Egy korábbi posztomban már rámutattam arra, hogy a mai napig jobbról-balról szemellenzős beskatulyázás tárgyát képező Horthy korszak alatt egyszer már megvívta Magyarország a maga harcát a gazdasági talpra állás terén. Na nem éppen kurucosan, hanem horribile dictu bizony a Birodalom szabta feltételekhez ügyesen alkalmazkodva, előatlantista Népszövetségi kölcsönnel, noch dazu egyenest egy jól kiválasztott "helytartó", Jeremiah Smith segítségével. Az országgyűlési naplókban kutakodva egy rendkívül tanulságos ülésanyagra bukkantam, mely nevezett témához kapcsolódóan kiválóan szemlélteti, milyen hangnemmel és hozzáállással viszonyult a 20-as évek nemzeti konzervatív kormánya és parlamentje azokhoz a nyugati nagyhatalmakhoz, melyek nemhogy gátlói, hanem segítői lehetnek egy válság sújtotta Magyarország gazdasági talpra állításának. Kissé hosszú szöveg következik, de talán rávilágít arra, hogy józan ésszel kapcsolatokat építve sokkal több haszna van a fránya nyugatnak, mintha kiaf*szunkat lengetnénk nem-ortodox módon. Következzék egy kis történelem, amiből megint nem sikerült tanulni:

A nemzetgyűlés 575. ülése

1926. évi június hó 22-én, kedden,
Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsilvay Tibor elnöklete alatt.
...

A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Bud János, Vass József.

(Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perckor.)
(Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.)

Elnök: Az ülést megnyitom.

A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Petrovics György jegyző ur.

T. Nemzetgyűlés !

Hazánk pénzügyi önállóságát visszanyerve, elhagyja helyét a Népszövetség által pénzügyeink ellenőrzésére kiküldött főbiztos, Smith Jeremiás ur. (Éljenzés jobbfelől.) Ebből az alkalomból indíttatva érzem magam, hogy erről a helyről megemlékezzem azokról a jelentős érdemekről, amelyeket Smith Jeremiás főbiztos ur a szanálás sikeres végrehajtásával hazánk gazdasági talpraállitása körül szerzett.

Mint egy nagy, dicsőséges s gazdag nemzet fia foglalta el felelősségteljes és kényes pozícióját ebben a szegény, megcsonkított országban s a dolog természete szerint sokszor talán népszerűtlen feladatát nemcsak a szakember tárgyilagos elfogulatlanságával és az igaz önzetlenség nemes puritanizmusával, hanem egyúttal a nemzetünket megbecsülő jóbarát megértésével teljesitette. (Ugy van! Ugy van! Jobbfelől.)

Azt hiszem tehát, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájunk egyértelmű felfogásának adok kifejezést, mikor indítványozom, hogy nemzetünknek a távozó főbiztos iránti köszönetét és háláját jegyzőkönyvünkbe foglaljuk (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) s felhatalmazást kérek, hogy ezt a megnyilatkozásunkat magában foglaló jegyzőkönyvi kivonatot a nemzetgyűlés nevében diszes kiállításban adhassam át a főbiztos urnak (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Méltóztatnak előterjesztésemhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Taps és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen Smith Jeremiás!)

Kenéz Béla képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt, a szó Kenéz Béla képviselő urat illeti.

Kenéz Béla: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az elnök ur előterjesztése után, mellyel plasztikusan juttatta kifejezésre a népszövetségi főbiztos ur távozása nyomán bennünket eltöltő érzéseket, méltóztassanak megengedni, hogy — mint a pénzügyi bizottság elnöke — visszhangja legyek az elnök ur szavainak- hogy a népszövetségi főbiztos ur érdemeit kellőképpen értékelhessük, egy rövid visszapillantást kell vetnünk az ő működését megelőző időbeli állapotokra.

A nemzetgyűlés bölcsessége előtt ismeretes, hogy a háború a nemzeti vagyon jelentékeny részét felemésztette és hogy a háborúra következő események, különösen a négy és fél hónapig tartó bolsevik uralom és a példátlanul fosztogató ellenséges megszállás majdnem egészen megsemmisítette azt a tőkevagyont is, amely a hosszú háború után még megmaradt. (Ugy van! jobbfelől.) A rombolás folyamatát betetőzte a trianoni békediktátum, amely az ezeréves Magyarország történelmi, gazdasági egységét vérző, sőt azt mondhatnám, elvérzésre kárhoztatott csonkká roncsolta szét és a megmaradt csonka Magyarországot a gazdasági élet legelemibb feltételeitől is megfosztotta, (Ugy van! jobbfelől.) Hiszen ott állottunk tőke nélkül, a termeléshez nélkülözhetetlen nyers- és segédanyagok nélkül, a környező államokkal való gazdasági érintkezés lehetetlenségének atmoszférájában. A jóvátételi kérdés bizonytalansága és a külfölddel szemben fennálló egyéb kötelezettségeinknek terhe tartózkodóvá tette a barátságos és a semleges külföldi tőkét is és a tőkehiány meg a bizonytalanság megölte a vállalkozási kedvet és megbénította a termelést. Igen természetes, hogy ilyen körülmények között az állam bevételei nem tudtak lépést tartani az állam kiadásaival. S minthogy az államháztartás állandó deficitjének fedezésére nem állott rendelkezésünkre sem belföldi, sem külföldi tőke, az infláció eszközéhez kellett nyúlnunk, amely megrendítette a magyar pénzbe vetett bizalmat és a korona értékének is folytonos romlására vezetett. Több izben tettünk kísérletet a magunk erejéből való talpraállásra: igy a bank jegylebélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsön utján 1920-ban, az egyszeri vagy önváltság utján 1921-ban, továbbá adóztatási rendszerünknek a reformjával és a változott viszonyokhoz való átalakításával, valamint pénzügyi adminisztrációnkban 1922-ben megkezdett újjászervezésével. Mindezek a lépések azonban legfeljebb átmeneti sikereket hoztak és nem tudták biztositani sem pénzünk stabilitását, sem államháztartásunk egyensúlyát, aminek következtében az állami kiadások egy részének fedezésére megint csak a bankóprés működése hozatalához kellett folyamodnunk.

T. Nemzetgyűlés! Ezek a tények érlelték meg azt a gondolatot, hogy államháztartásunk és gazdasági életünk rendbehozására külföldi kölcsön felvételéhez forduljunk. Ismeretes a nemzetgyűlés előtt, hogy azok a tárgyalások,  melyeket ez iránt a Nemzetek Szövetségével folytattunk, eredményre vezettek. Az e tárgyalások eredményét magukban foglaló két jegyzőkönyv és az ezekhez szorosan csatlakozó gazdasági ujjáépitési programm — amint méltóztatnak tudni — az 1924 : IV. tc-kel, az úgynevezett szanálási törvénnyel a magyar törvénytárba is beiktattatott. A II. számú jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt jogkör gyakorlására és különösen a gazdasági ujjáépitési programm végrehajtásának ellenőrzésére a Nemzetek Szövetségének tanácsa Smith Jeremiás urat, az Északamerikai Egyesült Államok kiváló szakértőjét jelölte ki, aki működését 1924. május 1-én meg is kezdette. Az említett jegyzőkönyvben a népszövetségi főbiztos ur bizonyos jogokkal ruháztatott fel és ennek megfelelően bizonyos kötelességeket vállalt magára. Jog és kötelesség, t. Nemzetgyűlés, akármilyen tökéletesen és akármilyen részletesen legyen is szabályozva, csak üres keretek, (Ugy van! a jobboldalon.) amelyeknek életet, lelket, tartalmat a jog gyakorlójának és a kötelesség vállalójának egyénisége ad. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Lehet egy joggal az azt szabályozó jogforrás formai sérelme nélkül és mégis kíméletlenül, sőt kegyetlenül, az alávetettek életműködésének megzsibbasztásával élni és lehet egy kötelességet forma szerint pontosan, lényegben mégis lanyhán, az érdekeltek jóvoltának tökéletes elhanyagolásával teljesíteni. Hogy a népszövetségi főbiztos ur nem igy fogta fel jogát és kötelességét, arról tanúságot tehet nemcsak a t. kormány, de merem mondani, az állam gazdasági életének minden számottevő embere (Ugy van! Ugy van! a jobb és a baloldalon.) és tanúságot tehetek — talán nem egészen illetéktelenül — magam is, aki mint a pénzügyi bizottság elnöke, évek óta alaposabban tekinthetek bele államháztartásunk és állam gazdaságunk menetébe. Tanúságot tehetünk róla mindannyian, hogy a népszövetségi főbiztos ur az ő nagy hozzáértését teljes energiával, szívvel-lélekkel állította a magyar gazdasági ujjáépités szolgálatába. Amint az elnök ur is mondotta, mint egy boldog, szabad nemzet fia, megértéssel fordult egy szabadsághoz szokott, de ártatlanul pénzügyi és gazdasági bilincsekben sínylődő nemzet szerencsétlen sorsa felé. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Jóformán működésének első napjától kezdve gazdag tapasztalása és kiváló szaktudása révén megbecsülhetetlenül értékes tanácsokkal szolgált a népszövetségi kölcsön felvételénél, a méltó büszkeségünket alkotó Jegybank megalapozásánál és a jóvátételi kérdések rendezésénél. Nemcsak ellenőrizte, de állandó, éber és megértő figyelemmel kísérte a magyar gazdasági élet minden mozzanatát. És e közben sohasem helyezkedett a fiskalitás rideg álláspontjára. Ellenkezőleg, azt az elvet vallotta és érvényesítette, hogy egy beteg államháztartást és államgazdasági organizmust egyoldalú pénzügyi politikával meggyógyítani nem lehet, hanem csak egy következetesen átgondolt gazdasági politikával.

Egy ilyen politikának és egyszersmind évek hosszú sora óta bekövetkezett lerongyolódásunk reparációjának céljaira sohasem idegenkedett a beruházások lehetővé tételétől. Ezek a beruházások végeredményben a gazdasági élet fellendítésére és a munkanélküliség enyhítésére vezettek vagy fognak következéseikben vezetni. Emellett pedig lehetővé teszik egy nagyszabású kultúrpolitikai koncepció megvalósítását is, ugy az általános oktatás, mint a gazdasági szakoktatás terén. A főbiztos ur teljes megértést tanusitott emellett a közszolgálati alkalmazottak sorsa iránt is. És bár a napi politikától mindig távoltartotta magát, a kormányba vetett bizalma mindig lehetővé tette, hogy minden felmerült kérdés teljes egyetértésben intéztessék el. A Népszövetség előtt nemcsak mint kötelességét híven teljesítő ellenőr szerepelt, hanem mint a magyar nemzetnek s a magyar nemzet érdekeinek nagy súlyú és nagy tekintélyű szószólója is. A Népszövétséghez intézett jelentések, amelyek részletes és hű képét tárják fel az ő felügyelete alatt bekövetkezett konszolidációnak, megnyerték számunkra a külföld bizalmát és megnyitották előttünk a külföldi tőke forrásait. Egész munkássága, amelyet ő a szinte romokban heverő gazdasági élet talpraállitásának áldozott, eszembe juttatja nagy költő honfitársának, Longfellownak szép szavait:

»Build to-day then strong and sure
With a firm and ample base
And ascending and secure
Shall to-morrow find its place.«

Munkásságában hű maradt hazája csodálatraméltó alkotmányához. Ez az alkotmány, amely annyi más charta-alkotmánynak szolgált mintaképéül s amelynek alaptételeit a keletkezése óta eltelt 140 esztendő sem tudta megingatni, kimondja a jogot az egyenlőségre, a szabadságra, de kimondja a jogot a boldogulás feltételeinek biztosítására is. És mit tett nálunk a népszövetségi főbiztos ur? Minden igyekezete arra irányult, hogy visszakapjuk egyenlőségünket a nemzetek családjában, hogy visszakapjuk elkobzott "pénzügyi és gazdasági szabadságunkat és hogy megszerezhessük gazdasági boldogulásaink feltételeit.

A népszövetségi főbiztos ur működésével hálás emlékezetünkbe idézte azokat a történelmi kapcsolatokat, amelyek az Északamerikai Egyesült Államok és Magyarország között kezdettől fogva fennállottak. Hiszen tudjuk, hogy magyar vér hullott Északamerika függetlenségének kivívásánál. Charlestown-nál 1779-ben esett el Kovács Mihály lovassági ezredes több más honfitársunkkal együtt. Magyarok harcoltak az Északamerikai Egyesült Államok oldalán az emberi szabadság érdekében és magyar kivándorlók százezrei tették az ő szellemi és fizikai munkájukkal, a maguk közremüködésével lehetővé az Egyesült Államok hatalmának, dicsőségének és gazdagságának megteremtését. Viszont az Északamerikai Egyesült Államok népe, sőt kormánya is megértéssel fordult 1848-ban a magyar szabadságharc felé. Es amikor a magyar ügy elbukott, a csillagos lobogó védelme borult a magyar menekültekre. A magyar Clio hálás elismeréssel fogja feljegyezni Taylor-nek, az akkori köztársasági elnöknek és Websternek, az akkori külügyministernek szimpátiáját és az amerikai társadalomnak tettekben is megnyilatkozó lelkesedését a magyar ügy iránt, mindenekfelett pedig azt a példátlan megtiszteltetést, amelyben az Északamerikai Egyesült Államok szenátusa és kongresszusa részesítette Kossuth Lajost azzal, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy nyílt ülésében fogadta őt. Ez a kitüntetés, amelyhez hasonlóban az Egyesült Államok egész fennállása óta alig néhány ember részesült, vagy 60 esztendő multán megint csak egy magyar államférfinak jutott osztályrészül, a mi mindnyájunk tiszteletétől övezett t. képviselőtársunknak, gróf Apponyi Albertnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.)

T. Nemzetgyűlés ! Hazája nemes hagyományaihoz méltó módon betöltvén tisztét, a népszövetségi főbiztos ur távozik körünkből. Magával viszi nemcsak a jól teljesített kötelesség megnyugtató öntudatát, hanem a magyar nemzet háláját és azt a kérését is, hogy tartson meg bennünket jó emlékezetében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Jusson majd eszébe, az ifjú tetterőtől duzzadó Újvilágban az az ezeresztendős régi nemzet a Duna völgyében, amely a civilizáció őre és fenntartója volt Európa keletén, s amely a békét és kultúrát vére hullásával védelmezte meg. És ha majd hajója az amerikai tenger habjait szeli, jusson eszébe az a szerencsétlen nemzet, amelynek a tengerből Trianon óta csak a fájdalom és a nyomorúság óceánja maradt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És ha majd robog vele a vonat a végeláthatatlan amerikai őserdőkön át, jusson eszébe az ezeresztendős magyar tölgy, amelynek koronája ma meg van csonkítva, de amely a maga gyökereit kitéphetetlenül bocsátja le véráztatta földjébe e hazának. S ha majd fülébe csendülnek a »Hail Columbia« büszke hangjai, akkor jussanak majd eszébe a magyar himnusznak búbánatos, zokogó, panaszos szavai: vére hullásával, szenvedéseivel, áldozatos munkájával

»megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt.«

Az elnök ur előterjesztését melegen üdvözlöm és azt készséggel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.)

----

Ha pedig eddig végigrágta magát a kedves olvasó a fenti szónoklaton, hasonlítsa össze azt tartalmilag és alakilag az aktuális forradalmi üzengetéssel. Vajon milyen beszéd zárja a jelenlegi szabadságharcunkat? Talán a twitter lesz a megmondója? Vagy egy aktaszám az "összeomló" nyugaton? Érdekes időket élünk, nem vitás.

Ui.: természetesen a fentiek alapján NER szemszögből megállapíthatjuk, hogy a Bethlen kormány valószínűleg egy idegenszívű gyarmatosítóbérencz hazaáruló szoclib banda lehetett...