Archiregnum

A vörös iszap nagy zűrt kavart, úgy az áldozatául esett hét faluban, mint a jogi gondolkodásban, ugyanis a kormány olyan intézkedéssel rukkolt elő, ami páratlan, nem csak idehaza, de másutt is, ezért érdemes a sokat emlegetett jogállam lencséjén keresztül is szemügyre venni.

Tegnap este nem a fontos politikai pozíciót betöltő államtitkárral találkoztam, hanem egy  halkszavú, de igen nagy hatású erdélyi költővel. Az irodalmi est hangulatát lehetetlenség visszaadni, és nem írhatom le azokat a verseket sem, amelyeket még Faludy válogatott ki Szőcs életművéből, mivel így több oldalas lenne a bejegyzésem. Vitatkozni sem szeretnék széles, de néhol pontatlan történelmi tudásával. De egy önéletrajzi regényéből (valójában memoár lett volna) való részlet talán sejtet valamicskét abból, hogy az elmúlt 20-25 évben hogyan viszonyultak Erdélyhez a magyarok és a románok írói, költői:

Régen láthattunk már a magyar fociválogatottól parádés játékot, igaz ezt San Marino ellen produkáltuk, de én még emlékszem a Liechtenstein elleni 0-0ára, szóval ez is valami.
Magáról az eredményről, és az esélyeinkről nem nagyon akarok írni, egyrészt "nem értek a focihoz", másrészt nem tartozik a blog profiljába, annál inkább egy érdekes szurkolói viselkedési forma.

Összevethető-e 1990 és 2010? Ha engem kérdeztek, az én válaszom természetesen az, hogy igen, minden összevethető, legfeljebb a végén arra a következtetésre jutunk, hogy a kettő egyáltalán nem hasonlít egymásra. Hogy ez hogyan jött? Orbán Viktor az önkormányzati választásokat követő beszédében arról beszélt, hogy az 1990-es folyamatokat a 2010-es választások zárták le, hiszen míg '90-ben a haza egységes volt a váltás kérdésében, addig '10-ben abban voltunk egységesek, hogy melyik irányba menjünk.

Mint mondtam, szerintem minden mindennel összehasonlítható, és azzal is tisztában vagyok, hogy fölösleges egy politikus szavainak a valóságtartalmát nézni, de úgy vélem, hogy Viktor most rátapintott a lényegre.

Egyrész az nem igaz, hogy 1990-ben széles tömegek követelték volna a rendszerváltást. Bár Viktor akkor még zsenge ifjú volt, de talán még emlékszik Nagy Imre újratemetésére. Nemzetünk szégyene, de az éppen akkor meghalt Kádár János írógépszerelő és diktátor temetésén is kétszer annyian voltak még annak ellenére is, hogy az első esemény résztvevőinek számát a titkosrendőrség is szorgosan gyarapította. A rendszerváltoztatást - Heller Ágnes után szabadon - egy kerekasztal mellett vezényelték le az Ancien Régime és néhány önjelölt szervezet egyeztetése alapján. Az istenadta népnek ehhez bizony semmi köze nem volt. Utána persze választások voltak, a Fidesz sikeresen átlépte a parlamenti küszöböt és közelről figyelhette a parlamentáris demokrácia kiépülését, esetenként erkölcsi támogatást nyújthatott ahhoz, hogy bolsevik rendszer bűnelkövetőinek az álma nyugodt maradjon.

Most pedig túl vagyunk egy újabb választáson, ami után a Fidesz a helyi hatalmat is megszerezte a központi teljhatalom mellé. Akik elmentek választani, azok egységesek voltak abban, hogy a szociknak el kell takarodniuk, és a legkevésbé rossz választás a Fidesz. Nem szeretik Őket, de inkább Őket választják, mint bárki mást az indulók közül. Ezen a ponton - tudniillik a demokratikus felhatalmazás kérdésében - tehát nincsen egyezés a két esemény között. Abban viszont teljes az összhang, hogy az előző rendszer bűnelkövetőinek a felelősségre vonása a rendelkezésre álló lehetőség ellenére el fog maradni, a (poszt)bolsevikok továbbra is köztünk fognak járni, a forradalom pedig csak a rádióból recsegő üres lózung marad.

A címben lévő kérdésre a legtöbben nyilván azonnal rávágnánk, hogy most már semmit, ha mélyebben elmerülünk a kérdésben, akkor esetleg még olyan hívószavak jöhetnek elő, mint "elégtétel", az "életük" vagy az eddig összegyűjtött vagyonuk. Úgy tűnik, hogy az MSZP kampánystábjában is felmerült ez a kérdés, mert Szanyi Tibor a parlament soros parasztja egy teljesen új választói réteget célzott meg, mégpedig a szexre éhes fiatal nőket.

(A társadalom) Nem ad szabadidőt, kiegyensúlyozott családot, gyerekekkel eltöltött időt, zöld tereket, intim együttlétet. A szocialistáknak részben ebben az érték-felismerésben kell segíteni. Ezért mondtam azt, hogy az MSZP izgalmas, szexi párt lesz, amelyik tetszik, mert a jövőbe visz.”

Érdekes, és egyáltalán nem ördögtől való elképzelés, ahogyan a Mandíner felhívta rá a figyelmet, a nyelvhelyességéről ismert Torzsa Sándor MSZP-s bloggernek is eszébe jutott ez az árukapcsolás:

Ja igen, engedelmetekkel a végére még bevágnék egy videót, amit már jópár éve szeretnék elküldeni D. Gábornak Budakeszire.

Az utcán szinte már nem is tudok lépni a politikai aktivistáktól, pedig elég visszafogott a kampány, aminek személy szerint csak örülni tudok. Nézzük tételesen, hogy mely kijelentések érték el nálam a mosolyküszöböt, a mai bejegyzés sztárja az MSZP jelöltje lesz:

 A Fidesz nagy utat tett meg odáig, ahol most áll, ami a beteljesülés kapuja is lehet, de a lejtő kezdete is.

Ez megint egy rövidebb bejegyzés lesz, de egyszerűen nem tudtam elmenni az alábbi hír mellett, ami csak ma jutott el hozzám.

Megint hiszti van... Történt, hogy a Zobán, a teljhatalmával át akarja írni a történelmet, és átkereszteli a Szabó Ervin könyvtárat. Na jó, nem a Zorbán, hanem a Zorbán csicskása, Szőcs, a kultúráért felelős államtitkár nevezi át. Igazából nem is Szőcs, és nem is átnevezi, hanem egy jobboldali történészek által nemrégiben gründolt alapítvány javasolja az átnevezést, Szőcs szerint meg nem rossz ötlet...
De a lényeg, akkor is marad ugyanaz: a jobboldal bolsevik és huje!

Felröppent a hír, miszerint Szabó Ervin szúrja néhányak szemét. No, nem az átlagemberét, vagy a könyvtárba - egyre kevesebbet - járó hobbiolvasóét, hanem a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány szakembereit, akik szerint az említett Szabó Ervin "szélsőbalos kommunista ideológus" volt, és nem érdemli meg, hogy a néhai Fővárosi Könyvtár jogutódjának nevét viselje. Önmagában ez a hír így tulajdonképpen nulla, katyvasz, sajt, nímand; hiszen a péket sem érdekli, hogy mit mond egy nevesincs alapítvány nevesincs főigazgatója. Csakhogy, mindeközben "hoffmanrózsás" hévvel és akarattal Szőcs Géza kulturális államtitkár is berobbant a képbe, és nem győzött kontrázni a felvetésre, ezzel lényegében - akarva vagy éppen teljesen akaratlanul - felkarolta az alapítvány rendkívül "nemes" célját, hogy tudniillik kommunizmus-mentesítse a magyar kultúrát, s ha úgy tetszik korteshadjáratot vívjon az ádáz kommancs emlékek ellen. Szőcs hozzátette azt is, hogy egyébként célszerű volna Hamvas Bélára, Németh Lászlóra, vagy éppen Kosztolányi Dezsőre utalnia a könyvtárnak Szabó Ervin helyett. Ennyi a történet, slusszpassz.

Találtam az MSZP honlapján egy igen értékes és ritka videót, amit muszáj megosztanom: Horváth Csaba dolgozik. Ezzel a tettével hazánk politikai elitjén belül eddig talán egyedülálló teljesítményt nyújtott. De nem fecsegek tovább, nézzétek:

A videó megosztásáért köszönet az MSZP-nek.

Egyébként igen, így próbálom teljesíteni a havi 3 bejegyzéses penzumot...;-)

Az Eötvös József Gimnázium behülyített diákjai vicces szórólapokat osztogattak ma városszerte. Szerencsétlenek az ENSZ - másik nevén United Nothings -, az @RC és a Gödör támogatásával szeptember 17-én, 17 órakor az Erzsébet téren fognak "állóháborút" hirdetni a szegénység ellen. (Pont az őszödi beszéd kiszivárgásának évfordulóján.) Állításuk szerint a világ vezetői ígéretet tettek arra, hogy 2015-ig megszüntetik a szegénységet a Földön. Igen, ezt így, egyszerűen, mindörökre. Úgyhogy nyilván elengedhetetlenül szükséges majd egy kis ácsorgással figyelmeztetni őket, hogy hé, fiúk, lányok, már csak 5 évetek van arra, hogy az utolsó szegény is eltűnjön a Föld színéről.

További, ugyanilyen nagy horderejű és realista javaslataim:

A szocialista párt sikeres(?) utóvédharcainak, viszonylag fegyelmezetten visszavonuló veterán gárdájának, és a tehetetlenségi erőnek köszönhetően összekapart a választásokon majd' 20%-ot. Noha ezzel ugyanúgy jelentéktelen frakcióra tett szert a 2/3ados Fidesz mellett, mint pl az LMP 7.5%-al, megőrizte a "legnagyobb ellenzéki párt" jelzőt, és kivédte azt a szégyent, hogy a Jobbik legyőzze.

De vajon lehet-e reménységük a vörösöknek arra, hogy visszajussanak a dobogó csúcsára, vagy legalább szoros versenyben maradjanak alul, hogy az ezüst tényleg szépen csillogjon?

Gyurcsány Ferenc szombati beszéde előtt talán az egész ország értetlenül áll. A Fidesz részéről Szijjártó Péter már világossá tette, hogy ehhez még ő sem tud érdemben hozzászólni, egy korábban felvett anyagot szajkózott, miközben a közelebb ülő újságírók zavart kattogást véltek hallani a szerkezet belsejéből.

 Egyre többször kerül szóba az a bizonyos 2006. szeptember 18-i este. Annyi mindent hallani már innen is, onnan is a TV-székház ostromáról, hogy úgy érzem épp itt az ideje, hogy olyan is írjon róla, aki tüntetőként ott volt.

Itt van az ősz, itt van újra, vele együtt én is aktivizálódom végre. Lombrosoval már korábban fontolgattuk, hogy jó lenne egy poénos, abszolút civil hetero felvonuláson részt venni, így amikor Mefisto kolléga fölvetette az ötletet, hogy nézzünk ki a Hősök terére, örömmel ragadtam fényképezőgépet. Hamar az arcomra is fagyott a mosoly, és nem azért, mert hideg van. A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek és a képaláírások.

A Fidesz tarolt az OGy választásokon, a voksok 53%-ának begyűjtése elegendő volt a parlamenti mandátumok 2/3adának megszerzésére. Ez gyakorlatilag tejhatalmat biztosít a jobboldali pártnak.De vajon mit kezdenek ezzel a hatalommal? Meddig tudják megtartani a népszerűségüket? Mi lesz velük négy év múlva?

 Az ember néha eltűnődik, milye viharosan is dőlnek néha össze olyan dolgok, amik éveken (ha nem évtizedeken át) megingathatatlan szerepet játszottak a közéletben. Pedig a közélet már csak ilyen: mint a kártyavár, ha egyszer elkezd összedőlni valami, akkor az itt szinte biztos, hogy meg sem áll a föld poráig, ráadásul esélyes, hogy mindezt egyik pillanatról a másikra fogja tenni.

Az Afganisztánban hősi halált halt magyar honvéd emlékére.

Nyugodj békében!