Sas József bárminemű tevékenységével kapcsolatban eddig a „vicces” volt az utolsó utáni kifejezés, ami az eszembe jutott; ez viszont tényleg poén: Horváth Csaba főpolgármester-helyettes a PártKeltében bejelentette, jogerős ítélete miatt Sas József lemond a Mikroszkóp Színpad vezetéséről. TAPS!
A bűncselekmény, amit elkövetett, nem is olyan súlyos – legalábbis szocialista sztenderdek szerint. Mindösszesen 20 millió forint adócsalásról volt szó; lássuk be, ez nem az az összeg, amivel az Elvtársak érdemben foglalkozni szoktak főosztályvezető / választókerületi elnök szint felett.
Hogy most mégis kiborult a bili, annak több oka is lehet. Sas elvtárs párthű lojalitásával feltehetően nem akadt probléma. A Mikroszkóp „kulturális tevékenysége” keveset változott a nyolcvanas évek óta – világképében, stílusában, díszleteiben egyaránt (bár szerintem a poénok is ugyanazok). Inkább valószínű, hogy az utóbbi időben kicsit sok volt a jóból a pártállami szektornak: a két éve folytatásos tele-regényként futó Zuschlag-ügy, a bekaszlizott H. György vádlott, illetve a HírTV Célpontban folyamatos vendégszereplő Veress-Draskovics duó után nyilván vérciki lett volna egy pártpolitikailag kétség kívül hasznos, azonban sajnálatos módon jogerősen elítélt kádert mentegetni.
És bárhogy próbálom magamat arra hangolni: itt az a lényeg, hogy a tisztelt pártállami elit – ugyan kényszer hatására, de – végre felfogta, a törvények rájuk is vonatkoznak; nem tudok elvonatkoztatni Sas életművétől.
Mert nem az a bajom, hogy szoci. Az sem probléma, hogy ez folyamatosan látszik rajta. És talán még az is akceptálható, hogy amúgy egy olyan műfaj képviselője (egyesek „kabarénak” hívják), amit az első világháború után tartósítottak, de a kommunizmus alatt megrohadt, mára meg egyenesen mumifikálódott. Sassal az a gond, hogy egyrészt független értelmiséginek, másrészt viccesnek tartja magát. Detto Farkasházy Tivadar.
Holott én csak egy korát tévesztett, szerencsétlen imposztort látok, aki addig játszotta a kádári kisember hóplesszlúzer szerencsétlen teszetoszaságát, amíg ez a szerep teljesen ráégett. Ma ezeket az embereket kellene „a humor nagyágyúinak”, vagy a kabaré koronázatlan királyainak tartani. Pedig egyáltalán nem viccesek.
Az utolsó 100 komment: