Március 15-én Mesterházy Attila, a magát „demokratának” tartó MSZP kormányfőjelöltje még arról beszélt, hogy bár a politikusok sokszor szükségtelen rossznak tartják, igenis szükség van a szabad sajtóra. Szűk két héttel később a szoci sajtófőnök már nem engedte be a HírTV-t Mesterházy sajtótájékoztatójára. (Azt, hogy Attila mennyire hangosan tiltakozott, követelve a sajtószabadság érvényesülését, már sohasem fogjuk megtudni.) Nyakó István későbbi közleménye szerint ez okkal történt, ugyanis az MSZP egyes sajtóeseményei a továbbiakban olyan zártkörű partyk lesznek, ahova csak a kipróbált, minőségi szolgáltatást nyújtó kurvákat médiamunkásokat engedik majd be.
Ha kellő objektivitással szemléljük az eseményeket, és nem foglalkozunk olyan bagatell apróságokkal, miszerint a XXI. században egy demokráciában élünk, ez lényegében teljesen logikus. Az MSZP az MSZMP utódpártja, a nyakói emeszpés kommunikáció pedig az utóbbi időben igen profi módon találta meg az optimális keverési arányt a bolsevik provokáció és a goebbelsi hazugságok között.
Merő pragmatista szemszögből viszont van egy apró probléma. Az MSZP egy igen csúnya buktának néz elébe. Mindez durva vérveszteségeket fog okozni a szoci médiabázisban, a baráti és felebaráti médiumok körében, hiszen teljesen más a piacról megélni, mint haveri kormányzati megrendeléseket teljesíteni zéró munkával csillagászati ellenértékért. Kérdés: ha az MSZP kordonok és szögesdrótok mögé zárja magát az „ellenséges” média elől, amely csatornáit a leendő Fidesz-kormányzat rendszeresen használni fog, akkor ők hol fognak megjelenni?
Mert az Egyenlítő TV-nek nyilatkozni, az tényleg ciki.
Utolsó hozzászólások