Ki jött az LMP programja is végre, lehet hát olvasgatni, rágcsálni, értelmezgetni és jósolgatni! Mi tagadás a kispárt kitett magáért, rögtön 200 oldallal ajándékozta meg az olthatatlan információéhséggel rendelkező választópolgárt!
A Mandiner nem is habozott sokat, rögtön belevetették magukat, hátha lesz valami érdekes benne, és lőn lett:
3. A garantált minimumjövedelem rendszerének bevezetésével kell védelmet biztosítani a tartós mélyszegénység ellen, és ösztönözni kell a munkavállalást.
No, bevégeztetett, az ország kedvenc kukagyújtogatója szabadságharcosa marad rácsok mögött, nem sikerült országgyűlési képviselőként indítani. A leadott ajánlószelvények nem kis része érvénytelennek bizonyult, game over. Hát akkor lássuk a dolgokat részletesebben:
ad 1.
Maga az alapszitu is elég magyarosch: a képviselők visszahívhatóságáról és politikusbűnözéstől mantrázó Jobbik - pont a mentelmi jogra hivatkozva - pártolta egy olyan ember indítását, aki számtalanszor bátorított tűntetéseken agresszív cselekedetekre másokat ill. ammortizálta a belvárost maga is aktívan. Nem mellékesen még hátrafelé nyilazós terrorizmus vádja alól is tisztáznia kell magát, persze a korrektség kedvéért jó kérdés, hogy ebből mennyi igaz és mennyi a DraskoVicc féle "igazságszolgáltatás" csúsztatása.
ad 2.
Azért a fenti ellentmondás a Jobbiknak is okozhatott némi fejtörést, hisz végül Budaházyt nem a Jobbik képviselőjeként, hanem függetlenként indították. Értsd: nem vállalták fel. A hivatalos magyarázat erre holmi ködös zanza volt szavazatvesztésről stb., noha ez nettó baromság. Egyfelől ugyebár nem kell Jobbik párttagnak lennie Budaházynak ahhoz, hogy a Jobbik indíthassa... Morvai Krisztina se az a mai napig, mégis a Jobbik révén EP képviselő és Gaudi-Nagy Tamás sem az (pedig ő Jobbik jelöltként indul most egyéniben és országos listán is). Pedig ha Budaházy Jobbik jelöltként indul, akkor bizony a rá adott szavazatok (a megválasztás amúgy is halovány esélyére való tekintettel) ugyanúgy szépen mentek volna fel töredékszavazatként a Jobbik országos listára.
ad 3.
Szintén elég rossz választás volt Budaházy-t a XI. kerületben (17. OEVK) indítani. Ugyan meg kell hagyni, hogy Novák Előd részéről gáláns volt a kétfelé osztódó támogató aláírásokat bevállalva maga mellett versenyeztetni Betyárnindzsa Györgyöt, de hajlamos vagyok feltételezni, hogy alaposan elmérte magát a nemzet kisdobosa a tereppel. Hisztizve végigmegafonozott Horthy megemlékezések - nédda - nem emelték a népszerűségét a környéken. A kerületben 2006-ban a parlamenti és önkormányzati választáson egyaránt az MSZP volt a befutó, előtte is az MDF-es Csapody hozta zsinórban, nem radifellegvár. Ezzel szemben Miskolc, Ózd féle tudjukmilyenproblémás vidékeken - ahol ráadásul nem tapad hozzá első kézből városszétverő imázs - Budaházynak függetlenként is jóval több kopogtatócédula jutott volna.
ad 4.
És bizony a magyar választási rendszer sajátosságaként még mindig ott az egyéni jelöltség mellett a pártlista... Nem vette listára Budaházy-t a Jobbik. Se területire/fővárosira, se országosra. Ugyan csak párt állíthat listát, ámde azon nem kell párttagnak lenni (lásd ugyebár Gaudit). Ez az elzárkózás főleg annak a fényében roppant érdekes egy dolog, hogy a listáról kieső jelölt esetében (vagy mert az pölö meghal, vagy mert ugyebár hűvösön marad) annak mandátuma NEM vész el a párt számára, hanem feljebb csúszik a sorban következő jelölt. Hoppá. Novák felesége, Dúró Dóra persze befutó helyen van az országos listán, gondolom pótolhatatlan szakértelme miatt.
ad 5.
És itt vagyunk a végső pontnál, na kié a felelősség... lássuk a közbeszéd szerint Novák Előd által (is) szerkesztett kuruc.info véleményét:
"A Kuruc.info - mint Budaházy független indulásának egyik támogatója - fontosnak tartja leszögezni, hogy természetesen nem vett részt ajánlószelvény-hamisításban, elítéli azt és sajnálja, hogy elkeseredésében egy vagy több gyűjtő ilyen eszközhöz folyamodhatott, besározva Budaházy György ügyét."
Tyűha, azaz a hetekig dolgozó aktivisták a hunyók, bezzeg ha BÁRMILYEN más párt, jelölt esetében van hamis, rontott vagy gyanús kopogtatócédula, az persze csakis példátlan csaláááááás lehet...
Mocskos egy dolog a politika, nem-e?
Ui.:
persze annak tükrében, hogy az Országos Választási Bizottság mostanában nem adja meg a mentelmi jogot a problémás jelölteknek - így Kolompár Orbánnak se - eleve fölösleges volt az egész cirkusz. A multik mellett a mozgalmi celebeket sem árt(ana) megrostálni, mert később kínos dolog tud lenni a kihátrálás.
Gyurcsány Ferenc kéretlen évértékelője jóval kisebbet durrant, mint azt szinte mindenki várta. Ez is jól mutatja, hogy belefáradt a magyar társadalom a demokrácia féltésébe.
Március 19-e emléknap. Az idegen érdekek mindenek felett valóságának emléknapja Magyarországon.
Választási rendszer - Atomfizika egyszerűen magyarázva
Választási szakértő - Csernobili katasztrófa
Szavazó - A hatalom felé vezető kellemetlen akadály
Szavazás - Az a rövid idő, ahol a szavazó tényleg számít
Elveszett szavazat - Amit a rohadék szavazó másra merészel adni
Kampányköltség - Kincs ami nincs
Egy tábor - Mindenki hozzám
Zsidó - Bárki, aki ellent merészel mondani a kuklux.info szerkesztőinek
Antiszemita - Akik utálják a zsidókat, plusz akit a zsidók utálnak
Rasszista - Kelleténél fehérebb megélhetési dolgozó
Nemzetérdek - Pártérdek
Pártérdek - A pártvezetés érdeke
Rettegő - Krónikus orbánfrászos
Független értelmiségi - lásd rettegő
Pártprogram - Igéretes előjáték az anál terror előtt
Csalás - A vesztes első szava
Szabadságharcos - Kukagyújtogató
Progresszív baloldal - Elkúrtuk
Neoliberális - Szélsőkozmopolita
Szociálisan érzékeny - Szavazatvásárlás hitelből
Jobboldal - Magyar, magyarabb, legmagyarabb
Lehet más - Ugyanaz másképp
Kampány - Szavazással megszakított hétköznapok
Lakógyűlés - Nyugdíjas műsor
Cenzúra - Ami csak addig zavaró, amíg mások csinálják
Kampánytéma - Mantra
Korrupció - Mutyi amiből a többiek kihagytak
Ellenfél - Ellenség
Politika - Abszurdisztánt eredményező tevékenység
Kampánybeszéd - Monnyonle
Konszenzus - Más országokban állítólag létezik ilyesmi
Képviselő - Képmutató
Párt - Hatalomért Kft.
Aktivista - Önkéntes igásló, a zabot más kapja
Megmondológus - Művelt dilettáns
Szakértő - Sikeres megmondológus
Új jelölt - Újrahasznosított jelölt
Új program - Copypaste insert
Reform - Drágán gányoljuk a széthajtott motort
Becsületes párt - Bűnszervezet (Btk. 137. § 8. pont)
Radikális jurtaputrifétisiszta-sumér-szittyák, valamint szélsőnaív zöldmekkelekopolosok figyelmébe:
"Magyarország nem zárkózhat el az európai eszmeáramlatok elől, mert ez éppoly tragédiát jelentene számára, mint az, ha a kipróbálatlan irányzatokat a magyar talajba való beleágyazás nélkül vennők át és forradalmi úton valósítanók meg. A mai trianoni Magyarország semmi esetre sem bír el újabb forradalmakat! Forradalommal az ország legnagyobb problémáit nem lehet megoldani, mert egyetlen európai népnek sincs annyi ellensége, mint nekünk... Egyetlen felelősségteljes és komoly politika, egyetlen modus vivendi, egyetlen jövőbe mutató irányzat lehet csak életképes minálunk: egy olyan konzervatív reformrendszernek a kiépítése, amely számol a speciális magyar viszonyokkal, az európai lehetőségekkel, népünk és társadalmunk fejlettségével és ezeknek alapján igyekszik az új idők követelményeit, a szükséges nagy reformokat megvalósítani. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy egy nemzet életében mindig a konzervatív reformpolitika folytatása volt a legnehezebb, mert ehhez a politikához kell a legnagyobb szellemi felkészültség, a legnagyobb lelkiismeret és ez a politika a legvédtelenebb a demagógiával szemben. A magyarságnak nincs szüksége olyan faji mítoszra, amely népünket és nemzetünket irreális szemlélettel töltené meg - a mi faji mítoszunk adva van abban a csodában, hogy ezer évig Európa legveszedelmesebb területén meg tudtunk maradni.
Egy új magyar politikához szükség van a legszigorúbb belső revízióra, nemzeti erőink reális elrendezésére, bajaink, válságaink feltárására és nemzeti céljaink ismeretére. Ezekre a nagy feladatokra kell felkészülnünk most, amikor a felkészülésre van idő."
(Makkai János - A háború utáni Magyarország, 1937)
UPDATE: Ahogy beigértem, egy kicsit szájbarágósabban végigveszem, miért is aktuális a cikk a mai napon, mai napig.
Nosza:
"Magyarország nem zárkózhat el az európai eszmeáramlatok elől, mert ez éppoly tragédiát jelentene számára, mint az, ha a kipróbálatlan irányzatokat a magyar talajba való beleágyazás nélkül vennők át és forradalmi úton valósítanók meg."
Ez anno persze a kommunizmus és a nemzetiszocializmus eszméjére vonatkozott. Mindkettő a nagybetűs übertuti megváltás igényével lépett fel, mint manapság egyfelől a haladó értelmiség szélsőkozmopolita része által előszeretettel skandált "európaiság" stb. (magyarán az, amit ők annak hisznek vallás-szerűen). Másfelől persze ott a szintén divatos "radikális változás". Szintúgy ellentmondást nem tűrő, sok szempontból doktriner irányzat. Mindezekkel szemben a józan ész az lenne, hogy igenis tanulmányozzuk lelkesen mind a juropéer, mind a szittyabullshit irányzat felvetéseit is, ámde azokat RACIONÁLISAN, alkalmazhatóság és hasznosság függyvényében a haza javára fordítva. Nem pedig öncélúan. Ez a fajta nemzeti szűrőn keresztüli modernizáció Kossuth/Széchenyi példája nyomán nem lehetetlen, ellenben óriási ütemben viszi előrébb a haza ügyét.
A mai trianoni Magyarország semmi esetre sem bír el újabb forradalmakat! Forradalommal az ország legnagyobb problémáit nem lehet megoldani, mert egyetlen európai népnek sincs annyi ellensége, mint nekünk...
Ehhez nincs mit hozzáfűzni, ennél egyértelműbb nem lehet ma sem, aki nem érti, nem is fogja soha. Nem izolált sziget vagyunk, nem gazdag és nagy, nem a világ közepe, hiába van itt szívcsakra meg miegymás. Környezeti adottságaink (beleértve szomszédainkat) mentén kell racionálisan és a lehetőségek számbavételével haladni.
Egyetlen felelősségteljes és komoly politika, egyetlen modus vivendi, egyetlen jövőbe mutató irányzat lehet csak életképes minálunk: egy olyan konzervatív reformrendszernek a kiépítése, amely számol a speciális magyar viszonyokkal, az európai lehetőségekkel, népünk és társadalmunk fejlettségével és ezeknek alapján igyekszik az új idők követelményeit, a szükséges nagy reformokat megvalósítani.
Ez gyakorlatilag a fentiek tisztázása még egyszer. Benne van a látszólagos ellentét: konzervatív és reformrendszer. Ismét a XIX. századra hivatkoznék, ezek jól megférnek egymással, azaz gyanakvással, de nem elutasítva szemléljük a világ új dolgait, öncélú helyett önös érdekeket szemmel tartó modernizáció. A világ nem topog egy helyben, aki lemarad, leszakad. Nem kapálózni kell az EU, globalizáció stb. ellen, hanem meglovagolni, hasznunkra fordítani. Másoknak is megy.
Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy egy nemzet életében mindig a konzervatív reformpolitika folytatása volt a legnehezebb, mert ehhez a politikához kell a legnagyobb szellemi felkészültség, a legnagyobb lelkiismeret és ez a politika a legvédtelenebb a demagógiával szemben.
Hát bizony, itt ugyebár két véglet között kell egyensúlyozni és mivel a konzervatív reformer az kvázi nemzeti szabadelvű (nemzeti liberális), kapásból adott két véglet, mely az utóbbi 20 év tapasztalata szerint könnyen köt ki szélsőkozmopolitia ill. turbómagyar végletekben. Csak ésszel, azaz mantrázzuk Kölcsey "Huszt" c. versét.
A magyarságnak nincs szüksége olyan faji mítoszra, amely népünket és nemzetünket irreális szemlélettel töltené meg - a mi faji mítoszunk adva van abban a csodában, hogy ezer évig Európa legveszedelmesebb területén meg tudtunk maradni.
Ez meg ugyebár a régi rákfenénk: nyugat és kelet közt őrlődünk. Ámde a mondóka lényege, hogy nemzeti öntudatunkat bizony NEM az határozza meg, hogy most finnugrabugrák, sumérek, szittyák avagy szíriusziak vagyunk, hanem az az "apróság", hogy mi az államalapítástól vagyunk istenigazából azok, akik. Sok évszázad eszelős szivatása és önsorsrontása ellenére. Nem a honnan jöttünk, hanem a HOL VAGYUNK és a HOVÁ MEGYÜNK a legfontosabb ismérv. Mert nem ártana észrevenni: Európa egyik legkevertebb népe vagyunk, ahol spéci pont a legnagyobb magyarok pont a legkevésbé árják. Vona Gáborunk is Zázriveczként látta meg a napvilágot, mégse a délszláv identitástudat dühöng benne. Az ősiségkutatósdi ergo roppant érdekes (szerintem eredendően többszálú) történelmi kategória, de nem ez fogja a sajátos magyar lelkület alfa-omegáját meghatározni.
Egy új magyar politikához szükség van a legszigorúbb belső revízióra, nemzeti erőink reális elrendezésére, bajaink, válságaink feltárására és nemzeti céljaink ismeretére. Ezekre a nagy feladatokra kell felkészülnünk most, amikor a felkészülésre van idő."
Ez megint teljesen egyértelmű Kölcsey módra: Bakker, skacok, szomszédaink azért vannak előrébb, mert van náluk nemzeti minimum, ami nem egy pártfüggő kampánymaximum. Hanem tényleg egy létező közös, reálpolitikán alapuló nevező, AMIRE aztán felépítik a balos-jobbos stb. szinezetet az egyes pártjaik. Ennek a kialakítását nem ússzuk meg, utoljára 1848-ban volt, a monarchia során azonban már kezdett kikopni rövidlátó pártoskodás mellett mohács-szindróma szerűen. A feladat adott, vágjunk bele.
Uff, beszéltem.
A görögök fújtatnak, országos, minden szektorra kiterjedő sztrájkokat tartanak, és amúgy jó mediterrán módra törnek-zúznak, gyújtogatnak. A hiba oka: a csúnya, gonosz EU!
Az utóbbi hetekben a jobboldali vagy simán csak feldúlt lelkű állampolgárok örömmel nyugtázták a szocialista párt katarzisát. De a látszat csal, fogadjuk meg ezért a kommunisták régi, jó tanácsát: Éberség!
A 2010-es választások előestéjén és a gazdasági (világ)válság közepén nagy divat bűvészkedni a számokkal és még nagyobb divat a különféle szent pártprogramokat lobogtatva megmondani a tutit: így és csakis így lehetne a magyar gazdaság parkinsonos pumáját talpra állítani, ne adj Isten lendületbe hozni.
Felelős kormányt Buda-Pesten! De persze ennyire azért nem egyszerű a dolog.
Utolsó hozzászólások