrucsov. Még erősebb érv, hogy a népet nem lehet lecserélni. (Ez így egyébként nem igaz. A baloldal stratégiája már minimum 150 éve, hogy folyamatosan lecseréli a népet, ha az nem úgy gondolkodik ahogy kéne.) A népet legfeljebb tanítani lehet, sőt kell.
Az érvénytelen népszavazás nem azért volt ocsmány, mert megjelent két eltérő vélemény. A baloldal nem azért viselkedett utolsó patkány módjára, mert "máshogy gondolkodott". (Ezt az önsajnáltatást, meg tényleg jó lenne befejezni. Másképp gondolkodás miatt manapság egyedül a "liberálisok" nyúlnának karhatalmi eszközökhöz.) Még csak önmagában nem is a nem-mel szavazásra biztatás a megbocsájthatatlan bűn. (Egyébként ezt simán meg is bocsájtottam volna, ha a népszavazás után megindul egy diskurzus a HTM jogainak, érdekeinek hatékony képviseletéről. Ehelyett jött Kinga Gönczova, aki még Slotánál is jobban felfogta, mit jelent az "Igen"-ek veresége.) Nem erről van szó...
Hanem a Nem-kampány módjáról. Konkrétan erről:
Már írtam a PC-ről, aminek az egyik lényege pont az, hogy a kényes témákat, ne úgy öntsük az Isten adta nép elé, hogy az a legaljasabb ösztönlényt hozza ki belőle. Márpedig itt pontosan ez történt.
Erre a szórólapra, ami remekül illusztrálja az egész kampányt, mégis mit lehet mondani? És mit lehet mondani arról a ballib értelmiségi gárdáról, amely egy egyszerű ejnye-bejnye után szemet hunyt? Pedig ha valakik, hát ők tényleg tudják, mi az, politikailag korrekt beszédmód. De a Patás semlegesítése fontosabb, mint az alapvető erkölcsi normák. (Aztán amikor a saját bőrükön érzik az erkölcsi gátak hiányát, akkor ők üvöltöznek a leghangosabban. És marhára nem érik, hogy az ő kedves progresszív nem-Orbánra-szavazó népük, hogy lesz hirtelen náczi balkáni söpredék.)
Hogy lehet az, hogy a saját kisebbségeink, és környező nemzetek érzékenységére oly figyelmes toleranciabajnok értelmiségnek, ez nem csapta ki a biztosítékot? Hogy lehet, hogy akkor és utána is támogatták Gyurcsányt?
Az egészben egyébként az a vicces, hogy emiatt a mocskos ellenkampány miatt lett hajszál híján érvényes a népszavazás. Szóval, nemhogy értelmetlen volt a latrinát az ebédlőasztalra borítani, de a "nem" szempontjából, kifejezetten káros. Ugyanis a nem-kampány sokakat mégis igen szavazásra késztetett, akkor is ha egyébként nem szavazott volna.
Kedves ballib magyarázkodók, ezt tessék kimagyarázni!
És na nem megy, akkor simán csak csöndben maradni, ne adj Isten bocsánatot kérni.
Utolsó hozzászólások