Az országot újraszervező forradalmi vezetésünk éppen sikeresen elszakadt a válságzónától egyenest bele az IMF karjaiba. A láthatatlanul is rendkívüli gazdasági eredmények mellett természetesen bölcs vezetésünk a számos hiányossággal küzdő jogrendünket sem feledi, gőzerővel zajlik a jogállam megerősítése. No de hát a kiretusálásra ítélt lomnicizmus és egyéb dezertőr bakák leszerelése után hogyan is nézhet ki az ideális konzervatív jogállam? A feladat világos: a biztonság kedvéért ne csak gazdaságilag szakadjunk el a szabadságbűnözés mételye által halálra ítélt nyugattól, hanem közjogilag is. Fő a hatékonyság, ugyebár. Mi sem kézenfekvőbb, hogy a dolgok elaprózása és holmi macerás demokratikus fékellensúlyozósdi helyett inkább precíz, német, autoriter megoldásokat kutatva maga őfelsége Nagy Frigyes (1712-1786) porosz király életművét vegyük kicsit közelebbről szemügyre.
 

Frigyes, amikor nem éppen táborvezénylő tábornokként vívott véres háborúkat - kis országát vezető európai hatalommá téve - előszeretettel pihent meg kedvenc kastélyában. Berlintől közelében, Potsdam városka határában található az imádott nyári kunyhócska, a Sanssouci palota. A káprázatos kertrendszerrel övezett kastély a mai napig népszerű kirándulóhelye a sörön túli örömökre fogékony kultúrturistáknak és sokan közülük meglepetten tapasztalnak egy furcsaságot: a palota tőszomszédságában egy kissé rozoga szélmalom található. A legenda úgy tartja, hogy Frigyesünket meglehetősen zavarta úri nyugalmában a szomszédban nyikorgó malom, mely bizonyos Johann Wilhelm Grävenitz nevű molnár tulajdona volt. Így hát a király híres fukarságán magát túltéve, megpróbálta kivásárolni a malmot. A makacs lisztfétisiszta Johann azonban ragaszkodott szeretett munkaeszközéhez, melynek építéséhez még maga Frigyes apja adott engedélyt. Éktelen haragra gerjedt a harcmezőn edzett király és megfenyegette a molnárt:

"Tudja, hogy uralkodói hatalmamnál fogva elvehetném azt a malmot csak úgy - és egy garast se kell érte adnom?!"

Mire a molnár így válaszolt:

"Minden bizonnyal meg tudná ezt tenni Felséges Uram, ha nem lenne ott a Berlini Kamarabíróság!"

És mosolyogva visszatért a nyikorgó malomba, Frigyes pedig jobb híján szippantott egy nagyot a tubákos szelencéjéből és ment vissza a csatamezőre.

A valóságban persze nem egészen így zajlott az eset. Frigyes kifejezetten szerette a malmot, mely vidéki kastélyának idilli rusztikus bájat kölcsönzött, meghitt zakatolása feledtette a csatazajt és az udvaroncok fecsegését. Emiatt inkább bőkezűen fizette az amúgy tényleg szerfölött élelmes molnár által pimaszul trükkösre vett bizniszt, a rohamos fejlődésnek indult porosz királyságba látogató külföldi vendégek pedig megszőtték a palota szokatlan szomszédépületének legendáját. Évtizedekkel később elbontották a rozoga malmot, ám 1787-ben egy francia író felkapta a legendát, ami visszajutott a porosz trónt öröklő II. Frigyes Vilmos fülébe. Az új király úgy vélte, hogy ez a mese egy szép példája annak, hogy miként kell viselkednie az igazságos uralkodónak az alattvalóival szemben és lelkesen újra felépíttette a szélmalmot, életben tartva a legendát az utókornak. Nos, valahogy így értelmezték több száz évvel ezelőtt a feudális, abszolutisztikus, ergo gyaníthatóan nem szoclibfletóista porosz uralkodók a jogállamot.

Manapság, modern korunk dicső 2011-ik és a Nagyon Együttműködő Rezsim közel második évében járva emígy fest az állami igazságérzet: a legnagyobb természetességgel egy kormánypárti politikus feleségét szánják az Országos Bírói Hivatal élére. Meglátjuk, milyen szép (külföldi) legendák övezik majd az ilyen "konzervatív" lépéseket és reméljük, hogy az igazság nem csak a családban marad.

(Inspired by wikipedia )