Szánalmas, nivótlan buzizás volt az Első Heteró Büszkeség Napja. Fogalmazhatnék finomabban, de nincs kedvem finoman fogalmazni. Mj és Lombroso figyelmeztettek, hogy ne várjak sokat, de aláírom, én voltam a naiv, amikor legalább egy minimális tartalmat vagy értelmet vártam ettől a rendezvénytől. Mert ennek aztán semmi értelme nem volt. De tényleg semmi!
A heteroszexualitást, a normális – igen: normális – nemi életet lényegében végtelen számú érveléssel és logikával meg lehet indokolni. Mert bármennyire is toleráns, megértő és felvilágosult az ember, akkor is az ellentétes neműek közötti szexuális kapcsolat minősül biológiai értelemben normálisnak – azon végtelenül egyszerű okból kifolyólag, hogy az emberi faj, a homo sapiens sapiens így szaporodik. Minden más konstelláció tolerálható, elfogadható, megérthető, törvényesíthető – de nem minősül biológiai értelemben normálisnak. El lehet fogadni az egynemű párok együttélését, de attól az még a főszabály alóli kivétel lesz, és nem az egyik opció a sok közül.
Namost a vezérszónok, valamint a rendezvény fénypontjaként – inkább mélypontjaként – felszólaló Dúró-Novák házaspár még kísérletet sem tett arra, hogy akár csak a legcsekélyebb mértékben is megpróbálja felvázolni ennek a gondolatmenetnek a mibenlétét. Helyette a kezdés után a második körmondatban már egyből jött egy buzizás, amit követett egy gyurcsányozás, majd egy robertinázás, meg nettó állatságok olyan tömegben, amivel lazán újra lehetne telepíteni Közép-Afrikát.
Eddig az volt a program, hogy évente egyszer felvonult a szexuális kisebbség magamutogató, üresfejű és deviáns kisebbsége. Mostantól évente egyszer a szexuális többség magamutogató, üresfejű és deviáns kisebbsége is fel fog vonulni.
Köszönjük Emese!
Utolsó hozzászólások