Ítéletet hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága a melegházasság jogi megítélésének ügyében: az európai országok nem kötelesek engedélyezni az egynemű párok házasságát, de a bíróság ezt az élettársi kapcsolatot is „család”-ként ismeri el. Az ítélet Janus-arcú, de legalább részben önuralomról árulkodik: az EJEB – még ha csak egyetlen döntése erejéig is – nem tekinti magát az európai társadalom és kultúra felett álló entitásnak, aki aktuális hangulata szerint bármilyen döntést meghozhat.
Van egy markáns, gyomorból jövő ellenérzésem a joghatóságukat nemzetközi szerződésektől elnyerő nemzetközi bírói fórumokkal szemben. Ez az ellenérzés azon a tapasztalaton alapul, hogy egyes nemzetközi bírákban a Batman-jelmez egy olyan téves gondolatot ébreszt, miszerint ők a társadalom felett, a társadalmon kívül léteznek – egy jogtudományi elefántcsonttorony legfelső szintjén, ami feljogosítja a lakóit arra, hogy saját jogon alapvető társadalmi kérdésekben olyan döntést hozhassanak, amilyet csak akarnak. Ezek a jogtudományi elefántcsonttornyok pedig jellemzően társadalomtudományi elefántcsonttornyok szomszédságában találhatóak, amelyek hasonlóan küldetéstudatos – identitásukban 68-as liberális-neoliberális-ultraneoliberális – lakói rendszeresen átkiabálnak a szomszéd tornyokba. Ennek az eszmecserének pedig jellemzően az az eredménye, hogy a nemzetközi bíróságok alapvető emberi jogokat érintve olyan döntéseket hoznak, amelyek lehet, hogy sértik néhány millió ember jog- és igazságérzetét, de legalább kielégítik pár ezer szabadelvű értelmiségi ehavi tolerancia-, liberalizmus-, és keresztényellenesség-igényét.
A szabadelvűek szerint szét kell választani az államot és az egyházat. Oké, válasszuk! A házasság és a család egy-egy egyházi – keresztény és izraelita – eredetű intézmény. A házasság a) két b) ellentétes nemű c) ember intézményes együttélése. Mindhárom kritérium alapvető fontosságú, ellenkező esetben az ember elvehetne feleségül akár egy egész csirkefarmot is. A család ehhez képest annyiban tágabb kategória, hogy magában foglalja a gyermekek nemzésének lehetőségét is. És ennyi! Ez a két fogalom tovább nem bővíthető! Tehát ha a keresztény felfogás szerint a házasság és a család ezt és ezt jelenti, akkor az állam köteles ezt a két fogalom-meghatározást tiszteletben tartani!
Természetesen ez az eszmefuttatás nem zárja ki azt, hogy az egynemű párok is jogot kaphassanak együttélésük állami elismerésére. Az alapvető emberi jogok területén azt az alapelvet tartom követendőnek, hogy minden olyan jogot meg kell adni valakinek, ami nem sérti más – mások – jogos érdekeit. Az nem sérti a többség érdekeit, ha az egynemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek, a házastársakhoz hasonlóan vagyonuk élettársi vagyonközösségben egyesül, közösen vesznek fel egy lakáshitelt, vagy egymás után örökölnek. Az ilyen együttélés elismerésének szerintem nincs társadalmi akadálya.
A határ viszont egyértelmű: ez nem házasság, és nem család, egy gyerek örökbefogadása pedig szóba sem jöhet!
Utolsó hozzászólások