Archiregnum

Gondolom sokaknak feltűnt, a párkapcsolatok nagy része másból sem áll, minthogy a „köcsög” fogadja a domináns fél alázásait. Aztán vége, de rögtön kezdődik elölről, egy újabb alfahímmel/anyatigrissel. Láthatóan ugyanis az alárendelt félnek lelki szükséglete önmaga porba tiprása.
Ha ez így van választott szerelmünkkel, ugyan miért ne lenne így választott pártunkkal?

Amikor elkezdtem biciklivel bejárni a munkahelyemre, fogadni is hajlandó lettem volna egy nagyobb összegben, hogy a rendőrség ki fogja szúrni magának a bringásokat. Természetesen pontosan ez is történt.

Először kétnapos razziát terveztek, aztán evés közben jön meg az étvágy alapon egész nyárra kiterjesztették.

És igazából ez nem is gond, persze egészen addig ameddig nem engem kapnak el. Legutóbb hazafelé pl pont egy biciklis üvöltötte le a fejemet, amiért a gyalogos sávban ballagtam ismerősömmel hazafelé. Neki úgy látszik nem volt elég egyértelmű az egy méteres gyalogospiktogram, és még büszke is volt a hülyeségére. Szóval van tennivaló. A megfelelő felszerelést beszerezni sem egy megoldhatatlan feladat, ha az ember nagyon spórolni akar 2ezer forintból kijön, és tényleg nincsenek nagy extrák. Bukósisak, megkülönböztető mellény alapesetben nem kötelező, a többiről meg azért beláthatja az ember, hogy "nem ártanak".

Mindazon által jó lenne ha a rendőrség/városvezetés látná a mások oldalt is: biciklizni jó. Nem csak a biciklistának, mindenkinek. Kevesebb szmog, kevesebb stressz, egészségesebb produktívabb dolgozók, hazai bicikligyártás újból fellendülése, közösségek fejlődése, biciklis kultúra fejlődés, mind olyasmik, amikből az egész társadalom profitál. Kommunikációs szempontból sem utolsó, ha az ember úgy veszi fel a szigorú arcot, hogy ad valamit érte, ne azt érezze a budapesti lakos, hogy a kerékpározás ellen folyik az akció, vagy csak mezei pénzbehajtásról van szó. (Btw: ezért respekt.)

Szóval remélem, már csak a közelgő kampányra is gondolva, hogy kapunk is valamit: pl a teljesen életszerűtlen bicikliutak problémájának kezelését, a BuBi beindítását, buszsávok használatának jogát. De azt hiszem(, nagyon remélem) a szakportálok, blogok már rég szép csokorba szedték a megvalósítható fejlesztések listáját.

Csepp a NERben, az ócsai(, illetve Ócsától 5 kilométerre található) lakópark. A mű lélegzetelállító találkozása a rosszul értelmezett szociális érzékenységnek, a totális dilettantizmusnak és a cinikus kapzsiságnak. Megint egy olyan projekt, amikor azonnal a Legényanya illetve a Tanú című filmek ugranak be...

Az egészben nem is a korrupció a legidegesítőbb. Mennyit buktunk rajta közvetlenül, mi adófizetők? 1 milliárdot? 5öt? Nem összeg, Matolcsy egy megszólalásával bukunk ennyit. Belefér, urak vagyunk! Ilyen a rendszer, a kompániát etetni kell. Levonjuk belőle a melósok bérét, a Magyarországon gyártott alapanyagot, ténylegesen nem olyan durva.

De maga a megvalósítás, és az, hogy ennek az égvilágon semmi, de semmi következménye nincsen, az groteszk, és ténylegesen az érett sztálinizmust idézi.

Elvtársak! Orbán pártfőtitkár elvtárs hadat üzent a devizahiteleseknek! Illetve a károsultaknak. Na, a károknak! A hároméves terv lakást épít az imperialista karvalytőke által kisemmizett dolgozónak!

Csak hát az elvtársaknak annyi eszük nem volt, ha már behúznak néhány milliárdot, néhány milliót szórjanak már oda szakemberek elé, akik kidolgoznak valami életszerű konstrukciót. Nem lehet olyan nehéz, Néhány kétségbeesett embereken kell segíteni, majd lekamerázni a boldog mosolyukat! Inkább megépítették saját tehetetlenségük, ostobaságuk és aljasságuk élő mementóját.

Ha lesz valaha rendszerváltás Magyarországon, az ócsai lakópark(, igaz több ezer rivális alkotással együtt,) kiváló múzeuma el a posztkomcsi időszaknak.

Vettem a bátorságot, és kicseréltem a sablont egy világosabb, remélhetőleg jobban olvashatóra, illetve kivettem a "fórumot", mert nem igazán funkcionált.

Megjött. Pontosan, mint a japán gyors. Harmadával emelik a pedagógusbéreket szeptembertől. Az ember rápillant a naptárra, rögtön látja is, az pont fél évvel van a választások előtt, ahogyan azt kell.

Túl azon, hogy önmagában támogatom a javaslatot, és ezzel együtt minden oktatásba pénzt fektető ötletet, hadd legyek szkeptikus. Érdekes játék lesz kitalálni, vajon a 2014es fülkekonszolidáció után milyen ürüggyel fogják elvenni ezt a pénzt! Gyurcsány ugye nem sokat cicózott. Miután törvényt hozott, az adócsökkentésről a megmérettetés előtt, utána minden további nélkül visszavonta. Meg is bukott. A Fidesz tanult, ők ennél sunyibbak, direkt megszorítás teljesen elképzelhetetlen.

Szóval az ötletek:
- elbocsájtások és óraszámemelés(, pardon: átszervezések), hogy 0-ra jöjjön ki a végösszeg.
- különadó a pedagógusok extraprofitjára
- képzési hozzájárulás: ezentúl az osztályfőnök fizeti az osztálypénzt!
- pedagógusok átnevezése, így az emelés a létező tanári karra nem fog vonatkozni.
- az emelést kafetériában kapják meg, amelyet a nemzeti dohányboltokban lehet csak beváltani.

De nekem igazából két(, némileg hasonló) favoritom van:
- A kormány megadja az emelést, de a KLIK-nek vagy valamelyik más közbe ékelt random szervezetnek erre nem lesz pénze. Valamelyik csicska elviszi a balhét(, mondjuk Balog), miközben Orbán papuccsal veri a pulpitust, hogy tessék kifizetni a tanárok jogos járandóságát.
- A pénzt, amit a tanároknak adnak az iskolától veszik el, így a tanárok ha azt akarják, hogy a munkahelyük megmaradjon a kapott pénzt vissza kell fizetniük az intézménynek.

A forradalmi gépezet két év után először torpant meg komolyan: a felsőoktatást ellehetetlenítő, természetesen nem-megszorító, nem-keretcsökkentő és nem-tandíjas reformcsomag viharos sebességgel országos diák- és pedagógustüntetésekhez vezetett. Ugyan nem ez az első eset, ahol szembeköpi régi önmagát a nettó bolsevikká züllött "polgári" kormány egy intézkedésével, de ezúttal valami mégis más: bármilyen eget verő baromságot, aljasságot eddig rá lehetett kenni valami rejtélyes világösszeesküvésre, nyócévre, vagy a metró kipukkadt kerekére - az értelmes szavazók persze kezdtek elhidegülni, de a törzsdrukkerek egyben tartására ez elég volt. Bárki is szenvedett sérelmet a dilettáns kormánypolitikától, az mindig valami pártvonal mentén is csoportosítható embertömeget érintett. Lehetett legyinteni, lehetett kárörvendezni, elemezgetni. Azonban a diákok tíz- és százezreit hosszú időre eladósító "nem tandíj, hanem hitel" a társadalom egészének lépett a tyúkszemére, bármilyen párttal is szimpatizáltak addig. Zsebre megy, a szülőkére is. Keményen. Sokaknak.

Sebaj, mondhatnánk, majd jól meg lesz magyarázva a dolog a hálátlan népnek. Eddig sem volt idegen a rákosizmust idéző, sajátságosan botcsinálta agitprop és pökhendi cinizmus a kormányzati kommunikációtól, azonban a jelek szerint most ért el oda a társadalom széles része, hogy betelt a pohár. Nem lennék meglepve, ha ez váratlanul érné a nem létező zsenialitásának mítoszába belehülyült rezsimet - fokozatosan jutott el a kommunikáció addig a mélységig, hogy lassan már a fű kék és az ég zöld szlogent is teljes orwelli meggyőződéssel vágja az emberek arcába. Úgy tűnik, elfelejtették, hogy a magyar társadalom - a saját önképével ellentétben - nem francia módra rebellis, hanem inkább egy rinocéroszhoz hasonlítható: sokáig tűri a szurka-piszkát, de a magas ingerküszöböt átlépve egyszerre lendül be dühösen.

Ez most következett be, a láthatatlan sikerek és érezhető kudarcok tömkelegét már nem lehet egy pálinka és egy szotyiköpés közt röhigcsélve diktált mantrával tovább leplezni, már túl nyilvánvaló a nemzetromboló kétharmados ámokfutás szánalmassága. Voltak persze eddig is olyan személyek, pártok, amelyek figyelmeztettek az önimádó bolseviktatúra veszélyeire, de mivel saját maguk is csúfos kudarcot vallottak az országlásban, nem volt, nem lehetett mérvadó a rettegésük. A jövőjét veszélyben látó, ébredező fiatalság hangja azonban más: hitelesen emelik fel hangjukat. Ők már egy vasfüggöny nélküli világ szülöttjeiként nincsenek indoktrinálva az átkosban szocializált generáció rossz beidegződéseivel, azaz nem húzzák be a nyakukat egy pártkáder láttán, nem fogadják el alapból a paternalista államot és jól tudják, hogyan is fest az "összeomló" nyugat Unortodoxia sövényén túl.

Ennek megfelelő is volt a hivatalos válaszuk: "A kormány hülyének néz minket és hazudik".

Meglehet idejekorán optimista kijelentés, de a Fidesz által beígért és szégyentelenül elárult becsületesebb Magyarország megteremtése innen fog kezdődni. És akár a címadó sztoriban, itt sem a megalkuvó felnőttek világa, hanem a fiatalság adta meg a kezdő löketet. Talán mégis leszünk még tündérmeseország. Tegyünk érte.

Igazak a hírek: a fagyos téli időben a Nyugati téren egy idős néni árulja kerekes bevásárló-kocsijából a házi készítésű süteményeit. Míg az úri nép elegánsan kóstolgatja az újborokat, jómagam inkább egyszeri trollként a piachézagot felfedezve elmerültem tündérmeseország realitásaiban és felcsaptam sütemény-tesztelőnek.

1.) A néni a facebookról ismert helyen, stílusosan az imperialista műanyagburgeressel szemben lévő sarkon kínálgatta portékáját. Szabad ég, hideg levegő - a vendéglátóipari körítés eddig zéró pont.

2.) Az idős hölgy portékája azonban szemlátomást kelendő, szerencsére az emberek nem csak lájkolással támogatják, hanem szaporán veszik is a finomságokat. A néni kifejezetten kedves mindenkivel, huszadszorra is lelkesen elmondja mindenkinek, milyen sütik vannak éppen elől egy kis dobozkára rakva és milyen süteményeket tud még elővarázsolni a kerekes kocsijából. Kiszolgálás öt csillag.

3.) A választék a körülményekhez képest meglepően nagy, háromféle pogácsa (előre zacskózva) és hat-nyolcféle sütemény volt elérhető szinte ipari mennyiségben. A menü négy csillag.

4.) A teszt tárgya almás pite, sajtos pogi és lekváros kocka volt. Az évek, meg a rutin nem hazudtolja meg magát, vérbeli nagymama sütemények ezek a javából. Öt csillag.

5.) Az árfekvés jutányos, 200-300 forint az egyes adagok ára, pont vizitdíj/csekkadó sávban mozog. Öt csillag.

6.) Amikor a bespájzolt süteményekért fizetett nagyvonalú összegből nem kértem vissza, a hölgy zavarba jött: "De hát aranyom, ez nem lehet, tessék, itt a visszajáró" - mondogatta újra és újra. Végül, amikor azzal szereltem le, hogy tessék csak borravalónak tekinteni, mindössze annyit jegyzett meg vidáman a sorban állók derültségére: "Hát ha ez borravaló, akkor ma nagyon részeg leszek". Hangulat:öt csillag.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a munkaalapú társadalom, a magyaros leleményesség és a két éve töretlen gazdasági elrugaszkodás legfényesebb bizonyítéka a 82 évesen, fáradsággal elkészített süteményeit a téli hidegben is rendületlenül kínálgató nyugdíjas néni.

Ui: a fanyar humort félretéve, azért lenne egy észrevételem még az esethez. A társadalmi szolidaritásról pampogó polkorrektkedő nyomorfétisiszták elgondolkodhatnának egy kicsit: facebook-on lájkolgatva és vevőként is szép számmal vannak emberek, akik felkarolták a néni ügyét, bárminemű kioktatás és kényszer nélkül. Mert a néni nem csak a markát tartja, hanem nyolcvanon felül is csak becsületes, kétkezi munkájával tart igényt mások pénzére, továbbá igenis vannak és lesznek még az ugarisztáni rögvalóságban is olyanok elegen, akik ilyesmit szívesen támogatnak.

Oooh yes, minden évben a szokásos performansz... egy radijobbos képviselő nagyot akar zsidózni és országos elhatárolódási bajnokság lesz belőle. Gyöngyösi Márton úgy találta helyesnek, hogy az újabb gazdasági bóvli besorolás és a közröhejes választási hatalomfércelés között nemzetünk legnagyobb gondja, hogy vajh melyik honatya mennyire klezmer kompatibilis hivatalosan. ROTFL. A bolondéria természetesen ragályos, és se perc alatt beindult az emelkedő fordulatszámon adagolt felháborodás, megemlékezünk, szörnyülködünk, tilcsukbeja, satöbbi. Minden megoldva. Mint 22 éve mindig, amikor eszébe jut valamely bevizsgált turánium-tartalmú igazmagornak ciánista összeesküvést sejteni az odakozmált rántotta mögött. Azaz: semennyire. Büfiztek anno a Csurka/Torgyán féle hordószónokok is, nosza, karanténozik a karta, következő évben reload és újra, aztán megint és megint, oszt eltelik így 2 évtized és zsupppsz, már a pincérgárda vonulgat. Fail.

A változatosság kedvéért nem kéne a biztosnemnyilas agymenést a kelleténél nagyobb súllyal kezelni, inkább méltóztassanak a civilizáció bajnokai görbe tükröt álltani:

1.) Fel lehetne hívni Marcika figyelmét arra, hogy a cionbölcsei listácskáját a saját pártja EP frakciójánál kezdje. Az ugyanis két harmadban kóser gyanús, ooops, maholnap hátrafelé nyilazva rohamoz Csanád is a Gáza övezetben.

2.) Cukkolni lehetne Gyöngyösit, hogy saját logikája szerint (ha ugye nemzetbiztonsági kockázat a kettős állampolgárság), akkor tulajdonképpen teljesen rendben van a felvidéki magyarságot vegzáló szloták kisebbségpolitika is, vagy mi a fene?

3.) Ülésnap végén szépen, egyenként, némán Marci asztalára tehetne minden antibetyár képviselő egy papírlapot "én is zsidó ügynök vagyok" felirattal.

4.) Feljelentgetősdi helyett Köves Slomó rabbi is átadhatna Gyöngyösinek egy nemzeti szalaggal felmasnizott üveg kóser pálinkát, hogy fijjam, legalább részegen beszélj hülyeségeket.

5.) Egy szép nap az ülésteremben minden Jobbikos képviselő asztalán heverhet egy nevükre kiállított "hebraisztika tiszteletbeli professzora" oklevél, ha már ennyire kedvenc témájuk a közel-keleti időjárás-jelentés.

Ennyi így hirtelenjében. Már anno bizonyos Charlie Chaplin is tudta, hogy a féktelen habzású eszmék varázstalanításának legjobb eszköze, ha egyszerűen nevetünk rajtuk, mert adja magát.

"A nyolcvanas években én nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát" (Orbán Viktor parlamenti elszólása )

Minden világos - Nincs Egyéb Rendszer.

Nemrég egy posztban rávilágítottam, hogy a választási feliratkozás az automatikusan összeállított névjegyzékhez képest nem hogy csökkenti, hanem ellenkezőleg, inkább növeli a visszaélések lehetőségét.

Nos, forradalmi elitünk legújabb húzása ismét ebbe az irányba hat: Rogán, illetve Lázár képviselő urak tolmácsolásában felmerült a központi jellegű, kötelező lakcím-nyilvántartás eltörlése és ennek a feladatnak az átadása a helyi szint felé.

Azt leszámítva, hogy az ilyen központi adatbázisokból dolgozó komplett közigazgatás az okmányirodáktól az adóhivatalokon át egészen a rendőrségig úgy belassulna, mint az eltolcsista gazdasági növekedés, belevariálna eme briliáns ötlet a választásokba is:

1. Ugyebár lakcím alapján válik el, hogy a tisztelt tudatos választópolgár melyik választókerületbe is tartozik, azaz milyen egyéni képviselőt választhat az országos listás jelöltek mellett. A választás előtt két héttel záruló feliratkozás névjegyzékét egy mesebeli kubatov pártdrukker listával összevetve előre sejthető, melyik kerületben várható szoros eredmény, illetve van fölösleg. Ha pedig nincs egységes, országos lefedésű központi személy- és lakcímnyilvántartás, akkor bizony kapásból sokkal nehezebben követhető nyomon, hogy a választások előtt hirtelenjében honnan hova "költöznek" mindenféle buszoztatott tudatos szavazók, akár visszadátumozva.

2. A szavazói turizmus okosban való megoldása mellett a szétaprózott és helyi szinten tartott nyilvántartás annak a furfangosságnak is könnyen utat nyit, hogy kilószámra lehessen halott, régen külföldre távozott, vagy akár fiktív személyeket választói névjegyzékre venni. Ez bizony olyannyira nem egy elméleti lehetőség, hogy mostanság az USA-ban az ügyészség nyomoz  egy az elnökjelölt Romney-hoz közel álló cég ellen, mely a jelek szerint 10 tagállamra kiterjedően állított össze manipulált választói névjegyzékeket...

Szóval változatlanul áll a költői kérdés: ha ez a fránya regisztrációsdi szemlátomást látványosan növeli a választási csalások lehetőségeit, akkor vajh mégis miért annyira szíve ügye nemzetünk bölcs vezetésének?

Pásztorok, pásztorok örvendezve:
Siessünk tüntetni Budapestre;
Köszöntést mondanak a nemzetnek,
Kik váltságot hoztak a zembereknek.

Agitátorok szózata minket is hív,
Értse meg ezt tehát minden hű szív;
A hatalmat másnak mi sem adjuk,
Majd a nagy tutit, megaszondjuk.

Üdvözlégy, Politikus! reménységünk,
Aki csak válságot hoztál nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
Megrontád a szakmaiság kormányzását.

Dicsőséggel ámítás a birkáknak,
Érvágó közterhek Félázsiának,
És a hiábavaló küzdelmeknek,
Szeretetteinknek már befellegzett 

Augusztus 20-ika kapcsán ismét előkerültek - direkt nem linkelem:P - azok, akik egy-egy nemzeti ünnep alkalmával mindig különleges ingerenciát éreznek arra, hogy a nemzeti ünnep tárgyát besározzák. Ha a vádjaik igazak lennének, akkor nem is lenne probléma, hiszen a jogos kritikának mindig teret kell engedni. Itt azonban valami egész másról van szó.

Egyrészt a magyar közoktatás gyengeségét kiválóan illusztrálja, hogy az István, a király rockoperából is több történelmi tény köszön vissza, mint a bejegyzések és a velük egyetértő kommentek soraiban. Másrészt az indíték is napnál világosabb: mivel az illető identitását úgysem erősíti a nemzeti ünnep, ezért megpróbálja mások számára is antipatikussá tenni. Én csak egyetlen dolgot tehetek ez ellen: történelmi források alapján cáfolom az egyre sűrűbben hangoztatott tévedéseket, a döntést persze így is mindenkinek magának kell meghoznia. Viszont akit eddig is zavartak a Szent Istvánt szidó kommentek, de nem tudta, hogy mit válaszoljon rájuk, most adok hozzá egy kis segédletet.:)